Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

92 CLXXXVIU. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) legtöbbször elfogadták, mint Görögország, Spanyolország, stb. Nem ismétlem azt, hogy Belgium, elválása után, midőn még nem volt oly gazdag állam mint most, roppant nagy adóssággal kezdte uj gazdálkodását, és most Európa leggazdagabb országai közé tartozik, hanem csak a legújabb példát akarom felhozni, a msly talán a legmeggyőzőbb is, t.i. Amerika példáját. (Halljuk!) Amerikának államadóssága alig érte fel a száz milliót, mielőtt a polgárharez megkezdődött, és annak végeztével 3000 millió dollárra szaporodott körülbelül. Ezen adósság nagy részét, vagy legalább tetemes részét Európában igen olcsón vásárolták meg, tekintve a pénz elhelyezésének bizonytalanságát, mert hitték, hogy háború után vagy el nem ismertetik, vagy legalább némi reductio alákerül. Mi történt? Az, hogy elismertetett az.Éjszaki államok részéről. Már pedig ha valahol, ott lett volna az állam érdekében a reductio, vagy ha ugy tetszik a banquerott: miért ? Azért, mert az államadósságnak elismerése által a legnagyobb nehézség merült fel, t. i. folytonosan kényszeríteni Amerikának déli részét, hogy azon költséget fizesse, mely költségen ő leigáztatott. Tehát ezen államadósságnak megszüntetése lett volna legbiztosabb mód egyszersmind a polgári háború maradványainak is megszüntetésére; és még sem történt. Miért nem történt ? Azért, mert igenis tudták Amerika szorgalmas polgárai, hogy ugyanazon befektetések, melyek oly óriás előmenetelt idéztek elő a világ azon részén, mind pedig Amerikának hitele, szenvedtek volna, ha ez történik. Meg vagyok győződve, hogy elmondatott ott is azon hasonlatosság, melyet egy t. képviselő ur itt is elmondott, hogy t i. az, ki más érdekében tett költséget elvállal, oly helyzetbejön, mint az oly férj, ki otthon hagyva didergő gyermekeit, szomszédja neje lába elé rakja vagyonát. Megtapsoltatott ott is, nem kétlem, és ez által honorálva lett tejles értékében; megtapsoltatott itt, mert az ily mondatoknak meg van adva teljes értéke, ha megtapsoltattak; de logikája visszautasittatott józan számítás után, mint reménylem, vissza fog utasíttatni itt is. Még egyre akarok válaszolni, mit egy t. képviselő ur tegnap mondott Ausztria jelenlegi külpolitikájáról. (Halljuk!) Ha a t. képviselő ur mondása elszigetelten állana, tán felmentettem volna magamat attól, hogy arra válaszoljak, mivel a vád nem engem illet, és én nem tartoztam volna arra válaszolni; minthogy azonban ezen állítás nem elszigetelt, hanem lapokban és nyílt levelekben köröztetik, nem hagyhatom azt némi észrevétel nélkül. (Halljuk!) Azt állította ugyanis a t. képviselő ur, hogy az osztrák külügyi hivatal kihivó politikát űz Európában; szólott veszélyes kérdésekről, fekete pontokról, és azt állította, hogy Ausztria bizonyos államok belügyeibe fenyegető befolyást gyakorol. De nem nevezte meg, melyek azok, nem nevezte meg, melyek azon veszélyes kérdések, melyekben Ausztria hazárd politikát akar követni. Igen sajnálom, hogy nincs jelen a t. képviselő ur, mert óhajtottam volna felszólítani, mondja meg, melyik része a jelenlegi politikának az, melyet 8 kihívónak tart? hol van azon állam, melynek belügyeibe fenyegetőleg avatkozik az osztrák monarchia ? és ha azt nem tudja megmondani, ha ennek bebizonyításául épen semmit sem tudna idézni: akkor ugy tekintem a dolgot, mint ha a t. képviselő ur, vagy azok, kik az ő nézetében osztoznak, elismernék, hogy nem csak ezen állítás, hanem mind az, mi e tekintetben a legújabb időkben mondatott, tökéletesen alaptalan. Én, t. ház, a magam részéről nem félek meghazudtolástól, midőn kimondom azt, hogy a mostani osztrák monarchia nem akar egyebet, mint békét ben eskün. {Zajoshelyeslés) Területileg sokkal nagyobb, mintsem hogy terjeszkedésre volna utalva; sokkal több baja van, mintsem hogy ujakat akarna szerezni magának. (Zajos helyeslés) De ha volna oly érdek, mely Ausztria és illetőleg Magyarország belső kifejlődését akarná akadályozni, akkor én meg vagyok győződve, hogy nem sokára be fog bizonyulni, hogy ha azon Ausztria, mely egyik karját arra használta, hogy a másikra bilincset rakjon, erejét kifejteni nem tudta: ugy azon Ausztria, mely egyik kézzel a szabad Magyarországra támaszkodhatik, más kézzel oly népekre, melyek alkotmányos szabadság tekintetében semmi más népnek sorsát nem irigyelhetik, nem volna többé található a beteg emberek sorában. [Zajos éljenzés a középen) Ghyczy Kálmán: A ház szabályai szerint a dolog érdeméhez kétszer nem szólhatok; (Halljuk !) igen t. miniszterelnök ur azonban tüzetesen egy kérdést volt szives hozzám intézni, a melyre, hogy válaszolhassak, bátor vagyok reményleni, hogy a t. ház megengedi. (Halljuk!) A szabad egyezkedés alku, az alkunak kezdetén annak eredményét senki sem tudhatja, azért senki jót nem állhat. De minden alkudozó félnek joga és kötelessége előtérbe állitani azon érveket, azon nézpontokat, melyek által követeléseit érvényesítheti. Az eredmény a kölcsönös capacitatiotól függ; de ha az alkunak kezdetén vagy folytán az egyik félre nézve már feltételül tűzetik ki, hogy csak oly követeléseket tegyen, melyeket a másik fél elfogad, (Helyeslés a baloldalon. Ügy van!) akkor az már nem szabad egyezkedés, (Helyeslés a bal oldalon) hanem az egyik félmeghódolása, (Ugy van! a bal oldalon) meghodolása lenne Magyarország-