Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-188
86 CLXXXVIII. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 13. 1867.) mint előttem szólott képviselő úr mondta, ha béke lesz ktilröl, ha béke lesz köztünk, ugy a nemzetiségek, mint felekezetek és országos pártok közt, és folytonosan oly kormánynyal áld meg bennünket az Isten, megáld oly kormánynyal, mely eszélyes, de nem félénk, bátor, de nem merész; ha minden ember megteszi kötelességét a hazában: az esetben lehet reményünk, hogy mint nemzet consolidáljuk magunkat még ezen terhek aulya alatt is. (Tetszés a középen.) Es valóban, mindazon beszédek közül, melyek a bal oldalról mondattak, reám nézve egyik sem tett oly hatást, mint t. képviselőtársam Bónis Sámuelé. (Mozgás.) Nem a dolog lényegére nézve, hanem azon tekintetben, hogy nagy kérdésekben és oly kérdésekben, melyek valóban lét és nem lét fölött fognak dönteni, ha különbözők is véleményeink, ne bántsuk a személyt, és személyileg ne sértsünk meg senkit! Bár követnék azt nem csak azok, a kik beszélnek, hanem azok is. akikirnak! (Helyeslés a középen.) Mindezek után, t. ház — miként előre bocsátani — azon reményben, hogy Ausztria külpolitikájára nézve más irányadás lesz lehetséges az által, ha az alkotmányosság itt és túlról is, a hatalomnál is, megszilárdul, ezen reményben a létező — mert ki kell fejeznem — roszak közül, a kevésbbé roszat, t. i. a terhes egyezményt, ugy mint az a törvényjavaslatban előttünk áll, a részletes vita tárgyául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Csengery Imre: Pap Pál! (Nincs jelen.) Wlád Alajos! Wlád AlajOS T. ház! A szőnyegen forgó tárgy érdemére s az osztrák birodalom rákfenéjének^ permanens pénzügyi krisisnek,fájdalom, egyedül gyökeres gyógymódját illetőleg véleményem majdnem ugyanaz, melyet igen t. képviselőtársam Ivánka Imre egy szakférfiú ügyességével, világosan, határozottan s terjedelmesen fejtegetett tegnapelőtt. Magam is azt tartom, miszerint az egyedüli gyökeres orvoslás Ausztria pénzügyének rendezésére a reductió. Annyiban tér el azonban nézetem az övétől, hogy én a reductiót nem a kamatra, hanem a tőkére nézve kívánom szorítani: (Zaj Halljuk!) mert sokkal igazságosabbnak tartom, hogy ha a tőke redukáltatik azon értékre, amelyet valóban képvisel, s a melyet az állampapírok tulajdonosai csakugyan kifizettek, mint ha a kamat redukáltatik, a melyet az állam a tőke után biztositott. Figyelemmel kisértem s hallgattam a jobb oldali szónokokat, s különösen a szakférfiakat, hogy meggyőződjem arról, vajon helyes-e nézetem e tekintetben vagy nem? el lévén határozva, hogy ha oly érveket hallok, a melyek a mértéket tökéletetesen megütik, ebbeli nézetemet feladandó leszek. Azonban — megvallom — t .ház. hogy seKautz Gyula, különben tudós, átgondolt és szép beszéde, se a cultusminiszternek, se Pulszky Ferencz képviselő urnák, se Fest Ferencz kéviseíötársamnak előadásai, a melyeket figyelemmel kisértem, különösen a reduetiókat f illetőleg, nekem nem adtak oly támpontokat, miszerint véleményemet megváltoztassam. Különösen Kautz Gyula képviselőtársam azon aggódik, hogy a reductió folytán megszűnnék hitelünk, illetőleg az ausztriai birodalom hitele, A hitel, tisztelt képviselők, relatív dolog. Hitel az, ha egy államnak, midőn szükségben van, a tőzsérek készségesen felajánlják pénzeiket. Ez valódi, ez reális hitel. Hitel természetesen az is, ha a tőkéket a tőzsérek az állam rendelkezésére adják, hanem azért jelzálogot kivannak. De ez a hitel szerintem csak olyan, mintha valaki órájára vagy lánczára pénzt kap. Ámde én egy állam hitelét nem ilyképen mérem, mert egyesnek is nem hitel az, ha kézi zálogra kap pénzt. Már most vegyük csak a közel multat: vajon kapott-e Ausztria, midőn szükségben volt a porosz háború alatt, azon tőzsér uraktól pénzt egyszerűen azért, mert ez konsolidált állam, a mely kötelességét teljesíteni igére s teljesítendi is ? Kapott, de igen nyomasztó feltételek mellett : ha a vielicskai sóbányákat lezálogolja. Kapott a közel múltban is azon feltétel alatt, ha az államjavak lezálogoítatnak, mi később Magyarország államjavaira is a világos törvények ellenére kiterjesztetett. Én tehát nagyon fényesnek nem tartom azon hitelt, a melyet Ausztria, legalább az utolsó években élvezett. Továbbá azon aggódik Kautz t. képviselőtársam, hogy nem fog találkozni a birodalom túlsó felében oly miniszter, a ki a reductió keresztülvitelére vállalkoznék. Én, t. képviselőház, azt tartom, hogy nagyon megjárná tisztelt képviselőtársam, ha azon reményben, hogy nem találkozik oly egyén, ki a reductiót keresztülviszi, az osztrák állampapírokat, melyeknek netalán birtokában van, megtartaná, s nem adna túl rajtok, mert ha találkozott minálunk is oly férfiú, még pedig szakértő férfiú, (Lónyay pénzügyminiszterre mutat) kinek képességét a pénzügy körében senki kétségbe nem vonhatja, ha találkozott oly férfiú, ki a birodalom másik fele pénzügyérének, deputatiójának ajánlá a reductiót — a mit, hiszem, hogy sem könnyelműen, sem gúnyból nem mondott: könnyelműen nem, mert sokkal komolyabb, mintsem ugy mondotta volna; gúnyból sem mondotta, mert sokkal becsületesebb, mintsem valakinek zavarából és nyomorából gúnyt űzött volna — ha tehát nálunk akadt ily férfin: azt hiszem, hogy találkozandik a birodalom másik felében is oly elhatározott férfiú, ki ha belátja, hogy más ut nem lehet a kimenekülésre, azon végzetes, de radicalis gyógyszerhez folyamodni kész lesz.
