Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

CLXXXVIH. OBSZÁGOS Bak, s ezt törvényünk nem rendeli. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Ha ezen törvényjavaslat nem fogadtatnék el ugy, a mint áll, ezen alapon a kiegyezés nem történnék meg; de azért az egyezkedés maga még meghiúsultnak nem volna tekinthető: mert mint a minap is szerencsém volt mondani, ez egyezkedés eredménye nem csak a mi érdekünkben, hanem ő felsége többi országainak és a legmagasabb dynastiának is érdekében van, s a kölcsönös érdek meg fogja találni az illető utat és módot, mely ezen egyességet ezen utón kivül is létesíthesse. (Ugy van! Helyeslés a bal oldalon) Ezen mód lehet azon mód is, melynek gyakorlatiságát maga az igen t. miniszterelnök úr is elismerte, a melyen talán az •egyezkedés ugy megtörténhetik, hogy mindegyik fél igényei kielégíthetők, mindenik fél terhei elviselhetők legyenek. Egyébiránt, hogy tüzetesen válaszoljak azon kérdésre, mely hozzám intéztetett: arról, hogy az [ ily újonnan kezdendő egyezkedésnek mi eredménye, mi sikere lenne, természetes, hogy jót nem állhatok; de egyet mondok és vallok: (Halljuk) és ez az, hogy ha a bécsi küldöttség munkálkodásának alkalmával azon ut követtetik, melyet én a dolog folyamával csekély felfogásom szerint leginkább megegyezőnek tartok, hogy t. i. a küldöttségek előbb együtt, ugy a mint az utasítás, az országgyűlés utasítása is szól, értekezzenek előlegesen az adóssági kérdés iránt egymással, tisztázzák szemben egymással e kérdést, s a minisztérium csak azután bocsátkozzék azon egyezkedésbe, melyet a törvény az ő kötelességévé tett, hitem szerint ezen egyesség lehet, s én ugy hiszem, lehetett volna is, és lett volna is talán kedvezőbb annál, a mint lett most, midőn a minisztériumok •előre megegyeztek. Ennek folytán nem mondom, hogy valóban ugy volt, de még is lehető, {Nayy zaj) hogy ennek folytán a küldöttségeknek állása, tekintve az idő rövidségét is, a mely létezett, némileg már kényszeritettebbé vált, mint lett volna, ha szemben a másik küldöttséggel együtt előbb értekezhettek volna, mint a minisztériumok magok egyezkedtek. Én más választ részemről adni nem tudok; de azt őszintén bevallom, hogy ez teljes meggyőződésem. (Helyeslés. Éljenzés a bal oldalon.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Tisztelt ház! A jelen alkalommal nem a tárgyról szólok ,• csupán azokra akarok némi megjegyzéseket tenni, miket most Grhyczy Kálmán képviselőtársam mondott. Tisztelt barátom Ghyczy Kálmán azt állítja, hogy nem a minisztériumoknak, értem a két minisztériumot, a magyart és a lajtántulit, lett volna feladata előkészíteni az egyességet, a mint azt •a törvény rendeli, hanem a két országos küldöttÜLÉS. (Decz 13. 1867.) 93 ségnek kellett volna a minisztériumok befolyása nélkül egyezkedni, és ha ez történik, jobb lett volna az eredmény. Helyesen fogtam-e fel ? A képviselő úr a kérdést igy állította fel. Én ezen állításával szemben hivatkozom arra, mi a küldöttség minden tagja előtt tudva van, egyébiránt a jegyzőkönyv is tanusitja, hogy az összes küldöttség közt épen a t. képviselő úr volt az, ki e másik féllel az államadósságok végetti egyezkedést viszszautasitá. (Elénk derültség a középen.) Hivatkozom arra, hogy a tisztelt képviselő úr ezen nézete támogatása végett hivatkozóit azon országos határozatra, mely mellett a küldöttség kiküldetett, és ezt képviselő úr igen helyesen tette. Hivatkozom arra, hogy épen t. képviselő úr volt az, ki azon tételt állitotta fel, hogy az országos határozat folytán a küldöttség nincs feljogosítva a másik küldöttséggel az államadósság iránt egyezkedni. (Tetszés a középen.) Hivatkozom arra, hogy épen a képviselő úr volt az, ki azt monda, hogy e tárgyban nem mehetünk tovább, mig a két minisztérium indokolt véleményét és az adatokat elő nem terjesztette, s átalában az egyezményről még csak véleményt sem mondhat. Ez a dolog állása. Egyébiránt megvallom, s jó lélekkel mondom és reménylem, hogy ezen elégtételt megadja a t. képviselő úr is, hogy az egyesség előkészítésénél és tárgyalásánál a minisztérium mindig az ország érdekeinek szem előtt tartásával,becsületesen, őszintén, következetesen igyekezett megtenni mind azt, mi kötelessége volt. (Elénk helyeslés a középen.) Mindenkitévedhet, s meglehet, hogy ha azon utat követi, melyet t. képviselő úr javai, ha ezen fontos tárgyban az egyesség eszközlését a két küldöttségre bizza, oly eredményeket ér el, mint a képviselő úr remélt. Azon kérdés csakugyan ugy áll, mint azt tisztelt barátom a miniszterelnök úr előadá. A törvény másként parancsolt; annak rendelete a minisztérium kötelességévé^ tette az egyezmény megkötését oly tárgyban, mely nagy felelősséggel jár, mely mind azon tárgyak közül, melyekre vállalkozott, a legnagyobb felelősséggel jár és bizonyosan legnehezebb. A minisztérium igyekezett a törvény azon rendeletének, mely szerint az államadósságokra nézve egyezményt kellett előkészítenie, helyesen megfelelni. Abban is tökéletesen igaza van t. barátomnak, hogy ezen egyezményt, melyet a két küldöttség is jóváhagyott, teljes jogában van mindkét törvényhozásnak elvetni, mely esetben uj egyezmény kötésének szüksége áll elő; ha az általunk javasolt egyezményt a magyar törvényhozás veti el, természetes, hogy ezen ujabb egyezmény alkotmányos szempontból nem áítalank történhetik;