Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-223

152 CCXXni. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május i. 1868.) foganatba vétetni rendeltem, és ezen erőhatalmi feloszlatási rendelkezést az országban alakult kö­rök irányában is folytatom ? Ezen hozzám intézett kérdésre van szerencsém az összes minisztérium nevében következő' választ és felvilágositást adni. {Bálijuk! Halljuk!) Tudja a t. háznak minden tagja, hogy ha­zánkban az irott törvényeken kivül a törvénysze­rű szokás és folytonos gyakorlat is törvény ere­jével bírnak ; hiszen még a koronázási hitlevelek­ben és fejedelmi eskükben is régibb időkből a legújabb korig világosan ki van mondva, hogy ó' felsége a király szentül és szigorúan megtartandja és királyi hatalmával mások által is megtartatja Magyarország törvényeit és törvényszerű szoká­sait. Ily törvényszerű szokások nélkül Magyaror­szágban a rendet és közbiztosságot lehetetlen volna fentartani, mert nem csak a rendőrségi, ha­nem még a büntető ügyekben is törvényszerű szokás és gyakorlat pótolja az irott törvény hiá­nyát, minthogy irott törvények ezek nagy részé­ről vagy épen nem szólanak, vagy a régi korból fenmaradott rendeletek, részint elégtelenségök, részint tulszigoruságuk miatt, ma már nem alkal­mazhatók. Sőt nem egy alkotmányos jogunk van, a melyet irott törvény világosan nem határoz meg, de mint az alkotmányból folyó jog a folytonos gyakorlat és törvényszerű szokás által megerősít­ve fenáll és fen is kell állania. (Ugy van! a kö­zépen.) Ilyen többek közt az egyesületi jog, melyet nem irott törvény állapított meg, de mely az alkotmányosság eszméjének és a törvény által is biztosított egyéni szabadságnak természetes követ­kezése. Azonban a társulati szabadság korlátlanul annyira nem terjedhet, hogy az gyakorlatban magára az államra is veszélyt hozhasson; s ezt meggátolni joga a fejedelemnek, kötelessége a kormánynak; és e jog és kötelesség épen ugy az alkotmányból foly, mint épen ugy a társulati szabadság meg van a törvényszerű szokás és foly­tonos gyakorlat által erősitve. {Elénk helyeslés a középen.) Nem akarok hivatkozni az 1715 évi 31. tör­vényczikk 2 §-ára, mely azt mondja, hogy min­den részletes nagyobb számú gyülekezetek (parti­culares frequentis numeri congregationes), bár mi név és ürügy alatt volnának is tartandók, ő felsége tudta és megegyezése nélkül tartatni, tör­vényes büntetés alatt tiltatnak ; nem akarok idézni más ehhez hasonló régibb törvényeket : mert fel­hozhatná valaki, hogy azok mostani helyzetünk­re és a jelen esetre nem alkalmazhatók, minthogy akkor még egyesületek és társulatok oly alakban és értelemben, minőben most léteznek, szokásban nem voltak. Elégnek tartom a törvényszerű szo­kásra és folytonos gyakorlatra hivatkoznom, mint e részben kétségtelen jogalapra. A törvényszerű gyakorlat az volt hazánkban, hogy az egyesületek és társulatok alakulásánál azok ezélja és alapszabályai a kormánynak felter­jesztettek, és pedig nem csak tudomás, hanem megerősítés végett is; (Helyeslés a közép?n. Egy szó a szélső balon: Soha!) hiszen a puszta tudomás végetti felterjesztésnek, ha 8 felsége, és illetőleg annak kormánya még a fejedelmi legfőbb felügye­lés alapján azon jogot sem gyakorolhatta volna, hogy a veszélyes czélu és alapszabályu társulatok alakulását meggátolhatná, sem ezélja, sem értelme nem volna. (Elénk, hosszas helyeslés a középen.) E törvény-erejü gyakorlat fönállott már 1848 előtt; nem változtatta meg azt 1848-ban sem tör­vény, sem ellenkező gyakorlat; fenáll az szaka­datlanul jelen alkotmányos helyzetünkben is, mi­óta a minisztérium a kormányzást átvette; sőt maga a demokrata-kör is Pest városához adott folyamodványában is felterjesztette alapszabályait, jóváhagyás és megerősítés végett. [Helyeslés a kö­zépen.) Valamint tehát az egyesülési jogot, habár azt irott törvények nem biztosítják is, köteles a kor­mány sértetlenül hagyni, mivel ezen jog az alkot­mányosság eszméjéből foly és törvényszerű foly­tonos g yakorlaton alapúi: ugy viszont más rész­ről szintoly kötelessége a kormánynak, a végre­hajtó hatalom ama jogát is, mely hasonlóul a tör­vényszerű szokáson alapul és az alkotmányos legfőbb fejedelmi felügyelési jogból származik , ama jogot tudniillik, melyet a kormány eddig a társulati alapszabályok átvizsgálása és megerősí­tése körül gyakorlott, továbbra is teljes épségben fentartani. Senki sem óhajtja inkább, mint a kormány, és különösen én, mint annak szerény tagja, ki annyi száz meg száz egyesülettel hivatalos érint­kezésben állok, hogy az egyesületi jog szabatos törvény által szabályoztassék, s épen ezért készen is van a kormány egy e tárgyra vonatkozó tör­vényjavaslattal, melyet legközelebbi alkalommal a ház asztalára letenni szerencséje ( lesz; de ad­dig, mig ezt a törvényhozás tárgyalás alá nem veheti, addig is. mig a fenálló törvényes gyakor­lat helyébe positiv törvény nem lép, a miniszté­riumnak joga és kötelessége egyszersmind az ed­digi törvényszerű szokáshoz ragaszkodni : mert ha ezt nem tenné, nem volna képes megfelelni az interpelláló képviselő úr által is felhozott 1848 évi III. t. ez. 82. §. c. pontjának, mely azt rendeli, hogy a minisztérium felelős a törvények végre­hajtásában vagy a közcsend és bátorság fentartá­sában elkövetett mulasztásokért (Hosszas élénk

Next

/
Thumbnails
Contents