Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-224
168 CCXXiy. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Májos 6. 1868.) (Igaz!) miként ezt Ausztria régi perfid politikája követelte, mely mesterkélten növelvén az idegenséget népei közt, népeinek egy részével a nép másik részét féken tartá, majd hizelkedésekkel s csaligéretekkel ámitgatta, majd meg mellőzött és elnyomott. Ezen gyászos idő elmúlt. (Helyeslés.) A 18 évi közösen tűrt szenvedés és elnyomatás megtanitá a hazának minden népét arra, hogy csak összetartva, csak egymást támogatva és segítve, mozdithatják elő saját magok és a haza jóllétét. (Élénk helyeslés.) Ha a szerbek nemzetiségük és nyel vök fejlesztésére törekszenek most is, azt csak is az alkotmány korlátai közt, csak is a törvények értelmében kivánják elérni: (Helyeslés) azért örömmel üdvözli minden alkotmányos í zerb a törvényjavaslatot. És ha némelyek azt hiszik, hogy ezen törvényjavaslatot nem kellett volna addig tárgyalni, mig más közérdekű, fontosabb törvénjek nem alkottatnak, én részemről köszönetet szavazok a t. közoktatási miniszter urnák, ki belátta, hogy a mi az ország számos polgárának megnyugtatást szerez, az minden esetre fontos, az minden esetre az egész hazát érdekli. (Helyeslés.) Azon módositvány okát illetőleg, melyeket szerencsém volt némely képviselőtársammal benyújtani, s melyek a miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslat szellemét nem is alterálják, inkább a körülményekhez képest szabatosabban kívánnék némelyeket kifejezni, fentartván magamnak a bővebb indokolást: kijelentem, hogy a miniszteri törvényjavaslatot egész készséggel elfogadom. (Helyeslés.) DimitrievicS MilOS: T. ház! Az igen t. közoktatási miniszter urnák kívánok felelni; és mindenekelőtt, hogy félre ne értessem, nyíltan és őszintén bevallom, hogy a napirenden lévő törvényjavaslat, a mennyiben az a tárgy érdemére vonatkozik, engem tökéletesen kielégít: kielégit pedig azért, mert saját egyházamnak önkormányzati hatáskörét tágas alapokra fekteti és e szerint biztos kilátást és reményt nyújt arra nézve, hogy hivatása és az érdekek tekintetbe vétele mellett biveinek előnyére fejlődhessék, jelesen, hogy a nemzeti congressusnak ős szervezetét a kor igényeinek megfelelőleg átalakíthassa, ügyeit szabadon intézhesse és önállólag rendezhesse és a hozandó határozatokat tulajdon közegei által végrehajthassa. Az önkormányzati jognak e magyarázata engem tökéletesen kielégit, és ha kérdezné valaki, kivánok-e még.többet? e kérdésre nemmel kellene felelnem, mert az önszervezkedhetési, szabad intézkedési és önálló végrehajtási jog, e három tényező az önkormányzatnak legszabadab belvü fogalmát is tökéletesen kimeríti. (Helyeslés.) Igen tisztelt miniszter urnák az önkormányzat ekkénti megmagyarázásáért forró köszönetemet kifejezni kellemes kötelességemnek ismerem; de ha e szót használom : magyarázat, és nem meghatározás: ezt nem teszem tévedésből, hanem czélzatból annak kimutatására, hogy egyházamat az önkormányzati jog régi idők óta megillette, és ha ezen jognak gyakorlatában az önkény által gátoltatott és kénytelen volt az erőszak előtt meghajolni, azt hiszem, ebből nem fogja következtetni senki, hogy történelmi jogát valaha feladta volna. Midőn a napirenden levő törvényjavaslat megbirálására ezen álláspontot elfoglalom, t. i. azon álláspontot, melyre engem a történelem utal, ki kell jelentenem, hogy az igent, miniszter urnák a törvényjavaslat 3-dik szakaszában kifejezett azon nézete, mintha egyházamat az önkormányzati jog csakis az 1848-diki törvények alapján illette volna, meglepett: meglepett pedig annál inkább, mivel az igen t. miniszter úrról föl nem tehetem, hogy egyházam történetét és közjogi állását nem ismeri. Az igen t. miniszter úr által elfogadott kiindulási pontot tehát el nem fogadhatom, sőt abba beleegyezésemet még azon esetre sem adhatom, ha ezen nyilatkozat által magának a törvényjavaslatnak keresztül vitelét — mely, a mint m ondám,atárgy érdemére nézve engem kielégit— veszélyeztetné. Nem fogadhatom el pedig azért, mivel ellenkező esetben egjdiázamnak történelmét, mely nemzetem múltjával szoros összefüggésben áll, megtagadnám. De nem fogadhatom el azért sem, mivel ezen kiindulási pont elfogadása által tényleg elismerném azt, hogy az 1848-iki törvényhozás jogositva lett volna saját egyházi ügyeinkbe kihallgatás nélkül befolyni. Nem csak én, de minden szerb hivatva és kötelezve van, saját egyháza jogainak megbirálásánál a kiindulás pontját ott keresni, hol az van : a történelemben. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az 1690. évben I,Lipót magyar királynak ugyanazon év aprií 6-ánkelt felhivására aszerbek régi bazájokat elhagyták és Magyarországra átköltöztek azon elhatározott czélból, hogy az uralkodó hadi hatalmával egyesülve, önmagokat és a többi keresztyén népeket a török rabszolgaságból felszabadítsák. Az átjövetelnek az volt fő czélja és a kitűzött és elfogadott feltételeknek egyike, hogy a keresztyénség közös ellensége ellen hadi szolgálatot tegyenek. Egy másik felhívásában vagy helyesebben feleletében, melyet Csernovics Arzén patriarcbához ugyanezen évi augusztus hó 21-én intézett a boldog emlékezetű magyar király, a szerb nemzetnek a vallás szabad gyakorlatát, az önkormányzatot ezen szavakkal biztositja: „Liceatque vobis inter vos ex propria facultate, ex natione et lingua rasciana constituere archiepiscopum, quem status ecclesiasticus et saecularis inter se eligent." Vajon teljesitettük-e mi az elvállalt kötelességeket, e felett
