Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-214
90 CCXIV. ORSZÁGOS ÖLÉS (April 16. 1868.) hes rendszabályokat, melyek által az államhitelezők is érintetnek. A múlt idők gazdálkodásának következménye ez, melynek okozói mi bizonyára nem voltunk. (Ugy van !) Érzem, t. ház, hogy már eddigi előadásom is hosszabbra terjedt, mint kellett volna: hosszabbra, mint magam óhajtám; mindamellett szabad legyen végezetül némelyeket még röviden megemliteuem. (Halljuk!) Az államköltségvetés, az adó iránti törvényjavaslatok és előterjesztésem bizonyára sok hibában szenvednek, s magam is elismerem több rendbeli hiányaikat; de ezen átmeneti korszakban ez irányban is már lényeges javításokat behozni, az első alkalommal a tökéletesbet életbe léptetni nem lehet. Hadd emlitsem röviden az előterjesztett költségvetés árny- és fényoldalait. (Halljuk!) Árnyoldala mindenek felett az, hogy sok czélszerütlen adónemet és annak kedvezőtlen kezelési módját meg kellett tartani; kivévén a sójö sédeket, egyetlen adónemre nézve sem lehetett gyökeres orvoslást behozni; s átalán a terheken nevezetesen könnyiteni nem lehetett, sőt némelyek igazságosabb kiosztása folytán egyesekre valamivel nagyobb teher is fog méretni. A reformok mielőbbi kivitele már most rajtunk áll; a kormány szándéka ez irányban minden előmunkálatokat megtenni, s a törvényhozás bizonyára fog gondoskodni arról, hogy a közterheket igazságosabb felosztás, a súlyosak könnyitése, ugy jövedelmi források megnyitása által, könnyebben elviselhetőkké tegye. Most részletekbe menni s elmondani: a jövőben minő reformokat tartanék czélszerünek? felesleges lenne; eddigi előadásomban ugy is megérintettem azokat. Az adóreformra nézve nézetem szerint legfontosabb mind a 14 törvényjavaslat közül az, melyet az adók behajtásáról benyujték; a többi javaslatokra nézve, elfogadtatnak-e azok egészben vagy részben ? ujabbakkal pótoltatnak-e vagy nem ? arra nagy súlyt nem fektetek, annyival kevésbbé, mivel meg vagyok arról győződve, hogy ha valamely oly módosítás fog kívántatni, mely szerint valamely jövedelmi ág bizonyos összeggel csökkenni fog, a különbség vagy megtakarítások, vagy valamely adónem emelése, vagy mindkét mód együtt-alkalmazása által fog pótoltatni, mert ugy hiszem, deficites gazdálkodást kezdeni senki közülünk nem kivan. He már az adóbehajtásokról szóló törvényjavaslat elveire nagy súlyt kell fektetnem; s ezek leginkább következők: A felelősség és a törvény iránti engedelmesség oly kötelezettség, melynek nem csak a miniszterek, de mindenreadü hatóságok és tisztviselők alávetve legyenek. (Helyes ! ügy van!) Ha valaki, legyen az magános, testület vagy hatóság, az államkincstár törvényes jövedelmeit tudva és akarattal megrövidíti, az nem csak a törvényt sérti s az ellen cselekszik és kártérítéssel tartozik, de legalább annyira büntetésre méltó cselekedetet kö/vet el, mint az, ki felebarátját károsítja meg. (Élínk helyedés.) Végre a harmadik elv. hogy minden más művelt országok példájára szokjuk meg mi is az I állam iránti kötelezettségünket pontosan és önként teljesíteni. (Helyes!) A magyar államnak havonkint vannak fizetései, az adóbefizetésekre végre is a havonkinti befizetés a legkönnyebb és legczélszerübb. Ha egyszer ezen törvény életbe lép és pontosan keresztül is vitetik, ugy hiszem, eredménye az lesz, miszerint a közvetett adók nevezetesen nagyobb jövedelmet fognak hozni, s ekkor álland be ideje annak, hogy a földadóval aránylag legin| kább terhelt vidékekről a teher-többlet levétessék, sőt átalában az egyenes adók tétele mérsékeltessék mind a föld-, mind a házadónál. Ujabban terhelni a földet, tanácsosnak annyival kevésbbé tartanám, minthogy minden ujabb teher, melyet az ingatlanokra mérünk, annak tőkeértékét kevesiti;a földettehát terhelni szándékunk nem lehet. Egyébiránt a földadó-reformnál sokkal igazságosabb kulcs lesz a vidéken divatozó becslési és eladási átlagokat alapul felvenni: ennélfogva gondoskodtam az utolsó 10 évnek erre vonatkozó adatai egybegyűjtéséről. Az egyenes adónál a másik, mielőbb létesítendő reform illeti a jelenben fenálló személyes kereset- és jövedelmi adót. Megvallom, e tekintetben legczélszerübbnek vélem az osztály- és jövedelmi adó combinatióját; ez által kettős czél éretnék el: egyrészt a személyes adó nyomasztó egyenetlenségei szűnnének meg; másrészt a jövedelmi adó alól ezen reform által senki sem vonhatván ki magát, a jövedelmi adó-tételt is mérsékelni lehetne. Igen hosszan kellene szólanom, ha mind el akarnám mondani azon reformokat, melyek a közvetett adóknál is czélszerüen létesíthetők. A sónál megkezdettük a reformot, s ugy hiszem, a többinél is fog mód akadni a jövedelmek nevezetes csonkítása nélkül a teherviselést könnyebbé tenni; de ez alkalommal meg kell jegyeznem, miszerint a sóról beadott javaslatomban még fenhagyattak az egyes vidékek privilégiumai: nem szándékozván jelenben a sóárakat a bányáknál egyformára tenni, meghagyattak az egyes vidékek privilégiumai. Kezdetben ilyet tenni tanácsos lehet, de egészsé• ges államháztartást privilégiumokkal rendezni nem
