Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-224
CCXXIY. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 6. 1868.) 169 bíráskodjék a történelem; de vajon a kormányok a vallás szabad gyakorlata iránt vállalt kötelezettségöket beváltottak-e vagy nem, erről szóljanak a tények. Nincs szándékomban a történelemnek legfájdalmasabb lapjait felütni és ez által az alig viruló szabadság ótalma alatt fejlődésnek indult legszebb virágát, t. i. az egyháznak önkormányzati jogát sérelmes visszaemlékezéssel megmérgezni ; hanem czélom egyedül az, saját egyházam történelmének kutforrásait ott keresni, a hol az jogilag megeredt, és pedig azon szándékból, hogy kimutassam, miszerint egyházamat 1690. óta az önkormányzati jog megilleti és azóta e jog gyakorlatában is volt. Ellenvetésül megjegyeztetné valaki: miért hivatkozom kiváltságokra, midőn saját egyházam önkormányzati jogai épen e törvény által biztosíttattak és pedig, a mint mondám, ugy, hogy saját magam is ki vagyok elégítve ? Ezen ellenvetés nem minden alap nélküli; de azt hiszem, oly kiváltságokra, melyek paetum eonventumot képeznek és melyek egy nemzet múltjával szoros összefüggésben állanak, nem alkalmazható, annál kevésbbé, mivel a kiváltságok azon része, mely Magyarország alaptörvényeivel ellentétben nem áll, szentesitett törvény által jóváhagyatott. Az 1790-ben tartott országgyűlésnek XXVII-diktörvényczikkelye épen e kiváltságokról igy szól. (Felolvassa.) Ha tehát az igen t. cultusminiszter ur a most idézett t. ez.-et fogadta volna kiindulási pontul, ez esetben kifogásom elvi szempontból alig lehetne; mig igy, midőn a miniszter ur kizárólag az 1848. törvényekre hivatkozik és ezen törvényekből igyekezik egyházamnak önkormányzati jogát leszármaztatni, ez ellen igen is alapos kifogásom van. Áz 1848. évi XX. t. cz.-et, tekintettel a történelemre és tekintettel egy korábbi törvényre, kiindulási pontul el nem fogadhatom jelesen azért: 1. mert saját egyházam önkormányzati jogán csorbát ejtett az által, hogy a törvényhozásnak a jogot fentartotta a congressus szerkezetét megállapítani; 2-szor, mert a régi fenálló szokás ellenében a congressus tagjainak számát 75-ről 100-ra hírünk és tudtunk nélkül felemelte; és végre 3-szor, mert ez ős intézményt azon intézkedése által, hogy tagjai, tekintettel a különböző nyelvű népességre, bizonyos arányban választandók, alapjából kiforgatta. E törvény saját egyházunk üdvére nem hajtatott végre soha, de nem is hirdettetett ki azon részekben, melyekben a szerb nemzet többsége lakik. Mily aggodalmat ébresztett ezen törvények keletkezeié és felállása, arról én önmagam előtt^ tanúságot teszek az által, hogy a t. miniszter urnák forró köszönetemet nyilvánítom a végett, mivel a most idézett törvénynek 8-dik szakaszát eltörölni javasolta. KÉPV. H. NAPLÓ 186*/ = . VII. Beszédem folyamában a t. miniszter ur meggyőződhetett, hogy midőn a napirenden levő törvényjavaslatot ily szigorú bírálat alá vetnem, azt nem tettem rósz szándékból, hanem azon czélból, hogy saját egyházamnak közjogi és történelmi állását megvédhessem; és nézetem szerint a t. miniszter ur mindezen intézkedéseket könnyen kikerülhette volna, ha a történelem útmutatását követi és saját egyházamnak közjogi állását figyelembe véve, ezt alig alakult dolgokkal párvonalba nem hozza. De vegyük a törvényjavaslatot ugy, a mint van, bírálat alá, és kutassuk azon intentiót, melyet a t. miniszter ur e törvényjavaslat által elérni kívánt: és meg fogunk győződni, hogy a nemes törekvéseelsővonalban nem volt más, mint az 1861ben ő felsége által ujonan felállított román metropoliát törvénybe igtatni, és ennek önállását szemben a szerb metropoliával a törvényczikk által biztosítani, mely intentiót magam részéről nem csak elfogadok, sőt kész vagyok azt szavazatommal is támogatni: mert a keleti orthodox egyház sajátságos jelleme az, hogy homogén nemzeti elemekből alakulva saját vallási és nemzeti lételét csak is vallási és nemzeti institutiőkkal kívánja biztosítani, Ezen intentiót nézetem szerint a t. miniszter ur sokkal helyesebben elérhette volna, hogyha egy önálló, egyedül a román hierarchiára vonatkozó törvényjavaslattal áll elő, mig egy másik törvényjavaslatnak a szerb nemzeti egyház jogainak magyarázatát kellett volna tartalmaznia. Az ily eljárás megfelelt volna nem csak mindkét szabadelvű intentiónak, hanem megfelelt volna a történelemnek és az idő közben kifejlett tényeknek ; és ez esetben a miniszter ur nincs kény tel enitve a jogilag és történelmileg rég fenálló dolgokat az ujonan alakult tényekkel a törvényjavaslatnak 3. és 8-dik § ának indokolása által párvonalba hozni és a törvényjavaslat szövegében „elválás és különválás" ez igen fontos megkülönböztető szavakat használni, mert e kifejezés „elválás és különválás" közösséget feltételez. Nézetem szerint az elválás és különválás csak is ott lehetséges, hol előbb jogi közösség állott fen. Mily nemzeti jelleme volt ugyanis Csernovics Arzén patriarcha által alapított hierarchiának és mily nemzeti elemeket foglalt az magában, ez az 1690-dik évi augusztus hó 21-én kelt kiváltságból legjobban kitűnik. Ezen kiváltság Csernovics Arzén patriarchához volt intézve, s igy szól: „Rascianorumpatriarchae et tóti denique communitati ejusdem graeci rítus et nationis rascianorum;" valamint a kiváltságnak következő tartalma: „Decrevimus, ut juxta orientális graeci ritus rascianorum consuetudinem libere conservemini," bizonyságot tesz arról, hogy Magyarország s társországaiban a hierarchia szerb volt 22
