Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-226
CCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 8. 1868.) 2Í3 ván ez által az egyháznak mind azt, mi az egyházé, nem volt és nem is lehet más czélja, mint igazságot szolgáltatni; de épen azért, mivel ezen törvényjavaslatból azt következtetem, hogy fő főczélja volt az igazságnak kifejezést adni, kötelességem, minthogy ezen tárgyat foglalatosságomnál fogva jól ismerem, mind azt kiemelni, mi e magasztos czélnak nemhogy megfelel, sőt véleményem szerint annak ellentétét képezi. A tárgyalás alatt levő 8-dik szakasz hivatása azon módozatokat megállapítani, melyek szerint a görög-keleti román metropolia felállításából eredendő minden jogviszony elintéztessék. Én részemről igen-igen sajnálom, hogy daczára őszinte törekvéseimnek többi román görög-keleti társaimmal egyetemben nem bírtuk szerb képviselőtársainkat azon kiváuatunk igazságáról meggyőzni és velők együtt egy és ugyanazon módot megállapítani, a mely által fel lett volna mentve a tisztelt ház mintegy bíróként ítélni • de ha ez nekünk nem sikerült, talán azon megfogható elfogultság miatt, amelylyel a tárgy iránt viseltetünk, reménylem, hogy sikerülni fog a tisztelt házat meggyőzni kivánatunk igazságosságáról. T. képviselőház! Midőn ő felsége 1860-ban meghallgatta a románoknak évtizedeken át folytatólag és ismételve felterjesztett kérelmét, a jus reservatum nyomán meghagyta az akkori egyházfőnek, hogy ezen ügy román metropolita s egyszersmind a többi püspökökből alakulandó zsinat tárgyalása alá bocsáttassák. Ezen zsinat 1861ben ült össze és akkor ezen ügyre vonatkozólag kinyilatkoztatta, hogy egy román egyenrangú metropoliának felállítása által és a románoknak a szerb hierarchiától való külön állása által a dogma egyessége csorbát nem szenved. (Fölkiáltások : Soha sem mondotta!) Erre az ő felsége személyét helyettesítő zsinati biztos arra szólította fel a zsinatot, adja elő azon módozatot, mely szerint a különállásból eredő minden ügyek elintéztessenek. Ekkor a 8 szerb és 3 román püspökből alakult zsinat következő szabályzatot hozott. Az elvállás alapjául a nemzetiséget tűzte ki, és azt mondotta, hogy minden, tisztán románok által lakott egyházi községek azonnal feloldattnak a szerb hierarchia kötelme alól és áttétetnek a román hierarchia hatósága alá. A szerbek és románok által vegyesen lakott községek azonban továbbá is megtartatnak az eddigi hierarchia hatósága alatt, míg nem egyik vagy másik rész kérelmére egy az illető püspökök és egy törvényhatóság küldötteiből alakulandó vegyes bizottság a hely színén meg nem kisérlendi az egyességet. Az egyesség nem sikerülése esetében oda nem itéli a vagyont, mely eddig közösen biratott, és a lelkek számát, valamint a nemzetiségeket is saját bevallásuk szerint. Ezen vegyes bizottságoknak fó'lfeladata az egyesülésnek nem sikerülése esetében mindenekelőtt megvizsgálni, vajon képes-e egyik vagy másik fél az egyházi ingatlan vagyonra nézve kizárólagos tulajdonjogát kimu tatni: ha nem képes, akkor oda Ítélni az egyházi ingatlanságot a többségnek, a kisebbség jogosítva lévén a többség által kárpótoltatni készpénzben számarány szerint. Az ingó vagyon szintén u gy összeiratván, azt természetben oszszák fel, szám és becsérték szerint. Ezen szabályozást a püspöki zsinat felterjesztésére ő felsége majdnem szóról szóra, de ninden esetre semminemű lényeges változtatással 1864. évi decz. 24-kén kelt legfelső kéziratában helybenhagyta. Ezen jus reservatumban gyökerező legfelső rendelet kibocsátása után vagy 31 község, vagyis 31 községben az ottan többségben levő románok kérelmezték a különválást. Erre a vegyes bizottság minden községben megjelent, az egyességet sikertelenül megkísértették, s a meghatározott eljárás szerint a többi vizsgálatot befejezték; az iratokat részint a magyar királyi cultusminíszteriumnak, részint — minthogy ezen községből mintegy 18 a határőrvidékben van — a hadügyi minisztériumnak végfelosztás végett felterjesztették. A hadügyi minisztérium két ügyet már végleg elintézett. Méltányolva azon idegenkedést, mely a cultusminiszter urat visszatartja ezen ügyet közigazgatási utón elintézni, felfogom az indokot, s kész vagyok magam is ezen ügyet biróságokra bízni; de midőn ezt teszem, semimképen sem vagyok hajlandó őket felmenteni magok a felek által előirt eljárás követésétől, sőt fel nem menthetem Őket, hogy ne az igazságot tekintsék fő főczélul, hanem a summum just, s hogy ez itéletökben ne az igazságot, hanem a summum just törekedjenek elérni, mely gyakran summa etiam injuria, kivált oly ügyekben, a hol 160 éves közös birtoklásról van szó, a hol oly közös birtoklásról van szó, mely nem a magán jogügyekre vonatkozó szabályok szerint keletkezett, mert a községbeli templomok, papi telkek és iskolák s néhol egyszersmind iskolai tőkéken kivül egyéb semmi közös birtok nincs. Ezek nem keletkezhettek ugy, hogy a ki most hasznukat élvezi, annak magán jog szerinti tulajdonosának is vallhatná magát. Ezek a mostani közságbeli tagok talán nem is jogos utódai az elődöknek, mert tudjuk, hogy a községben taggá válik mindenki, a ki e községben letelepszik s ott az osztály alkalmával igényli részét a lélekszám szerint. Én, t. ház, mint szentszéki ügyész több ily vegyes bizottságban részt vettem ; láttam, mily nemű ingerültség, súrlódás, veszélyes súrlódás uralkodik az ottani községbeli tagok között, mely súrlódás még növeltetik az által, hogy ezen vegyes községekben az illető szerb püspökség, nem
