Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-217
116 CCXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 20. 1868.) országgal 8 illetőleg a német állammal annak idejében kötött, és pedig ugyanazon év szeptember 29 én. De azért is kihagyandó, mert az 1867. XVI. törvényczikk 12-ik szakasza úgyis világosan magában foglalja azt, mit a törvényjavaslatot a ház elé terjesztő minisztérium kifejezni óhajtott, t. i. hogy az osztrák érték mindaddig megmarad, mig törvényesen meg nem lesz változtatva, közös értéknek. Ennek következtében a központi bizottság az egész 1-ső szakaszkihagyásával helyette bevezetésképen e néhány szót kívánja fölvétetni a törvénybe: ,,Az 1867-ki XII. törvényczikk 66 íkés az ugyanazon évi XVI. törvényczikk 12-ik szakaszai folytán : a magyar kir. pénzverdékben veretendő pénzek alakjára, belértékére és súlyára nézve rendeltetik." Ghyczy Kálmán: T. ház! Nekem az ellen, hogy a központi bizottság által javasolt módositvány elfogadtassék, semmi észrevételem sincs; hanem a t. előadó urnák egy indokolására kénytelen vagyok észrevételt tenni. Igaz, hogy az 1867. évi Xll-ikt. czikk 66. §-ában, vagyis inkább nem a XII. törvényczikkben. hanem a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényczikkben, benne van, hogy az ausztriai érték fog a pénzverésnél szabályul szolgába mind a két államban ; de ugyanazon vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényczikkben benne van az is, hogy a vám- s kereskedelmi szerződésben foglalt kölcsönös megállapodások csak ezen szerződés tartamának idejére köttettek. Az 1867-ik évi XII, t. czikk pedig minden ide vonatkozó szakaszaiban szintén azon eszmét fejezi ki, hogy azon egyezmények, melyek az 1867. XII. t. ez. értelmében a birodalom két állama között kötendők, ideiglenes természetűek legyenek. Ennélfogva csak azt, akarom megjegyezni— a nélkül, hogy itt közjogi vitatkozást akarnék támasztani — hogy én azon észrevételt, a melyet a t. előadó úr, nem is a központi bizottság, hanem csupán a maga részéről tett, egyéni felfogásom szerint nem pártolhatom. Lónyay Menyhért pénzügy ér : T. ház! A tisztelt barátom Ghyczy képviselő úr által előadott véleményt én is teljesen pártolom, mert a kereskedelmi szerződés csak bizonyos meghatározott időre köttetett; de azonkivül van még ama XII. t. czikknek egy másik rendelete is, az t. i., hogy az osztrák érték meg fog változtatni, mégpedig azon elvek szerint, melyek a párisi értekezleten megállapittattak, s melyre nézve mind a két törvényhozásnak még törvényjavaslatok fognak előterjesztetni. A mi egyébiránt a központi bizottság módositását illeti, azt tartom, hogy az szabatosabb : ez okból kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. Elnök : A fölszólalás épen nem vonatkozik a központi bizottság véleményére : ennélfogva azt hiszem, a t. háznak ez ellen semmi észrevétele sincs. (Elfogadjuk!) Az 1-ső szakasz tehát kihagyatván, helyébe a központi bizottság szerkezete fog igtattatni. Ráday László gr. jegyző (olvastán törvényjavadd 2-ik szakaszát) KailtZ Gyula előadó ; A központi bizottságnak ezen szakaszra nincs semmi észrevétele, csak hogy természetes, hogy, a mostan elfogadott indítvány következtében, a volt 2-ik szakasz 1-ső szakasz lesz. Ráday László gr. jegyző (olvassa a 3-ik szakaszt.) KautZ Gyula előadó : Erre a szakaszra a központi bizottságnak csak azon rövid észrevétele van, hogy e szó után : „pénzverdékben" e szó volna beteendő: „ezúttal." Egyebekben e szakasz változatlanul meg lenne tartandó. Zichy Nándor gr. t T. ház! A jelen szakaszra nézve egy módositványt vagyok bátor a t. ház előtt javaslatba hozni, és pedig azon szempontból, miszerint az egész ismert és civilizált világon nem találhatni oly államot, hol a váltópénzben ezüst is forogna, kivévén az osztrák államot. A váltópénztől egészen különnemű s természetű arany és ezüstpénzről szóló jelen törvényjavaslat czimében azt viseli, hogy a magyar pénzverdékben veretendő pénzeknek alakját s béltartalmát határozza meg, s ennek szerintem szükségtelen kiterjeszkedni oda, a hol rézpénzről s váltópénzről van szó, minthogy abban azon bizonyos belérték nincs meg, és legfeljebb az állam hitelén s az állam pénzverési jogán fordul meg. Ide járul még az is, hogy ezen kérdés összefüggésben van azon viszonyokkal, melyek a XV. t. ez. 5. §-a és a XVI. t. czikk 12. §-ában lettek megállapítva. Ugyanis a XV. t. ez. 5. §. azt tartalmazza, hogy a 300 millió állampénzjegyen kívül 12 millió váltópénz is hozassák forgalomba; és ezen 12 millió váltópénz átalakításáról van szó. Ámde ennek átalakítására nézve ugyanazon szakasz fentartja, hogy a magyar törvényhozás egymaga megállapodást nem hozhat létre, hanem az ebbeli törvényes megállapodások csak a két törvényhozás kölcsönös megegyezése utján létesithetők. En tehát nem tartom kívánatosnak, hogy oly kérdés, melyre nézve csupán a magyar törvényhozás illetékes, oly kérdéssel vonassák össze ugyanegy törvényjavaslatban, melyre nézve a mi megállapodásunk a lajtántuli tartományokkal való kölcsönös megállapodástól van föltételezve. Ide járul még azon tekintet is, miszerint én magamat a váltópénznek ekkénti kiveretésére nézve nem érzem teljesen fölvilágosítva, és ugy hiszem, a ház maga sem lehet azon helyzetben, miszerint ezen kérdésre nézve tüzete
