Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-224
CCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 6. 1868.) .165 alapját. Az ezek ü &n 100 éveken át bekövetkezett gyötrelmek és a vallás szabad gyakorlata ellen elkövetett merényletek meggátlásaul a nép folytonos panaszaira kibocsátott, úgynevezett kiváltságok szabályzata, 2-ik regulamentum rescriptum declaratorium, a valódi igazgatásnak mindannyi igen szerencsétlen surrogatumai után,melyek a népnek vérrel szer^tt szabadalmaira épített autonómia jogait kellő érvényre emelni épen képesek nem voltak, mindezek után,mondom, eljött az 1791-iki év, a midőn is a magyar törvényhozás az ezen alapokmányokban és királyi oklevelekben biztosított autonómiát forma szerint is törvényesnek elismerte. Ugyanis az ezen évi XXVII. törvényczikk befogadván a g. n. egyesült országlakosokat a magyar alkotmány sánczaiba, s minden polgári jogokkal, az államélet teljességével felruházván: nyíltan az idézett alapokmányokban biztosított jogokat formaszerüen is törvényeseknek elismerte, fentartván egyúttal ő felségének a királynak a vallási és közoktatási alapítványok, tanulmányok és az ifjúság nevelése körüli reservált jogait, sőt magok a kiváltságok körüli jogokat is, a mennyiben ezek az ország alapalkotmányával ellentétben nem állanának. Bocsána f oí kérek, ha az előre bocsátott, bár rövid történelmi vázlat elősorolásával kénytelen voltam a t. házat untatni, (Halljuk ! Halljuk !) de kívántam azokat indol ul felhozni azon állitásom bebizon vitására, miszerint a szerbeknek a vallás és közoktatás terén igényelt autonomiájok biztositékát ezen általam említett királyi oklevelek és a magyar törvényhozásnak 1791-ik évi XXVII-dik tör vény ezikkelye képezi. Ezen törvényczikk ezen átalános kifejezést használja: görög nem egyesült országlakosok. T. képviselőház! én nem kétkedem, hogy találkoznék a ház kebelében egy tag is, ki ne tudná, mi volt valódi oka e törvényczikk megszülemlésének, ki ne tudná, mily hosszú ideig folytak az akkori országgyűlési tárgyalások, ki ne tudná, miszerint e törvényczikk csak ismételt országgyűlési feliratok és leérkezett királyi leiratok után állapíttatott meg végleg, ki végre ne tudná, hogy e törvényczikknek csak kiegészitő részét képezi azon törvényczikk, mely az eltörlött szerb kancellária kártalanításáért adatott. Távol van tőlem azon gondolat, t. ház, hogy ezen állításaim folytán meg akarnám tagadni román testvéreimnek azon jogát, hogy, midőn az emiitett törvényczikk átalánosan az ország görög nem egyesült lakosairól emlékezik, ez alatt a románokat is érti; én részemről csak történelmileg kívántam constatálni, hogy a szerbeknek törvényes autonómiája már más fél századon felül előbb veszi eredetét, és hogy e szerint ezen jogok a románokkal nem ugyanazon egy alapon nyugvó közös jogok. Míg az 1848-ki XX. törvényczikk 8-dik §-a első része a románok ebbeli autonómiájának főbiztosi tékát képezi, addig az a szerbeknek fél századon felül előbb fenállott s biztosított történelmi jogait csak elismeri. Az ide vágó jogok e szerinti megkülönböztetését, t. ház, én akkor, midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat a felállított román metropoliának törvénybe igtatását eszközli, igen fontosnak tar* tom: mert az ezen megváltozott viszonyból származható kérdések megbirálására a jogok szerzése és származása különböző értelmezésnek adhat helyet, A kormány által előterjesztett törvényjavaslat — nem tekintve néhány páragraphusának tán fölösleges motivátióját, nem tekintve különösen a 3-dik és 8-dik §-ban előforduló némely kitételt— e törvényes és általam előadott, nézetem szermt egyedül helyes kívánalmaknak csakugyan meg fog felelni. Tagadhatlan, t. ház, hogy, a mint a t. cultusminiszter úr is előadni szives volt, az 1848-iki törvények az e hazában bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül a tökéletes jogegyenlőséget és viszonyosságot megállapítván, megadták végre a vallás szabad gyakorlatának százados gyötrelmek közt keresett egyedül értékteljes biztositékát , és hála a mindenhatónak, fölöslegessé tevék jövőre nézve a kiváltságos levelekre való hivatkozást. De. t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen felül még azigy kimondott szép elveknek életet adva, azokat, mint látjuk, tettleg is alkalmazásba kivánja hozni. Üdvözlöm tehát a kormányt ezen dicsteljes téren. A tökéletes jogeg} enlőség eszméjét saját kezdeményezéséből ilyképen terjesztve, alkotmányunk fényét csak növelni fogja, míg más részről a százados jogokat tisztelve, véget vet oly érzésteljes báutalmaknak, melyek bizalmatlanságot szültek, és egyúttal az 1848-ik évi XX. t. ez. 8. §-ának második részében a fényes első rész mellett előforduló némely árnyoldalára ily szerencsés kezekkel örök időkre fátyolt vet. Ezen átalános észrevételeim mellett tehát a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom , (Helyeslés) és a t. képviselőházat kérem, méltóztassék azt szintén elfogadni: mert ezen törvényjavaslat egész tartalma a százados jogoknak ugy, mint hazánk törvényeinek egyaránt tiszteletben tartása által a hozandó uj törvényeknek az illetők bizalmát és őszinte hódolatát már előre is teljesen biztosítja; mig annak némely részeire nézve a központi bizottság részéről ajánlott kitéte-
