Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-187
66 CLXXXVÍÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) ] mai napig is kezükben vannak, se vissza nem adták, se nem számoltak. Az interpellátiot azért halasztottam, mert nem akartam ezzel a minisztériumot fárasztani: most csak azért hozom elő, hogy a behajtott adókat alapul felvenni nem lehet, s azért a terheket megbírni most képesek nem vagyunk. Belátásom szerint először tagadhatlan, hogy ha az évenkinti budget Ausztriában ugy, a mint most van, megmarad, azt megbírni képesek nem -vagyunk. Szükséges azért mindenek előtt a nemzeti honvédelem felállítása és a rendes katonaságnak béke idejében rögtön leszállítása. Igen nagy akadályok forognak fen a magyar hadsereg felállítása ellen a legfelsőbb körökben, és ez aggály leginkább a bizalom hiányából ered. Kötelességünk tehát a bizalmatlanság útjairól e köveket elhárítani, melyek azt gátolják; megismertetni a főbb körökkel, hogy valójában e nép nem forradalmi ; s hogy e követ elmozdítani segítsen az útból, kötelességemnek tartom a felsőbb körökben jó hatás gyakorlása végett, hogy egy történetet elmondjak, hadd tudják meg, hogy milyen a magyar. (Halljuk!) 1849-ben, midőn Szemere akkori miniszterelnök Debreczenben kimondotta, hogy a kormánynak czélja clemocratiai, köztársasági: ezt létesitendő, bennünket úgynevezett népembereket. kiket a nép szivesebben szokott hallgatni, r szétküldött, hogy ezen eszméket terjeszszük. Én is elmentem a nép közé és magam körül összesereglett közel százezer ember egy nagy térségen öszszejött, (Derültség) és én gyöngéden, ügyességgel s mindig elevenebben igyekeztem megértetni a néppel, minő boldogság fogja elárasztani a hazát, ha majd egyszer a köztársaság diadalmát ünnepli meg. Midőn azt hittem, hogy már a nép bizalmát, kedélyét, hitét megnyertem : előáll egy Pató István nevű — soha sem felejtem el — muzslai születésű öreg ember. . . (Zajos atalános derültség.) Uraim! ez nem tréfa, ez nem nevetség : mert belőlem azon buzgalom szól, hogy a bizalmatlanságot oda fen a nép, a magyar jellem irányában lecsillapítsam : mert ha meg nem győzzük az uralkodót és a felsőbb köröket arról, minő hű, kitartó, buzgó, dynastikus érzelmű a nép, hasztalan fogjuk mi .a nemzeti hadsereg létesítését dictiokkal sürgetni. Azért, mondom, ez nem nevetség tárgya, uraim, hanem komoly figyelmet érdemel. (Halljuk, halljuk!) Előáll tehát az egész vidék által tisztelt aggastyán és mondja: „Uram, követ uram ! örül lelkünk, hogy ezen üdvösség azzal a köztársasággal közelget; Isten hozza mentül hamarébb azt a napot, a melyen azt el fogjuk érni; csak egyről nyugtasson meg bennünket: hogy ha már a köztársaság ünnepét megj üljük, jó királyunk Budán íng-e, mindig lakni ? ft ' (Elénk tetszés a középen.) És Pató István a re! publicanismusból ezen órában engem egész éltemre | kigyógyított (Derültség.) Mert a népnek kegyeletteljes tiszta lelkében van felépítve a trón; és ha megadják azt, a mit meg kell adni, és kívánatos, biztosabban áll, mint bár hol, Magyarországban uralkodónk és háza trónja. És ha ugy lennének erről meggyőződve oda fent, mint én, nem csak hogy nem aggódnának és félnének, de Ausztria e perczben egész armádiáját belénk olvasztaná. (Éljenzés.) Természetesen akadnak ellenségeink, és midőn egész szabad alkotmányos jogával élve, oly ember, ki nemzetőrséget, honvédsereget akar, a közös ügyek, quota tárgyában ellene voksol a kívánt összegnek, azt mondják: „Hogy adhatjuk ennek kezébe a fegyvert, ki akkor érzi kiválólag jól magát, az esik könnyebben lelkének, ha egy pár milliót megtagadhat csak azért, hogy semmivé tegye a kiegyezkedést ?* Pedig míg a magyar hadsereg felállítva nem lesz, tessék megbinni, hogy Európaszerte a „halbrechts" „halblinks" vezényszó mellett, a bármily dicső fekete sárga zászló alatt harczoló seregekben oly diadalt nem vívhatnak ki soha, mintha a nemzeti zászló ott lobogna, mert a magyar ember nemzeti dicsőségét annyira becsüli, hogy érte élni halni kész. Első feladata tehát a törvényhozó testületnek az, hogy a hadsereg rendeztessék, s ez által a rendes katonatartási roppant teher enyhitessék : és kevesesb pénz fog kelleni. Pénz. pénz ! E tárgyban is méltóztassanak meghallgatni, ! hogy gondolkozik ilyen nem szakértő, de magam fajta ember és a nép ; én, ki köztük forgok és hallom mint szoktak okoskodni, szólhatok e tárgyban. A mely testben a vér nem mindenütt lüktet egyenlőn, de egy helyre concentrálódik, ott paroxismus áll be; (Derültség) ilyen paroxismus van az országban és az egész birodalomban, ily beteg egész Magyarország és egész Ausztria. Ezt itthon is látjuk a pénz dolgában. Lássuk kézzelfoghatókig a dolgot. Én vettem egy budai takarékpénztári actiát, összesen 75 frtot fizettem be. (Zajos derültség.) Négy esztendő múlva a tőkét is a 75 írttal visszafizették és a múlt esztendőben eladtam 415 írtért a „semmit." (Zajos derültség). A semmit — mondom — mert a tőkét 3 — 4-szer kamatjával már előbb visszakaptam. (Derültség.) Ha a takarékpénztárak annyira vihetik a tiszta nyereményt e nagy hatalomszó által: „hitel ; K ha a takarékpénztárak, melyek a bevett pénzek után kamatot fizetnek és csak kamatra adják, mégis oly nyereséget mutatnak, hogy minden takarékpénztár a részvényesnek ily aranytojást tojó tyúkjává válik:
