Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-188
CLXXXVin. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) 91 mellett egyességet kötni nem lehet. (Fölkiáltások a ! középen: Igaz ! Ugy van !) Ez a minisztérium állása és ez a küldöttségé. Ennek ellenében a bal oldal, ha szabad itt collective neveznem, egy különös állást foglal el. Számokkal igyekszik kimutatni azt, hogy e terhek nagyok — ezt mi is tudjuk és elismerjük — és végre indítványában azt követeli, hogy a ház ez egyezményt félretevén, a minisztérium költségvetést terjeszszen a ház elé s a mi azután a szükséges költségeken felülmaradand, azt fogjuk a másik résznek megajánlani; de arról, hogy elfogadja-e a másik rész is ezen ajánlatot, és mi történik, ha el nem fogadja, egy szóval sem nyilatkozik; pedig ez a fő dolog. Merthiszen egyességet ! kell kötnünk, K és a jelen esetben nem áll az, a mi quóta-kérdésünkben, hogy t. i. ha a két rész megegyezni nem tud, ő felsége döntse el a kérdést. Szóval a bal oldal igen kényelmes állást foglalt el: azt, a mit csak kölcsönös egyesség által lehet létre hozni, ugy állítja fel, mintha ahhoz senki másnak hozzá szólása nem volna; az, a mi kétoldalú alku, ugy állítja fel, mintha az alku, mintha az compromissum nem volna. Azonban én egyátalában nem állítom, hogy ez egyezményt olyannak kellene tekinteni, melyet absolute el kell fogadni, hogy a háznak, vagy ha ugy tetszik a bal oldalnak nem volna többé módjában ezen felette nagy terhektől az országot megmenteni. Koránsem, tisztelt ház; módjában van. De mielőtt a ház ezen egyezményt, a mely mostani formájában két minisztérium és két küldöttség által el levén fogadva, bizonyos mértékben már a két részt is kötelezi, elvetné és más úthoz folyamodnék, jogunk van egy kérdést intézni azokhoz, kik a benyújtott elleninditvány által ezen egyezményt el akarják vetni. (Hnlljuk, halljuk /) Ezen kérdés az : adhatnának-e biztositékot arról, hogy ha mi a kitűzött mód szerint le fogjuk szállítani az ajánlott összeget, hogy azt a másik rész is el fogja fogadni ? (Mozgás a bal oldalon.) Igaz, lehet mondani, hogy jótállni senki sem tartozik az eredményért, azt előre kiszámítani nem lehet; de erre én azt válaszolom, hogy igenis jogunk van jótállást, vagy ha ugy tetszik, biztusitékot követelni. Miért? Azért, mert a minisztérium jótáll magarészéről, hogy ezen törvényjavaslat, ha a mostani formában itt elfogadtatik, el fog fogadtatni a másik részről is. Hiszen csak mert jót állhat erről, fogadta el a minisztérium az egyezményt; de épen azért, hogy jót állhasson, volt kénytelen elfogadni azon terheket, melyeket a bal oldal súlyosaknak mond. A minisztériumnak tehát és a küldöttségnek joga van követelni, hogy mielőtt egy kölcsönös egyezményen alapuló javaslat elvettetnék,biztosítékot bírjon az iránt, hogyha á javaslott mód szerint 1 az ajánlat leszállittatik, azt a másik rész is el fogja fogadni. Hajlandó vagyok elállani ezen követeléstől, és csak arra szólítom fel a t. tagokat s azok között talán különösen Ghyczy Kálmán igen t. barátomat, ki leginkább ismeri az ottani alkudozások fonalát : nyilatkoztassa ki, vajon valószínűnek tartja-e azt, hogy ha a jelenlegi egyezmény visszavettetvén a kitűzött mód szerint az ajánlat a mi részünkről leszállittatik, azt a másik rész is elfogja fogadni ? Igen-e vagy nem ? Hogy ha t. képviselő úr ezért némi biztosítékot vállal vagy legalább ezt valószínűnek tartja, akkor én is magam részéről biztosithatom arról, hogy valószínűleg unanimitással fog találkozni a ház e részéről; legalább én magam részéről biztosithatom szavazatomról. (Helyeslés a középen.) Minden esetre biztosítom arról, hogy hozzá fogunk állni a kevesebb teherhez azon egyszerű oknál fogva, mert kevesebbet fogunk fizetni. (Tetszés a középen.) De ha a tisztelt képviselő xír erről jót nem állhat, akkor azon kérdés jő előtérbe: vajon elvállalhatná-e akármely párt itt e házba 11 a felelősséget, hogy ezen valószínű eredménynyel bíró egyezményt eldobjuk, a nélkül, hogy helyébe mást tudna tenni'? És ha ezt nem tudja, akkor nézetem szerint mondhatja igen is azt, hogy súlyos a teher, mit magunk is elismerünk, de nem mondhatja azt, hogy mi többet vállaltunk el, mint elvállalnunk kellett volna; minden esetre pedig elismerheti a bal oldal, hogy indítványát, melytől gyakorlati eredményt nem várhatunk, elfogadni képesek nem vagyunk. (Helyeslés a jobb oldalon. Halljuk !) Azonban, t. képviselőház, én ebből nem következtetem azt, hogy a mit a t. képviselő urak itt érvül felhoztak, az egyátalán semmit se bizonyított. Igenis bizonyítja azt, hogy nem alaposak azon állitások, melyeket oly sok oldalról hallunk a Lajtántulról, miszerint Magyarország abban, mit elvállalt, méltányos ne lett volna. Ennyit bizonyítanak, de semmit többet. És ezért a bal oldalnak { köszönettel tartozunk. A minisztérium és a küldöttség a legjobb lel: kiismerettel ajánlhatja a javaslatot, mert meg van I győződve, hogy egy fillérrel sem fogadott el többet, mint a mit elfogadnia kellett. (Tetszés a középen.) Hozattak még fel bizonyos állitások, melyek némileg egy utat mutatnak, hogyan lehetett volna : mind a két részre a terhet kisebbíteni; és ez, meg; vallom, az egyetlen gyakorlati erv. melyet én a discussió eddigi fonalán hallottam: t. i. a reductio. ! Erre nézve, t. ház, nem akarom ismételni azokat, mik már elmondattak itt, t, i. hogy a leggazdagabb országok épen azok, melyek a reductio kísérleteit mindig visszautasították magoktól, mig a legszegényebbek azok, melyek ezen kísérletet 12*
