Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-224
170 CCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (MájuB 6. 1868.) és hogy a patriarchától kezdve a legutolsó falusi papig, a nemzetiségtől és nyelvtől kezdve a szokásokig, rácz vagyis szerb. Azt hiszem, a most idézett kiváltságnak szavai Magyarország alaptörvényeibe nem ütköznek, s miután a kiváltságoknak azon része, quae fundamentali regni constitutioni non adversantur, az 1791 -ki XXVII-dik t. ez. által jóváhagyatott s szentesittetett, e szentesítésnek csak azon jogi következménye lehet, hogy Magyarországon s társországaiban csak is egy rácz vagyis szerb hierarchia létezett; ha pedig ez — a mint mondám — történelmileg és jogilag áll, akkor áll az is, hogy köz- s magánjogi szempontból elválásról s különválásról szó sem lehet, mert elválás és különválás csak is ott lehetséges, a hol előbb jogi közösség állott fen. Az igaz, s ezt tagadni nem is lehet, hogy a románok a szerb hierarchia ótalma alatt állottak, és hogy a vallás gyakorlatára nézve mindazon előnyöket élvezték, melyek a szerb nemzetet a kiváltságok alapján megillették ; de megkülönböztetésül megjegyzem, hogy ezen kiváltságokat nem mint nemzet, hanem mint egyének élvezték, mint ilyenek jöttek ők a szerb hierarchia kebelébe. A belépés a szerb nemzeti egyház közösségébe egyenkint. községenkint s hallgatólag történt, következőleg a kilépésnek is igy s nem máskép kell történnie. Ha valaki ezen, a történelem lapjain feljegyzett tényeknek hitelességét tagadná, netaláni állításai megezáfolására hivatkozom az 1865. július hó 8-án kelt kegy. kir. leiratra, ugyanazon kiratra, mely által a román hierarchiának területe meghatároztatik. E kegy. kir. leirat ekképen szól: „Parochias graeeo orientales e nexu, quo hucusque cum eparchiis graeeo orientalibus Aradiensi, Temesvariensi et Verseciensi junctae erant, exeindi et neocreatae metropolitanae provinciáé romanicae aggregari decrevimus." A most kivonatilag felhozott királyi leiratban elválásról s különválásról van-e szó ? Nincs ! És épen e királyi leiratnak tartalma, melyet az igen t. miniszter ur is irányadónak elfogadott, tesz tanúságot arról, hogy előbbi nézetem alapos, azaz, hogy a belépés községenkint történt, tehát a kilépésnek is igy s nem máskép kell történni, s e szerint, hogyha a kilépésből valami jogi kérdések merülnének fel, ejogi kérdések nem lehetnek vallásfelekezetüek, hanem községi természetűek. Miután ezen észrevételeimet az elv s az ebből kifolyó jog védelmére előadni szerencsém volt, a napirenden levő törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom azon reményben, hogy a t. ház a részletes tárgyalás alkalmával beadott módositványokat figyelmére méltatandja. Babes Vincze : T. ház! Előre bocsátom, hogy román keleti vallású képviselőtársaim között megállapodás történt, hogy az átalános tárgyalásban nem veszünk részt, azon oknál fogva, mert elegendő alkalmat látunk a részletes tárgyalásnál nézeteinket, érveinket s illetőleg módosításainkat előadni. Nem is azért keltem fel, hogy talán valakinek állításait hosszasan megezáfoljam, mert arra előkészülve, de társaim által feljogosítva sem vagyok {Ellenmondások. Zaj) • csak azt vagyok bátor itten felemlíteni, hogy a történetet ezen ügynél előhozni, illetőleg tárgyalni, nem is szükséges, s hasznos is alig lehet, mert meg vagyok győződve, hogy a kit a történelem érdekelt s azt tanulmányozta, meggyőződött arról, hogy a román keleti egyháznak is volt metropoliája s korszerű autonómiája is, mégpedig a szerb testvérek bevándorlása előtt, a mely metropoliát és autonómiát az idők mostohasága megszüntetett; de főleg tanulmányozhatta azt, hogy a román nemzetiség e földet közel 1700 év óta lakja, s nevezetesen Magyarország alkotása óta, s hogy a román nép hazája iránti kötelességét folytonosan a leghívebben teljesítette. De a kit érdekelt, tanulmányozhatta a statistikából is, hogy a román nép hazánkban a legszámosabb görög-keleti vallású nép, s hogy jogaitól ; és pedig természet vagy Isten adta jogaitól meg volt fosztva. A román soha sem vett igénybe más alapon jogot, mint a szent igazság alapján; s minthogy a mostani törvények feladata nem lehet más, mint minden népnek, vagy jelenleg a görög-keleti egyháznak az őt igazság szerint illető jogot biztosítani: ugyanazért mi románok csak efféle jogot veszünk igénybe; s a mennyiben azt az 1848-iki törvény is némileg biztosította, a románok, a mint tudva van, azon törvényt is köszönettel fogadták; s a mennyiben a jelen törvény is biztositani fogja, mindenesetre köszönettel lesz a hazának és különösen a törvényhozó testületnek. Csak ezt óhajtottam megjegyezni az átalános vitánál. (Szavazzunk! Elfogadjuk!) Maniu Aurél: Elállók a szótól. Papp Zsigmond : Ha mind eláll, én is elállók. Elnök : Tehát elfogadja a t. ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául? {Elfogadjuk !) Sztojacskovics Sándor: T. ház! (Nagy zaj. Szavazzunk!) Papp Zsigmond: Akkor n sem állok el. (Nagy zaj.) ManojloviCS Emil: Nem hallottam kifogást a miniszteri előterjesztés ellen : következésképen ez annyit jelent, hogy közakarattal elfogadtatik. Elnök : Tehát átalánosan a részletes tárgyalás alapjául elfogadta t. ház a törvényjavaslatot. (Többen még szólani akarnak.)
