Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-187

64 CLXXXVIL OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) ző úr e részben nem járt elcorrecte. Fogadja köszönetemet a jegyző úr, hogy engem annyira háttérbe szorítani szíveskedett; de ünnepélyesenkijelentem, hogy a jegyző úr iránti bizodalmam e tekintetben nem csak csökkent, de végképen elenyészett. Arra a kérdésre, vajon híven járt-e el a jegyző úr vagy nem, feleljen Ő maga magának lelkiismeretében. (Derültség.) RadiCS ÁkOS jegyző : T. ház! Zmeskall Mór képviselőtársunk megnyugtatására kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy én őt tökéletesen az itt feljegyzett névsor szerint szólítottam fel; és igy meg nem foghatom, hogy engem mi alapon vádolhatott. Zmeskall MÓr: Ha az érdemes jegyző úr kívánja tudni az alapot, én megmondom. Én hétfőn fordultam a jegyző úrhoz, és kérdeztem : hogy hányadik vagyok a feljegyzettek sorában? és akkor érdemes jegyző úr azt monda, hogy a 12-ik vagyok. Most hivatkozom az egész publicumra: hogyan lehetséges az, hogy midőn a 12 ik vagyok, mégis csak most hívott fel? (Derültség. Közbeszólás: Hiszen a másik cldalról is 12 van fölírva és közbe a miniszterek is szólottak!) Elnök: Jegyző úr a bővebb fel világosítást meg fogja adni, s akkor, ugy hiszem, hogy ezen köabe jött eset végleg be lesz fejezve. [Halljuk!) RadiCS ÁkOS jegyző: Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Zmeskall képviselő úr a vita második napján a törvényjavaslat' melletti szólók között a 12-ik helyet foglalta el; de ha az összes szólókat számba veszi, akkor természetesen 24 jön ki. (Helyeslés.) Zmeskall Mór: Meg vagyok nyugtatva. (Derültség.) Patay Istváll: T. ház ! Engem ugyan nem igen bánt a szólás viszketege; de, uraim, mégis vannak tárgyak, melyek felől egy hazafi sóhaj fellebbenése nem elég ; vannak oly tárgyak, melyek felett én részemről mint képviselő nyilatkozni kötelességemnek tartom. (Halljuk, halljuk!) Uraim, ezen országgyűlés, mint mindnyájan tudjuk, még az akkor meg sem koronázott fejededelem részéről, a 48-iki törvények értelmében rendeltetett el. Ugyanazon 48-ki törvény alapján választattunk meg mindnyájan. Néhány kivételével ünnepélyesen meg is ígértük küldőinknek, hogy megtartjuk azokat. Hogy mennyit prédáltunk máiéi belől ok, az most nem idetartozik; azt sem tudom, hogy az országgyűlés végeztével Bánó József collegámnak az általa emiitett s általam is tisztelt Ősz férfiú miként fogja koponyáját munkás tenyerével érinteni; (Élénk derültség) hanem egyet igenis tudok : hogy a különben általam mélyen tisztelt cultuszminister úr, bármi fennen lobogtassa is az általa nagyon szép költöiséggel, de csak elvileg felmutatott szabadság zászlóját, engem ugyan soha sem fog ő az ő független, de garantia nélküli léghajóján a politika azon magaslatára felvinni, hogy az itt proponált államadósságból nagy részt elvállaljak, azon államadósságból, melynek legnagyobb része -a 48-iki törvényeknek lerombolására és imádott hazám és nemzetem letiprására fordíttatott. (Elénk tetszés a szélső balon) Nem vagyok annyira jó osztrák polgár gondolkozású, hogy fejemet Kautz Gyula úr modorában azon törjem, mit fognak majd csinálni az osztrák tartományok, mit fognak csinálni a hitelezők; az nem az én dolgom, az az ó' dolguk. (Zajosderültség; a szélső bal oldalon élénk tetszés.} Én részemről felállítandó önálló magyar hadsereg nélkül ez árva hasára semmiféle terhet soha el nem fogadok. Előttem mindig a nép érdeke a legszentebb : azért önkeblem s küldőim megnyugtatására, és. azon elvnél fogva, hogy semmit rólunk nélkülünk : én Madarász indítványát pártolom. (Helyeslés a szélső balon. Zaj.) Besze JállOS: T. ház ! A mióta őseink Pusztaszeren alkotmányunknak (Derültség) alapját letevék, megfontolásra méltóbb tárgyról az országgyűlés még nem tanácskozott. Akkor egy közös áldozó serlegbe verőket ontották, s most vagyonosodásunknak s tehetségünknek minden véres verítékével szerzett utolsó cseppjeit kívánják, nem egy közös kasszába, a melynek jótékonyságát mi is éreznők, hanem egy oly telhetetlen gyomorba, melynek utolsó égésfájdalmait enyhíteni kívánják vele : azon gyomorba, mely, miután bennünket el nem nyelhetett ; de még is annyira kiszivattyúzott, hogy a virágzó városok telkei, pusztái, birtokai eladattak, az adósságokat nem ismerő vállaik az adósságok alatt roskadoznak. A birtokosok kezéből az ez ideig enyhülést szolgáltató urberi kárpótlási papirosok mind a külföldre vándoroltak, a pénz kevés értéke és szűke miatt, a. birtokok a második licitatión potom áron idegen kezekbe jutottak. Szóval miután tökéletesen elszegényítettek bennünket, most kívántatik azon nagy áldozat tőlünk, a kiket minden módon mesterségesen koldusbotra segátettek, s most a koldust szólítják fel, hogy segítsen rajtok. (Derültség. Zaj. Helyeslés.) Midőn, uraim, a helyzet ilyen, és a helyzetet érzem én is, lehetetlen, hogy ne adjam elő azon okokat, azon meggyőző adatokat s minden tényeket, melyek lelkiismeretemet arra érlelek, hogy kötelességemmé tévé mégis mind azok tudtával a minisztérium által elénk terjesztett törvényjavaslatot elfogadnom. (Halljak!) Azért méltóztassanak megengedni, ha a tárgy fontosságánál fogva és az adatok özönében a logi-