Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-226

202 CCXXVI. ORSZÁGOS ITLÉ8. (Május 8. 1868.) lásu", „nemzeti congressus" helyett: „egyházi gyülekezet"; végül lenne: „mielőbbi összehivátiac". A szerkezet tehát igy állna : „Ugyancsak a minisztérium fogja eszközölni a görög-keleti vallású roroán püspöki zsinat felterjesztéséhez képest az illető főpásztorokon kivül 30 egyházi, 60 világi, s ezek közé választandó 10 határőrvidéki követből álló görög-keleti vallású román egyházi gyülekezet (congressus) mielőbbi összehívását". PuskáriU János: T. ház! A központi bizottság részéről tett módositvány szerint a törvényjavaslatnak ezen szakaszából kihagyandó e szó : „nemzeti". Megvallom, a központi bizottság ezen eljárása engem meg nem nyugtat, mert ez nem elnézésből, hanem elhatározásból történt. Ezt azért jegyzem meg, mivel ezen szó : „nemzeti" a 7. §-ban megemlittetik, a hatodik §-ban pedig kihagyatott. Nagyon ritka eset az, t. képviselőház, a parlamenti életben, hogy a parlamentek nem szabadabb elvüek, mint a kormány, és én meg vagyok győződve, hogy ezen eset itt nem fog előfordulni. A központi bizottság nem adja elő' azon indokokat, melyeknél fogva az előbb emiitett szó kihagyatott ; de ha jól vagyok értesülve, e kihagyás két okból történt, Egyik az, hogy a szerb nemzetség csak egy egyházat képez, míg a románok két hitfelekezetre vannak osztva. A másik indok az, hogy a szerb congressus eddig is a nemzeti czimet viselte, mig a románoknál ez nem történt. Engedje meg a t. ház kimutatnom, hogy ezen indokok nem állanak. Nem áll az első azért, mert a szerb hierarchiában is vannak oly vallási felekezetek, mint a románoknál. Ott is vannak görög-katholikusok, inint nálunk, ott is vannak tőlünk elszakadt románok és más nemzetiségek. (Zaj.) Az igaz, hogy a, románok két hitfelekezetre vannak osztva, t. i. görög-keletiekre és görög-katholikusokra; de ezek egy alapból veszik eredetöket és mindkét egyház <egy megye alá tartozik. De a második ok sem áll. Azt hiszem, t. ház, hogy igen szomorú dolog volna, ha a törvényhozási téren csak oly jogok volnának szerezhetők, melyek már megvoltak; de oly jogok, melyek meg nem voltak, nem volnának megszerezhetők. Ez az alkotmányosság szellemével ellenkeznék. Ki fogom mutatni, t. képviselőház, hogy a román egyház is a nemzeti jellemet viselte. Nem akarok én az erdélyi törvényekből idézni, melyek reánk nézve különben sem épen kedvezők, de mégis egyházunk nemzeti jellegét föntartották, midőn az oláh natioról, az oláh religioról, az oláh vladikákról sat. szólnak. Hanem bátor vagyok néhány adatot azon időszakból előadni, midőn Erdélyország a mohácsi csata előtt Magyarországgal egyesülve volt; azon időszakból, midőn a szerb atyafiak még nem jöttek be, hogy bennünket hierarchiai ölükbe vegyenek. Van nekünk két diplománk Ulászló és Mátyás királyoktól, melyekben következő kitételek fordulnak elő: „Quod nostrum ad humillime supplicationis instantiam fidelis nostri reverendi parochiae metropolitam Nándor-Albensis nostrae propterea porrectae majestati, tum verő agratia speciali universos et singulos valachos presbyteros fideni graecam tenentes," etc. Azután: „Valachos presbyteros, praefato metropolitano subjectos etc." Továbbá: „Ita tamen quod ipse fráter Hylarius prior, et sui successores episeopo de Munkács sui ordinis reverentiam, archiepiscopoque verő de Transilvania, modernis et futuris, veluti superoribus suis debitam subjectionem et obedientiam praestare debeant et teneantur." Ezeken kivül még az erdélyi törvényekből is idézem az 1579. évi országgyűlési határozatot: „Clerus valachus e suo gremio pro episeopo quem voluerit eligatperprincipemconfirmandum." Ezekből s más adatokból látható, hogy a görög-keleti vallás a nemzeti czimet viselte. Tehát kérem a t. házat, hogy ezt a kitételt: „nemzeti," mely senkinek kárára nem lehet, egyházunknak pedig díszére szolgál, megtartani szíveskedjék; és kérem a t. elnökséget is, hogy e szakasznak átalános elfogadása után ennek a szónak: „nemzeti" megtartását szavazás alá bocsássa. Berzenczey László: Tisztelt ház ! Én valóban nem akartam e tárgyban felszólalni; hanem nekünk erdélyiekül e tárgy csakugyan igen fontos, a mennyiben, a mint látszik, ezen kérdésből nemzetiségi kérdést akarnak csinálni, s azt a törvényt, a melynek valóban csakis egyházi törvénynek kellene lenni, átviszik a nemzetiségre, mely kérdést csak akkor lehet szőnyegre hozni, mikor a nemzetiségi törvények tárgyaltatnak. Egyébiránt, mondják, hogy mi közönyösen veszszük a dolgot. Oh nem ! mi nem veszszük közönyösen. Azok. kik nem csak Erdélyben, hanem Oláhországban a román nép közt éltek — mint volt szerencsém vagy szerencsétlenségem a száműzetés napjaiban nekem élni — láttuk a bukuresti templomban a feliratot: „Ungari si rumun metrópolia," s ma is használja e czimet a bukuresti metropolita, s 8 magát ma is a magyarok és a románok metropolitájának tartja. Itt egy tisztelt képviselő urnák tetszett mondani, hogy e vallás nemzeti vallása minden román embernek, legyen az bár unitus vagy disunitus. Én ugy hiszem, hogy nem ugy áll a dolog: mert ők azt mondják, hogy nem lehet román az, a ki unitus, mert az unitust magok közt „nyamcV-nak hijják. (Derültség.) Mi azonban nem fogunk sem e kérdés tárgyalásába ereszkedni, sem abba, hogy j Pétervárról vagy Konstantinápolyból hozzák né-