Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-214
CCXIV. ORSZÁGOS Ü lehet : az adóknál is mindenekfelett álló elv legyen, hogy az államban mindenki vallás-, nemzetiség- és rangkülönbség nélkül köteles, vagyonához és tehetségéhez aránylag, az állam terhei viselésében részt venni. {Helyeslés.) Másik árnyoldala, hogy sok felesleg es kiadást eléggé mérsékelni nem voltunk képesek. Vannak kiadások, melyek tekintve hazánk még ki nem fejlett anyagi erejét és adóképességét, mérséklendők lennének; ezen kiadások azonban csak akkor lesznek mérsékelhetők s gazdálkodóbban intézhetők, ha majd a törvényhozás egy egészséges községi és élet-erős helyhatósági rendszert hozand életbe, melynél fogva mindazt, mit az állam magasabb érdeke végett központosítani nem szükséges, a községek és helyhatóságok fogják elvégezhetni és saját kiadásaikat az állam felügyelete és végleges engedélyezése mellett magok fogják megszavazhatni. Ha az egyenes adókat annyival, mennyit most a helyhatósági kiadások igényelnek, alább szállíthatjuk, s a helyhatóságok fel lesznek jogosítva házi adójokat a leszállítás határáig vetni ki: ugy hiszem,hogy sok helyt nemcsak egyenesen a teher könnyebbülhet, de több más közigazgatási költség is lejebb lesz szállítható, s ennélfogva az adóteher átalában könnyithető. Nézetem szerint csak oly helyhatósági rendszer lehet takarékos, mely maga magát fentartani képes; az olyan ellenben, mely az állam közös költségén fogna élősködni, drága és mindinkább drágábbá válnék, s előbb-utóbb nagy költsége és czélszerütlensége miatt saját sirját ásná meg. Forma tekintetében is több hiánva van a költségvetésnek, igy például: egyházi, tanulmányi és egyetemi czélokra nevezetes dotatiók kívántat- \ nak, a nélkül, hogy az egyházi, tanulmányi és i egyetemi alapok vagyona és jövedelme ki volna mutatva, mit azonban az illető szakminiszter a t, j ház kívánságára utólag pótolni fog. j De másrészt fényoldalai is vannak a költség- j vetésnek. Mindenekfelett az, hogy a költségvetés vé- j gén látható mérleg szerint az összes rendes és j rendkívüli kiadás és bevétel egyensúlyban van, s j ha a törvényhozás az adók rendesebb befolyása j végett javaslatba hozott törvényeket rövid idő j alatt megszavazandja. ugy nem kétkedem, hogy j ezen előszámítás a valóságnak megfelelend. A rend- j kivüli fedezet tételei sem túlzottak, mert a múlt \ évi tapasztalat szerint számitok arra, hogy az ösz- I szes bérleti és adóhátrányoknak egy ötödét folyóvá tenni sikerülend. Másik nevezetes előnye, hogy a tőke, kamat- | szel vények és iparvállalatok uj teherrel sújtatni j nem fognak; sőt jövőre sem leszünk azon kény- j szerűségben, hogy az állam- s magán-hitelt, és a j LÉS. (April 16. 1868.) 91 , vállalkozási szellemet a tőke megterhelése által megingassuk. További előnye az, hogy a hol csak lehetett, a közterheken könnyítettünk : mi tekintetben nem csekély eredménynek mondható a só árának mázsánkint 2 ft 48 krral való leszállítása; az egyenes örökösödési díjaknak mérséklése s a kisebb • birtokosoknak a hosszadalmas és költséges eljárás1 tói megkimélése ; az önhasználatra való dohányterl melésnek törvényesítése ; az iskolák és tudományos ! intézetekre vetett eddigi adó nevezetes mérséklése. A teher, melyet el kell viselnünk, bizonyára j na gy> ^ ia tekintjük a jelen adóképességét; de elvii selhető jelenben is, csak átérhet oszszuk megigaz| ságosan és a szerint, mint azt mindenki viselni képes. Azt valójában elviselni tudni, deficit nélkül elviselni tudni, hazafiúi kötelesség. Mindamellett jó reménynyel foghatunk saját államháztartásunk berendezéséhez: oly ország, mely 5853 geographiainégyszögmértföldet tesz, s annyi termékeny területtel és 15 milliót haladó ! népességgel bír, gyorsan gyarapodhatik, csak I akarja, s igyekezzék fentartani a külbékét s erő| sitse meg a belbékét, hogy az uj életre ébredett I nemzeti munkásság nem gyanított mérvben szabadon fejlődhessék. De ne feledjük, hogy ezen fejlődés egyrészt a szabad intézmények védelme alatt ugyan, de másrészt csak rendezett, nyugodt és megállapodott viszonyok közt verhet egészséges gyökereket: ennélfogva nagyobb ellenei nincsenek az anyagi megerősödésnek s az adóképesség emelésének, mint a kik a szabadság alatt a szabadosságot értik, kik talán akaratuk ellen is arra dolgoznak, hogy az alkotmányos viszonyok meg ne erősödhessenek. {Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Ha az isteni gondviselés kedvez, és okosak, előrelátók , munkások és takarékosak tudunk lenni: meg vagyok győződve, hogy évről évre gyors léptekkel fog fejlődni anyagi jobblétünk: a bizonytalan jövedelmű föklmivelés mellett erősödni fog az ipar ; szaporodni fognak a tőkék ; s nem sokára eljöhet azon idő, midőn az egyenes adókon a törvényhozás nevezetesen könnyithetni fog ; s egykét évtizedi alkotmányos önállás védelme és a magán munkásság fejlődése folytán, a jövő nemzedék nem fogja érteni, hogy a magyar birodalom első alkotmányos budgetjének megszavazása alkalmával száz milliónyi teher elviselése nekünk oly rendkívül súlyosnak látszott. Többen vannak még közöttünk is, (Halljuk!) kik tagadni akarják, hogy az alkotmányos élet mezején is nevezetes gyakorlati lépést teszünk előre: ezek irányában szabad legyen megjegyeznem, hogy az államtudományban sok vitás kérdés létezik; de az iránt mindenki egyetért, hogy annak megítélésére: bir-e valamely ország valódi
