Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-225
186 OCXXV. ORSZÁGOS. ÜLÉS (Májas 7. 1868.) hatten, ihre Jurisdiction nicht nur auf die Serben aus jenen Eparchien, sondern aueh auf die Románén jener von den Feinden des Christenthumes, den Türkén, verwüsteten Grebiete ausgedehnt habén. Es versteht sich von selbst, dass die Románén den serbischen Oberhirten bereitwillig sich unterworfen habén, denn es nöthigte sie die politische Lage dazu" stb. Engedje meg a t. ház, hogy Borlea képviselő úr további állításaira nézve is egy hasonnemü ellenérvvel élhessek. (Halljuk!) Borlea képviselő úr azt mondotta, hogy a karloviczi hierarchia a szerbek és románok közt együttleg volt szervezve, és hogy e szerint a román nép a szerb hierarchiának védpaizsa alatt nem állott. Én ugyan okadatoltan kimutattam, hogy a románok önként és hallgatagul a szerb egyházkormány védelme alá helyezték magokat és igy igenis ugyanannak védpaizsa alatt állottak; de mivel tudom, hogy az általam felhozott adatok Borlea képviselő úr előtt nem nagy fontossággal fognak birni, kénytelen vagyok ismét egy tekintélyre hivatkozni. E tekintély ismét csak a legfelsőbbleg kinevezett uj román metropolita báró Saguna, ki is ugyanazon fenidézett emlékiratában e tárgyra vonatkozólag ekkép nyilatkozott: „Vor dem Jahre 1700, als Athanasius der Verr'áther in Apostasie verfallen ist, Iliiében unsere Christen in Siebenbürgen ohne einen Metropoliten und ohne irgend einen Oberhirt, und .... suchten unsere verwaisten Christen ihren Seelentrost theils bei der Metropolie von Bukarest und den Bischöfen aus der Walachei. theils bei den serbischen Bischöfen aus dem Bánat und zuletzt auch bei der j\Ietropolie von Karlovitz" stb. Ezekből tehát tisztán kiderül azon alárendelt viszony, mely ótalmat kereső román testvéreinket a szerb hierarchiához köté. A ki ellenkezőt állit, vagy nem ismeri saját nemzeti múltját, vagy az a czélja, hogy a történelmi és jogi tények elferdítésével a karloviczi egyházkormánynak a románokkal állítólagos együttleges szervezéséből a vagyonközösséget magyarázza ki. Áttérve a szőnyegen levő törvényjavaslat 2-dik pontjára, bátor vagyok véleményemet oda nyilvánítani, hogy csupán egy kis szócskával lehetne a dolgon segíteni. (Halljuk!) Ha a t. ház nem hajlandó az általunk tett módositványt elfogadni s a ,,hasonrangu" szó a magyar forditásban nem tetszenék : akkor egy közvetitőt ajánlok igy: ,,a görög-keleti románok részére fölállított önálló, a szerbekétől ..független' : metropolia, nem különben" stb. Ez minket is megnyugtatna. (Helyeslés.) Puskariu János: Minthogy ezen szakaszban, t. ház, nincs felvéve „egyenvagyonú", hanem „egyenjogú : t; ezen utolsó kitételt bátran elfogadhatják szerb testvéreink is. Abból, hogy a románok egy része Atanáz alatt átlépett az unióra, még nem következik, hogy a román metropolia megszűnt volna. Megszűnt ugyan tettleg, hanem nem szűnt meg canonice. A románoknak hallgatva a szerb hierarchiához való átmeneteléről inkább azt lehetne mondani, hogy a szerb atyafiak hallgatva kezöket rá tették egyházunkra; kénytelenségből pedig jogot származtatni bizony nem lehet. Pártolom a központi bizottság által javasolt szerkezetet. (Helyeslés.) Babes Vincze t Tisztelt ház! Egyszerűen a dologhoz fogok szólni. Bátor voltam már tegnap is megjegyezni, hogy a történelmet nem akarom idézni, mert a t. képviselőház nem tudományos akadémia, és ha a történelemre visszamennék, igen sokat lehetne vitatkozni és bebizonyítani. Például azt is be lehetne bizonyítani, és pedig auctoritásokkal, hogy az illyr és illyricum elnevezés alatt nem geneticus nemzetiséget értett az egykori administratio, hanem egyházi társulatot. (Ellenmondás.) De én, mint mondám, a történelemre visszamenni nem is akarok, nem is tartom szükségesnek. Itt az a kérdés, micsoda kifejezéssel éljen a törvényhozó testület, midőn a románoknak, illetőleg a román metropoliának — legalább az én csekély belátásom szerint — egyenjogúságot akar biztosítani a szerb hierarchia irányában ? Itt tehát az én belátásom szerint nem az lehet a kérdés, mit határozott vagy mint vélekedett a zsinat, és hogyan nyilatkozott ez vagy amaz egyházi auctoritás. Hiszen méltóztassanak megemlékezni, hogy tegnap arra is volt hivatkozás — és pedig valóban tényleges adatok alapján — hogy az egyházi gyülekezetben vagyis a püspöki zsinatban az orthodox elnevezés elfogadtatott, de azért a t. képviselőház mégis elvetette ezen elnevezést, és ha ezt meggyőződése szerint tette, jogával élt. Én azt hiszem, hogy nem az lehet itt döntő, miképen nyilatkozott ez vagy amaz egyházi egyéniség; hanem hogy mi a való. mi az igazság ? A kérdésnek lényege pedig itt az, hogy mondassék ki, hogy a román metropolia és a román keleti egyház egyenjogú a szerb metropoliával. En azt gondolom, hogy a t. ház egyenjogunak akarja tekinteni, s ezért kívánom, hogy mondassék ki, miszerint egyenjogú. Azok, a kik az egyenjogúságot kimondani nem akarják, azok bizonyosan az egyenjogúság ellen is vannak s előjogot akarnak megállapítani; legalább én nem tudom magamnak másképen kifejteni az aggodalmat a szövegbeli kifejezés ellen; s ezért azon meggyőződésben vagyok, hogy a ki primátust, előjogot nem akar. az az egyenjogosság mellett fog nyilatkozni.
