Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-217
GCXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 20. 1868.) 117 határozatot hozzon: minthogy mi ezen törvényjavaslatnak vitatása alatt nem ereszkedhetünk be azon kérdés fejtegetésébe, miként lehetne, az államkincstár lehető legnagyobb kíméletével, azon igen üdvös és hasznos czélt elérni, miszerint a jelenleg forgalomban levő, igen rósz és hiányos forgalmi eszközök, nevezetesen a 10 és 20 krajezárosok egy más, sokkal ezélszerübbel helyettesittessenek a nélkül, hogy annak szükségképen ezüst tartalmának kellene lenni, minthogy az ezüst tartalom, a váltópénz verésnél, szükségképi indokokból kívántatván, inkább csak kivetett és elvesztett érték, mert ennek ezüst értéke még sincs meg. E mellett azon morális veszteség is van, hogy ezen pénzek az ezüstpénz színét viselik, míg ellenben nem valóságos ezüstök. (Hehjedís a bd cldalon.) Ezen tekintetből indulván ki, még igen megfontolandónak tartom azt is, hogy mi fiz ily féle rósz minőségű ezüstpénz dolgában még tovább menjünk-e, mint a meddig a kényszerűség bennünket szorított, s 10 krajezárosokon kivül még 20 krajczárosokat is veressünk-e? holott aXII.t. ez. egyszerűen csak 10 krosok kiadatását tűzi ki Magyarországranézve ; és helyesen : mert itt az állam hitelének megszorítása és nem a pénzveretési jog gyakorlatának szabályozása forog szóban, igy tehát jelenleg még közös hitel lévén, Magyarország pénzveretési joggyakorlatára nézve szükségképen közös megállapodásnak kell létrejönni. Az én indítványom tehát ezen §-ra nézve oda terjed ki, hogy egyedül csak arany és ezüst pénz veretesére szorítkozzunk a jelenlegi megállapodásban és a váltópénzre vonatkozó pontot a javaslatból hagyjuk ki. Vagyok bátor erre vonatkozó módositványomat a t. ház asztalára letenni. Ráday László gr. jegyző (olvassa Zichy Nánd r gr. módositványát.) Lónyay Menyhért pénziigyér: T. ház! Midőn a pénzverésről szóló törvényjavaslatot a t. háznak aminiszterium nevébenelőferjeszteni szerencsém volt, részletesebben előadtam azon indokokat, melyek a minisztériumot ezen törvényjavaslat szerkesztésénél vezérelték, kifejtettem azon tekinteteket, melyeknél fogva az ezüst- és aranypénzről szóló törvényjavaslatba a minisztérium egyszersmind a váltópénz veretesére vonatkozó intézkedéseket felveendőknek vélte. A Zichy Nándor gr. képviselő úr által felhozott indokokat nem helyeslem ; különösen nézetének azon részét sem, mely szerint a váltópénz veretesére vonatkozó egyezmény külön törvényjavaslatba volna igtatandó. tehát a jelen törvényjavaslatból ki volna hagyandó : mert azon nézetben vagyok, hogy a magyar törvényhozásnak nem az a feladata, hogy a két minisztérium közt létrejött egyességet külön törvényjavaslatba szóról szóra beigtassa, hanem, hogy hivatkozva a már más alkalommal megállapított gyakorlatra is, az 1867. XII. t. ez. rendelete szerint a két minisztérium közt kötött egyességben megállapított elvek alapján hozott törvények igtassanak a törvényhozás által a törvénykönyvbe azon alakban, mint azt a törvényhozás czélszerünek véli. Miután képviselő úr azon észrevételt tévé, hogy sokkal czélszerübb volna a váltópénznek veretesénél az ezüst helyett más erezet használni: ebből azt következtetem, hogy a t. előttem szóló úr is helyesli a minisztérium azon véleményét, miszerint czelszerü a tizkrajezáros papir pénz for| galmát minél előbb megszüntetni. Tehát e tekiní tétben elíérés nincsen képviselő úr és a miniszte| riuni közt; csakis abban tér el véleménye, hogy szerinte az ezüst helyett más, olcsóbb érez használtassák a váltópénz veretesénél. E tekintetben megjegyzem, hogy maga a magyar minisztérium is azon nézeten volt eleinte, hogy czélszerübb volna Belgium és Svájcz példáját követni, és nikelből veretni váltópénzt, minthogy azaz ezüstnél sokkal csekélyebb értékű: ennélfogva a pónzverési nyeremény is sokkal nagyobb lenne, és ezen többlei valószínűleg Magyarországra nézve egy millió forintot nevezetesen meghaladna. Minthogy azonban a törvény azt rendeli, hogy a birodalom egyik részében vert váltópénz a másikban is forgalomban elfogadtassák, ennélfogva feltételeztetik. hogy egyenlő törvényhozási intézkedés alapján a birodalom mindkét felében egyenlő súlyú és beltartalmu váltópénzek veressenek : kötelességének ismerte tehát a minisztérium ezen tárgyalásokat megindítani. Hosszas tárgyalások folytak a birodalom két felének kormányai között, s ez alkalommal a magyar minisztérium részéről a váltópénznek nikelből való készitése is szóba hozatott; azonban e tekintetben a másik részről azon, megvallom, nyomós indok hozatott fel, hogy ily kevés értékű éreznek alkalmazása által az utánzás, azaz a hamis pénznek forgalomba tétele esete könnyebben állhatna elő. A másik ok az volt, hogy mivel átalában papiros pénzforgalmunk van, a papiros pénznek tört részei, mint a 10 és 20 krajezárosok, melyekre a papir egyforintosok váltatnak fel; ha a váltópénz igen csekély, alig tekintetbe vehető belértéket tartalmaz, a pénz belbecséről való fogalmat csak csökkentenék, de a nép előbb is ily értékeknél az ezüstből készült váltópénzhez volt szokva. Ezen okok voltak, melyeknél fogva őfelségének többi országai minisztériuma az ezüstből való veretest kívánta, a magyar minisztérium pedig ezen nézetekhez hozzájárult. Minthogy ezen említett oknak fontosságát tagadni nem lehet, ennélfogva abban állapodott meg a két minisztérium, hogy legczélszerübb lesz az ezüstöt alkalmazni.
