Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

OLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz, 13. 1867.) 85 és annak idejét, még pedig alkalmas idejét látjuk: mik légyenek a kiegyezés módozatai ? Egy részről előterjesztetett az, hogy hívjuk fel a népet, csináljunk plebiscitumot, szavazzon a nemzet. Én azt hiszem, hogy azon t. képviselő ur, ki ezt mondotta, a legjobb szándékból bár, de talán nem fontolta meg, vagy nincs készen a má­sodik lépésre is. Nemzetek ellen nemzeteket hivni fel a szavazásra, az kedvezőtlen eredmény esetében nem maradhat magánál a szavazásnál. Azt mon­dom én Madarász József képviselő urnák és azok­nak, kik az ő véleményét pártolják•': ha a nem­zetnek az 6' tanácsukat követvén, a szavazás következményét bekellene váltania, mondaná kép­viselő urnák és társainak, mint a római consul­nak mondottak : „Varé redde legiones nostras \ a mit felelnének ezen kérdésre a nemzetnek? — Legfeljebb azt felelhetnék az ifjú költővel: „Vilá­gos a neved, sötét az emléked!" Honnan állítaná elő a nemzet légióit, melyekre pedig szükség lenne ? Én azt hiszem — s ezt önöknek mondom, t. barátim ott a sz,élső bal oldalon — hogy csak az a politika érthető, mely lehetséges; azon politika, mely nem lehetséges, nem is érthető. (Helyeslés a jobb oldalon.) Azon politika, mely Világostól a paritásig, azunbedingteUnterwerfungtól az egyez­kedésig vezetett bennünket, lehetséges volt, és igy érthető is. A bal oldal másik része nem mondja, és hiszem, nem is akarja azt mondani, hogy az egyezményben részt venni nem akar; sőt azt sem mondja, hogy az egyezményt gátolja, hanem a kérdést a számok terére állítja, és azt mondja : „Fizetünk a lehető­ségig, vagy legalább a körülményekhez képest keveset!" De azon mód, melyen Tisza Kálmán képviselő ur ezen kérdést előtérbe hozta, vélemé­nyem szerint, nem vezet azon czélhoz, nem vezet pedig azért, mert a ki arról van meggyőződve, hogy ezen kiegyezés szükséges, és arról is meg van győ­ződve, hogy ezen kiegyezés csak azon módon lehet­séges, a mely mód proponálva van, az az indítványo­zott esetben, t. i. a budget tárgyalása alkalmával is ily módon érvényesítené szavazatát; és akkor csak idővesztés után, a posteriori jutnánk azon ered­ményre, melyre igy a priori juthatunk: mert azon esetben minden egyes tételt, mely a mi budgetünket emelné, ostromolni kellene azoknak, kik az egyez­mény szükségét vitatják, hogy azon eredményre jussanak, mely által mégis kikerüljön azon összeg, mely a törvényjavaslatban is ajánltatik; igy véle­ményem szerint, hosszabb úton is, csakugyan azon eredményre jutnánk, melyre a rövidebben jut­hatunk. Egy másik módja indít ványoztat ott itt, és pedig számtanilag nagyon helyesen, ezen elválla­landó adósság terhének kevesbítene czéljából Grhy­czy Kálmán képviselő ur által. O előszámlálta és valóban hiteles adatokkal mutogatta, hogy hacom­putust volna lehetséges végrehajtani, ezen com­putus eredménye lenne, hogy azon előzetes összeg, melyet a túlsó félen levő országnak elfogad ni kellene, sokkal nagyobb lenne, mint az, melyet valósággal elfogadtak, vagy elfogadni feltételez ­tétnek. De bátor vagyok megjegyezni, hogy a computus már természeténél fogva kölcsönös jogos igényeket feltételez, és a computus az egyezkedés eredménytelensége esetében bírót feltételez : ki lenne itt a biró? Ilyen computus megkísértése nemzet és nemzet között valóban nehéz doloar. t o En nem akarok egyátalában az ausztriai tar­tományok részére bárminő érveket felhozni, annak bizonyításául, hogy ők keveset vállaltak el mint praecipuumot; de mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy ott is, azon tartományok közt is véghetetlen különbözők a jogok, véghetlen különbözők a kö­telezettségek, különböző a kötelezettség idejének kelte: például Gralicziában, Bukovinában, Tirolban és Istriában, mely tartományok később vonattak be, legalább egy részben ezen monarchia keretébe: ezek is épen azon mértékben fognának-e azon computus által terheltetni, mint a régi tartomá­nyok ? És azon régi tartományok is előállhatnának a história nyomán érveikkel, és megmutathatnák, hogy azon adósságokat is, melyeket ők mint pro­vinciát elvállaltak, leginkább azért vállalták el, mert kényszerítve voltak arra a hatalom által. És igy azt tartom, t. képviselőház, hogy mi com­putusra fel nem hivatjuk a népeket; itt csak egyez­kedésről lehet szó, oly egyezkedésről, melynek alapja a méltányosság. Az mondatott, és méltán mondatott, hogy ily módon magunk irányában nem leszünk méltányo­sak. Én, t. ház, valóban nem vagyok ugy elragad­tatva, mint sokan elvtársaim közül, a jövő rózsás re­ménye által; sőt ugy vagyok meggyőződve, hogy továbbra is nehéz küzdelmeknek nézünk elébe. De hiszen ha azon egyetlen lehetőséget, ha azon egyet­len czélt elérjük, hogy Ausztria alkotmányos lesz, alkotmányos az ország, alkotmányos maga a hata­lom is, és ha ez által azon czélt is elérjük, hogy Ausztria külpolitikája más lesz, mint volt eddig : ez esetben legalább előál 1 a lehetőség, mely szerint reánk nézve is tűrhetővé, vagy legalább elviselhe­tővé fog válni e teher. (Helyeslés a középen.) Soktól feltételeztetik ez, t. ház! De minden esetre — mint előre bocsátám — első feltétel, hogy az alkotmá­nyosság itt és ott, s ez által a jövő külpolitikának helyes irányzata lehetővé váljék. De tőlünk is. mint már itt többek által elmon­datott, sokban függ az eredmény , vajon elvisel­hető-e e teher vagy nem. Ha béke lesz köztünk,

Next

/
Thumbnails
Contents