Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-224

166 CCXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 6. 1868.) lek és módositványok a bizalmatlanság magvait már előre is magokban rejtik. Az egyes módositványok előadása alkalmával ezen átalános észrevételeimnek határozottabb alakú kifejezést fogok adui. (Helyeslés.) Sztratimirovics György : Tisztelt ház! Nem vélek tévedni, midőn az előttem fekvő törvényjavaslatnak megítélésénél, főleg két kérdést teszek fel, s kettőre válaszolok : Megfelel-e az először is egyházunk azon autonómiájának, melyet kétszázados usus és kiváltságok biztositnak részünkre ? Védi-e másodszor a szabad államnak a szabad egyházhoz való jogviszonyát ? vajon az állam jogainak feladása nélkül elismeri-e az egyháznak jogi viszonyát? El kell ismernem, miszerint a szóban levő törvényjavaslat minden kellék-és követelménynek megfelel, s hogy bennünket, csekély- módosítások mellett, melyeket amendment-ainkkal terjesztendünk elő, kielégít, megnyugtat. Engedjék meg, uraim! hogy nézeteimnek megvilágítására, magyarországi orthodox egyházunk törvény- és jogviszonyaira nézve, egy rövid átpillantást tegyek. Tagadhatlan, hogy egyházunk első positiv jogalapja azon szerződés, melyet a Csarnojevics alatt bejött szerbek I. Lipót császár és királylyal kötöttek volt s mely az 1690. évi augusztus 21-dikén kiadott privilégiumokban nyeri legvilágosb kifejezését. Tehát, ugy hiszem, hogy midőn azt kérdezzük , megfelel-e jelen törvényjavaslat orthodox egyházunk traditionalis autonómiájának? közvetlenül azt is kell kérdenünk utána: vajon öszhangban van-e a szerb kiváltságokkal? Meg fogják engedni, uraim, annak bebizonyítását, hogy a románoknak és egyéb orthodox hitüeknek részesítése e kiinduló pontot nem alterálja. A szerbeknek Csarnojevics alatti bejövetele előtt az orthodox keleti egyháznak hitfelekezetei Magyarországban két hierarchia alá tartozának: a szerbek az ipeki patriarcha, a románok meg a gyulafehérvári metropolita alá. De mindkét hierarchia csak tűrt (tolerált) volt: s a mi legalább bennünket szerbeket illet, nem bíránk a eonfessionalis jogegyenlőségre jog- és törvényerejű czimmel. Miután tehát a románok a nélkül is önálló független metropolitasággal birának , Lipót privilégiumai eredetileg egyedül a szerb egyházra vonattak, erre terjesztettek ki. 1698-ban Athanasius gyulafehérvári metropolita, püspökei, clerusa s népének nagyobb részével, az unióhoz tért át. Ez által a román orthodox egyház megszűnt lenni Magyarországon, Azon, hitökhöz hű románok, kik az unióhoz nem akartak áttérni, a legközelebbi, az egyetlen hit- és vallásrokon hierarchiához csatlakoztak : ez pedig a szerb vala. Lassan-lassan azon védszárny alá kerültek ők, azon szabadságnak és jogoknak levének részeseivé, melyeket nekünk szerbeknek is Lipót kiváltságai nyújtottak vala; s ezen időtől fogva az öszszes orthodox keleti egyháznak joga Magyarországban egy és ugyanaz lett a mi orthodox egyházunkkal. Későbbi legmagasabb határozatok, nevezetesen az 1783. évi szeptember 30-dikai, mely a bukovinai püspökséget, s az 1783. évi október 9-dikei, mely az erdélyi püspökséget alapitá s a karloviczi érsekségnek in dogmaticia et spiritualibus alárendelte, igazolják és bizonyítják ebbeli nézeteinket. Legjobban bizonyítja azonban állításainkat az 1790-diki XXVII. törvényczikk, mely a szerb privilégiumokra való hivatkozással szabályozza az összes görög-keleti egyház viszonyait Magyarországon. Hogy tehát jelen törvényjavaslat a legelső követelményeknek megfeleljen : öszhangzatban kell lennie mindazon privilégiumok, diplomák és rescriptumokkal, melyek egyházunknak autonómiáját biztosítják. Minthogy meg vagyok győződve, hogy a tisztelt törvényhozó urak azoknak tartalmát tudják és ismerik, csak chronologiai rendben fogom azokat elősorolni. Ezek : I. Lipótnak 1690. augusztus els'ejéről; I. Józsefnek 1706. augusztus hatodikáról; VI. Károlynak 1713. augusztus másodikáról kelt okmánya; az első illyr regulatorium 1770-ből; a második regulatorium 1777-ből; az 1790-diki declaratorium; s végül a mostaniakra vonatkozó 1790. évi XXVII-ik törvényczikkek. Mivel meggyőződésem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egyéb, mint az 1865. évi congressusunk határozatainak törvénybe czikkelyezése; mivel pedig ezek privilégiumaink alapján és értelmében hozattak : ennélfogva jelen törvényjavaslat tökéletesen meg látszik felelni egyházunk autonómiájának. Továbbá a román hierarchiának az ezen congr essuson kimondott kikebeleztetése a szerb hierarehiából, mely e törvényjavaslatban megengedtetik s meghagyatik: azt bizonyítja, hogy jelen törvényjavaslatban önrendelkezési jogunknak teljes érvény tulajdonittatik és adatik. Midőn mi szerbek az elválásba és kikebeleztetésbe beleegyezénk, egyházunk szellemében cse-