Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-224
CCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Májas 6.1868.) 167 lekvénk, mely semmikép sem óhajt egymás fölötti \ primátust, de nem is tűr maga felett fölényt, mely j egyház tiszta demokrata alapra fektetve, min- ; denütt és mindenben, mint nemzeti egyház tündö- i köl, ragyog, mindenkor a nép erkölcseihez és j szokásaihoz simul, s mint apostoli a népnek szolgál, melyet elismer, s nem akarja azt legyőzni s fölötte uralkodni. Midőn pedig más részről a törvényhozás által román metropolitaság alapittatik, az egy alkotmányos államnak szellemében cselekszik, oly államéban, mely föladatának teljes öntudatával bir. Jogtalanságot hoz helyre a törvényhozás, azon időből, midőn a sötét és szomorú körülmények s a türelmetlenség a románokat okozta s rajtok ejtett csorbát, mivelhogy önálló egyházuktól, hierarchiájoktól fosztá meg őket. Végül bizonyítékot találok benne, hogy tudniillik e törvényjavaslat a határokat jelöli meg, melyeket a szabadállam a szabad egyházzal szemben át nem léphet, különben az 1848. évi XX-dik törvényczikket emelné ki hatályából. Óhajtom végül, hogy az államnak az egyház területére vonatkozó szabadelvű be nem avatkozása kissé praecisebb kifejezést nyerjen, mi az által éretnék el, ha a szerb kollegáim részéről indítványozott módositványok elfogadtatnak. Kény tetve érzem magamat még egy dolog felemlitésére, mely jóllehet nem esik e keretbe, mégis tartalmára vonatkozólag összefüggésben áll e törvényjavaslattal s elég fontosnak látszik a felemlitésre. Jelen törvényjavaslatra vonatkozólag s azzal összefüggőleg, Újvidéken a szerb egyházközség értekezletet tartott, mely holmi aggodalmakat fejezett és nyilvánitott ki a szóban levő törvényjavaslatnak formáját és tartalmát illetőleg, s bizonyos. egyházunk autonómiájára vonatkozó módositványokat ajánlott és inditványozott. A határzatok minden orthodox egyházközség részére notifieáltattak; azonkívül azok támogatása végett fel is hivattak azok. A journalistika szintén felhatalmaztatott a tárgy felemlitésére. A közvélemény izgalomba hozatott, s noha a szerb követek conferentiája azon aggodalmaknak nem osztozék s az indítványt elvété: mégis a közvélemény lecsititása- és megnyugtatásául nem tartom fölöslegesnek egy pár szót e tárgyban e helyütt felemlíteni. Feltételezvén, hogy csak is loyalis indokok szolgáltak azoknak alapúi: én is csak azért szólok. Mit akartak az újvidéki határozatok kivívni ? Bizonyára nem egyebet, mint orthodox egyházunk autonómiáját biztositni és megvédeni. Oly törekvés, melyet mi szerb nemzetiségit követek is óhajtunk és akarunk. Többet, mint a mennyit mi, ők sem kérhetnek: különben akkor nem volna autonómia, hanem souverainitas ; állam volna az államban ; egy orthodox concordatum utáni vágy. Ennek elnyerhetése volna az ? Ok ezt nem akarhatták; tehát ők csak a kiváltságok autonómiáját akarhatták. Uraim, nem késlelkedem e helyütt kinyilatkoztatni, hogy ezen privilégiumokkal, a mennyiben ezek egyházi autonómiánkra vonatkoznak, téves önmystinkálás űzetik, ha mi szerbek azt hiszszük, hogy azok többet foglalnak magokban, mint amennyit nekünk ezen előttünk fekvő s általunk amendált törvényjavaslat nyújt és ad. Igen, hiszem, hogy azok autonómiánk részére kevesebb garantiát nyújtanak, mint a mennyivel birandunk akkor, ha e törvényjavaslat elfogadtatik. Mai napig, lényegileg, ezen a papiron levő autonómia az absolut erőszak discretiójára volt bizva és hagyatva; ennek érvénye bizonyos, nem is felelős miniszter kegye- vagy nem kegyétől függött; mi több, eddigien egyházi és iskolai kérdéseinkbe és ügyeinkbe politikai motívumok avatkozának be s azok dönték el, ha megadassanak-e, avagy ne, az ezekre vonatkozó követelések. Mai naptól felelős kormány gondoskodik a törvények lelkiismeretes megtartása- s tiszteletben tartásáról; s részemről azt hiszem, hogy a csere a mi előnyünkre szolgál. Azért, mint egyházamnak és nemzetemnek szabadelvű fia, a szerbek megnyugtatásául kijelenthetem, hogy jelen törvényjavaslat autonómiánkat nem sérti, hanem ellenkezőleg, annak valódi életet ad, azt életbe lépteti. Ezek észrevételeim jelen törvényjavaslatra vonatkozólag, melyet részemről azon módositványokkal, melyeket szerb kollegáim előterjesztettek, mint kielégítőt, ezennel elfogadok, NiCOliCS Sándor: T. ház! A napirenden levő törvényjavaslat, kivált 3., 4. és 5-dik szakasza a keleti vallást követő szerbek által örömmel üdvözöltetik. Biztosítja az ugyanis teljes autonomiájokat egyházi, iskolai és alapítványi ügyeikben, melyet ugyan eddig is bírtak, melyet számos királyi diploma megtartani és megtartatni igért, de mely ily alakban törvénykönyvünkben eddig még nem fordul elő. A mióta e szép hazát édes hazájuknak mondják a szerbek, sok viszontagságon mentek keresztül ; s nagyobb hűséggel ragaszkodván a királyhoz, ki nekik uj hazát adott, mint ezen haza alkotmányához, melyet még nem ismertek: ezen király szolgálatában nem csak a törökök kiűzésében, hanem, fájdalom, az ország elnyomásában is részt vettek. (Igaz! ügy van!) Szánandó sors jutott nekik osztályrészül: a szabadságot hőn szeretve, mások szabadságának elnyomására használtattak fel ?
