Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-216

100 CGXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 18. 1868.) Megvallom, én is olvastam nem csak ez előtt, ha­nem, a mit előttem szóló elhallgat, illetőleg élnem ismer, a mostani kormány alatt is rósz fordításo­kat; de nem törvényjavaslatot és nem törvényt, hanem más természetű tárgyakat, melyek fordítá­sát magam sem érthettem ; de ezt a minisztérium ezentúl, remélem, nem fogja tenni. Nekem azonban egy más észrevételem van, nem az, a mit t. i. Babes úr mondott. A 4-dik osz­tályban ezen szó helyett: „azonnal 44 az volt föl­véve: „egyidejűleg;" és mért volt ez fölvéve ? Elő­ször azért, mert szabatosabb; és másodszor, mert jobban megfelel a czélnak. Továbbá az mondatik e §-ban, hogy 15 nap múlva fognak a törvények az ekként eszközlött kihirdetés után érvénynyel birni. Tehát mikor fog érvénynyel birni a törvény? Akkor, midőn a két házban kihirdettetni, és mikor a törvényhatóságokhoz fog elküldetni. Régebben, mint jól emlékszünk, az volt a szokás, hogy a szol­gabirák elmentek faluról falura, és miután a ^köz­gyűlésen kihirdettették , megmagyarázták a nép­nek saját nyelvén is a törvényt. Tehát ismétlem. ,,lex non promulgata non obligát," és igy egyidejű­leg kell mindenkinek tudni a törvényt. Már most azon nehézség merülhet föl, hogy a magyar szö­veget könnyű elktüdeni és kihirdetni; de sok idő kí­vántatik arra, hogy a román és a többi fordítás eszkö­zöltessék. Ezen nehézség megczáfoltatik azon álta­lunk is elismert tény által,hogy midőn a minisztérium, vagy e ház bármely tagja beadja a törvényjavas­latot, van elég idő a leforditásra, és az ezután ne­talán eszközlendő módosítások leforditása csak egy pár órába kerülne. Azért azt indítványozom, hogy ezen szó helyett: „azonnal" tétessék ezen szó: „egyidejűleg." (Fölkiáltások: Maradjon a szer­kezet !) SzékáCS József: Szeretném, t. ház, a minisz­tériumot oly vád ellen előre menteni, mely bizo­nyosan nem rósz akaratban, hanem más kútfőben keresendő. Némileg az egyházi téren volt már a soknyelvüség testvéries utón megoldva, midőn például az volt határozva, hogy a protestáns egy­házban, hol annyi nyelv vau, a jegyzőkönyvek mindegyik nyelven nyomassanak ki. Én legna­gyobb lelkiismeretességgel kinyomattam a jegy­zökönyvet először azon nyelven, mely Liptóban divatozik tót atyánkfiai között: felzúdult ellene az egész alföld, hogy nem érti; azután feltétetett ezen nyelven : és akkor amazok zúdultak fel. A ne­hézség nézetem szerint, némileg abban van, hogy a köztünk lakó, csaknem minden nem magyar ajkú testvérek közölt még a nyelv maga nincs annyira consolidálva, hogy akárki a legjobb aka­rat mellett is képes lelvén mindenkit kielégíteni. Például szerb atyánkfiainak méltóztatnak tudni, hogy a glagol vagy is a szent nyelv, melyet az egyház oly méltán magasra állit, és mely az egész egyházban divatozó nyelv, nagyban különbözik azon nyelvtől, mely a nép ajkain él, s én, kinek szerencséje volt ezen tisztelt nemzetiség és testvé­rek közt lakni, nagyon jól tudom, hogy Horvát­ország és a magyar tartományok közt a szójárá­sok igen sokban eltérnek tul a Száván és innen, s hogy ennélfogva a legjobb akarat mellett, s ha a minisztérium mindent elkövetne is, lehetetlen volna minden árnyalatát ezen idiomáknak kielégíteni. Csak azért szólaltam tehát fel, hogy mivel ezen nehézséget ismerem, előre óvást tegyek — mit ugyan állásomból nem tehetek — hanem leg­alább hogy felvilágosítsam, hogy a nehézség nem a minisztériumnak vagy akárkinek jó vagy rósz akaratában, hanem leginkább a nyelvi különb­ségekben rejlik. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ezen utolsó szakaszt el­fogadni ? (Elfogadjuk !) Méltóztatnak kívánni, hogy mielőtt a vég­leges szavazás megtörténnék, még egyszer föl­olvastassák ? {Nem szükséges.') Ennélfogva a végle­ges szavazás a holnaputáni ülés alkalmával fog megtörténni. Következik az ipar- és kereskedelmi kamarák felállítása iránti törvényjavaslat. BadiCS Ákos jegyző (olvassa a kereskedelmi és ioarkamrákro, vonatkozó törvényjavaslatot 1 ). Kerkapoly Károly előadó (olvassa a köz­ponti bizottság erre vonatkozó jelentését 2 ). Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk, halljuk!) Ugy hiszem, mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy az ipar és kereskedelem érdekeit hazánkban előmozdítani szükséges; én legalább erről meg vagyok győződve; de mindemellett, vagy helyesebben mondva, épen ezért, az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadhatom. Szükséges ugyan, hogy hazánkban a keres­kedők és iparosok vidékenkint tömörüljenek oly czélból, hogy alakitsanak testületeket, melyek az ipar és kereskedelem érdekeit folyvást figyelem­mel kísérjék s az erők egyesítése által azokat elő­mozdítsák. De e testületek csak akkor fognak a kívánt czélnak megfelelni, ha az illetők szabad működésének folytán állanak elő, ha az illetők szabad vélemény-nyilvánítására és kezdeménye­zésére nyitnak tért. Nem fognak pedig a czélnak megfelelni akkor, ha azok reá erőszakoltatnak, ha az kívántatik tőlök. hogy az országos adón felül kivetett külön adó alapján hozzanak létre és tartsanak fen oly testületeket,oly közegeket, melyek a szabad működésben a kormány mindenbe 1 ) Lásd az Irományok 195-dik számát. 2 ) Lásd az Irományok 206-dik számát.

Next

/
Thumbnails
Contents