Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-217

GCXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 20. 1868.) 117 határozatot hozzon: minthogy mi ezen törvényja­vaslatnak vitatása alatt nem ereszkedhetünk be azon kérdés fejtegetésébe, miként lehetne, az államkincs­tár lehető legnagyobb kíméletével, azon igen üd­vös és hasznos czélt elérni, miszerint a jelenleg forgalomban levő, igen rósz és hiányos forgalmi eszközök, nevezetesen a 10 és 20 krajezárosok egy más, sokkal ezélszerübbel helyettesittesse­nek a nélkül, hogy annak szükségképen ezüst tartalmának kellene lenni, minthogy az ezüst tar­talom, a váltópénz verésnél, szükségképi indokok­ból kívántatván, inkább csak kivetett és elvesztett érték, mert ennek ezüst értéke még sincs meg. E mellett azon morális veszteség is van, hogy ezen pénzek az ezüstpénz színét viselik, míg ellenben nem valóságos ezüstök. (Hehjedís a bd cldalon.) Ezen tekintetből indulván ki, még igen megfonto­landónak tartom azt is, hogy mi fiz ily féle rósz minőségű ezüstpénz dolgában még tovább men­jünk-e, mint a meddig a kényszerűség bennünket szorított, s 10 krajezárosokon kivül még 20 kraj­czárosokat is veressünk-e? holott aXII.t. ez. egy­szerűen csak 10 krosok kiadatását tűzi ki Ma­gyarországranézve ; és helyesen : mert itt az állam hitelének megszorítása és nem a pénzveretési jog gyakorlatának szabályozása forog szóban, igy tehát jelenleg még közös hitel lévén, Magyaror­szág pénzveretési joggyakorlatára nézve szükség­képen közös megállapodásnak kell létrejönni. Az én indítványom tehát ezen §-ra nézve oda terjed ki, hogy egyedül csak arany és ezüst pénz veretesére szorítkozzunk a jelenlegi megállapodás­ban és a váltópénzre vonatkozó pontot a javaslat­ból hagyjuk ki. Vagyok bátor erre vonatkozó mó­dositványomat a t. ház asztalára letenni. Ráday László gr. jegyző (olvassa Zichy Nánd r gr. módositványát.) Lónyay Menyhért pénziigyér: T. ház! Mi­dőn a pénzverésről szóló törvényjavaslatot a t. ház­nak aminiszterium nevébenelőferjeszteni szerencsém volt, részletesebben előadtam azon indokokat, me­lyek a minisztériumot ezen törvényjavaslat szer­kesztésénél vezérelték, kifejtettem azon tekintete­ket, melyeknél fogva az ezüst- és aranypénzről szóló törvényjavaslatba a minisztérium egyszer­smind a váltópénz veretesére vonatkozó intézkedé­seket felveendőknek vélte. A Zichy Nándor gr. képviselő úr által felhozott indokokat nem helyes­lem ; különösen nézetének azon részét sem, mely szerint a váltópénz veretesére vonatkozó egyez­mény külön törvényjavaslatba volna igtatandó. tehát a jelen törvényjavaslatból ki volna hagyan­dó : mert azon nézetben vagyok, hogy a magyar törvényhozásnak nem az a feladata, hogy a két minisztérium közt létrejött egyességet külön tör­vényjavaslatba szóról szóra beigtassa, hanem, hogy hivatkozva a már más alkalommal megálla­pított gyakorlatra is, az 1867. XII. t. ez. rendelete szerint a két minisztérium közt kötött egyességben megállapított elvek alapján hozott törvények igtas­sanak a törvényhozás által a törvénykönyvbe azon alakban, mint azt a törvényhozás czélszerü­nek véli. Miután képviselő úr azon észrevételt tévé, hogy sokkal czélszerübb volna a váltópénznek veretesénél az ezüst helyett más erezet használni: ebből azt következtetem, hogy a t. előttem szóló úr is helyesli a minisztérium azon véleményét, miszerint czelszerü a tizkrajezáros papir pénz for­| galmát minél előbb megszüntetni. Tehát e tekin­í tétben elíérés nincsen képviselő úr és a miniszte­| riuni közt; csakis abban tér el véleménye, hogy szerinte az ezüst helyett más, olcsóbb érez hasz­náltassák a váltópénz veretesénél. E tekintetben megjegyzem, hogy maga a magyar minisztérium is azon nézeten volt eleinte, hogy czélszerübb vol­na Belgium és Svájcz példáját követni, és nikelből veretni váltópénzt, minthogy azaz ezüstnél sokkal csekélyebb értékű: ennélfogva a pónzverési nye­remény is sokkal nagyobb lenne, és ezen többlei valószínűleg Magyarországra nézve egy millió forintot nevezetesen meghaladna. Minthogy azon­ban a törvény azt rendeli, hogy a birodalom egyik részében vert váltópénz a másikban is forgalom­ban elfogadtassák, ennélfogva feltételeztetik. hogy egyenlő törvényhozási intézkedés alapján a biro­dalom mindkét felében egyenlő súlyú és beltartal­mu váltópénzek veressenek : kötelességének ismerte tehát a minisztérium ezen tárgyalásokat megindí­tani. Hosszas tárgyalások folytak a birodalom két felének kormányai között, s ez alkalommal a ma­gyar minisztérium részéről a váltópénznek nikel­ből való készitése is szóba hozatott; azonban e tekintetben a másik részről azon, megvallom, nyo­mós indok hozatott fel, hogy ily kevés értékű éreznek alkalmazása által az utánzás, azaz a hamis pénznek forgalomba tétele esete könnyebben állhatna elő. A másik ok az volt, hogy mivel áta­lában papiros pénzforgalmunk van, a papiros pénz­nek tört részei, mint a 10 és 20 krajezárosok, me­lyekre a papir egyforintosok váltatnak fel; ha a váltópénz igen csekély, alig tekintetbe vehető belértéket tartalmaz, a pénz belbecséről való fogal­mat csak csökkentenék, de a nép előbb is ily érté­keknél az ezüstből készült váltópénzhez volt szok­va. Ezen okok voltak, melyeknél fogva őfelségének többi országai minisztériuma az ezüstből való veretest kívánta, a magyar minisztérium pedig ezen nézetekhez hozzájárult. Minthogy ezen emlí­tett oknak fontosságát tagadni nem lehet, ennél­fogva abban állapodott meg a két minisztérium, hogy legczélszerübb lesz az ezüstöt alkalmazni.

Next

/
Thumbnails
Contents