Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-187

CLXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) ?a tóját hátiratozom akkora összegig, mely egész vagyonomat föléri; de nincs azon jó barátom, nincs azon becsületes ember, nincs azon nagy birtokos úr, a kinek egy betöltetlen albáját aláirjam, a melyen az összeg kitéve nincsen. Ily betöltetlen aíbát látok magam előtt a miniszteri javaslatban. (Ellenmondások a jobb oldalon.) S ezen szempontból igen jogosultnak tartom azon kívánságot, mely igen tisztelt barátom Tisza Kálmán indítványában tétetett, igen jogosultnak tartom e kívánságot, hogy ha a más pénzügyeit rendezni akarjuk, ismerkedjünk meg először annak pénzviszonyaival, s másodszor ismerkedjünk meg a magunk pénzviszonyaival. Ennélfogva Tisza Kálmán indítványára szavazok, s elfogadom igen t. cultusminiszterünknek azon tételét, mely szerint czélunk rendezni alaposan Ausztriának és saját magunk pénzügyeit, eszközünk erre a szabadság. De arra, hogy valamit rendezhessünk, s legelőször is meg kell ismerkednünk azon terhekkel, melyeket rendezni akarunk, és az erőknek képességével, melylyel azt rendezzük. Én e részben az erőfeszítés netovábbjáig is kész vagyok elmenni; hogy pedig szabadok legyünk, arra nézve szabadítsuk ki legelőbb is a saját kezünket. (Elénk helyeslés és taps a bal oldalon.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Nincs szándékom jelenben a tárgyalás alatti törvényjavaslatról részletesen szólani és azokra nézve, (Halljuk! Halljuk!) a miket a kérdés átalános részére nézve hallottam most, nézetemet elmondani: íéntartom azt magamnak későbbi időre; azonban nem mulaszthatom el a tisztelt előttem szólót arra figyelmeztetni, hogy okoskodásainak egy része , különösen az, mely az állam jegy ékre vonatkozik, azt mutaja, hogy még figyelemmel sem olvasta végig t. képviselő úrazon egyezményt, illetőleg törvényjavaslatot, melyet a minisztérium a ház asztalára letett: mert ha azt végig méltóztatott volna olvasni, a 8-ik §-ban láthatta volna, hogy ott nyíltan és határozottan van az iránt gondoskodva, hogy jövőre az állampapirpénznek bármily szaporítása a magyar minisztérium beleegyezése és a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül ne történhessék. (Helyeslés.) Bátor leszek ennélfogva azt felolvasni; a 8-ik §. igy szól: „Az államjegyekből álló függő adósságra nézve mindkét fél közös jótállása fentartartatik. Az ezen adósság szaporítására, valamint jövőben megállapitására szolgáló rendszabályok <;sak a két minisztérium kölcsönös beleegyezésével s a két törvényhozás jóváhagyása mellett jöhetnek létre." Tehát az egyezmény,melyet a minisztérium kötött, azon calamitásoknak és balkövetkeztetéseknek, melyeket t. képviselő úr az egyezmény ellen kiemelni méltóztatott, végkép bezárta ajtaját. Ennélfogva, mivel a tisztelt képviselő úr az egyezményből olyat következtetett, minek épen az ellentéte van benne; és mivel az ily felszólalások és előadások nem a tárgyhoz vezetnek, hanem igenis egyenesen a tárgytól elvezetnek: az egyezmény ellen felhozott állítást mint alap nélkülit visszautasítom. (Elmk helyeslés a jobb oldalon.) Zmeskall Mór: Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő úr éles eszével és roppant vas szorgalmával a tegnapi napon igen sokat számított; de nézetem szerint számitsunk mi itten bár menynyit is, itten számitásunk többé a megajánlandó összegre nézve alapul nem szolgálhat: itten többé más alap nem lehet, mint a már megtörtént reciprocus alkudozások eredménye. A mi már magát a tárgyat illeti, nézetem szerint a solidáritas a redactióban sehol sincs kimondva. és igy, minekutána kimondva nincsen, én ezen eszmét itt vitatni czélszerünek nem tartom. En abból a szempontból indulva, hogy Magyarország valaha a bizonytalanság örvényéből kikibontakozzék és hogy saját háztartását megállapíthassa, a törvényjavaslatot pártolom. Megtörténhetik, hogy későbben a másik fél uj és talán nagyobb követelésekkei lép elő. Meglehet, hogy magát a solidaritást is fogja követelni; de azt hiszem, hogy addig Magyaország mind szellemileg, mind pedig anyagilag emeltetvén, képes lesz annyi erőt kifejteni, hogy azt, a mi igazságos, illően megvédhesse. Hallottam előhozatni Ghczy Kálmán képviselő úr által, hogy afinancialís bukás mindig maga után vonja a politikai bukást is : ez tagadhatatlan tény; de azt hiszem, mind a kettő akkor következhetnék be, ha a kiegyenlités eszméje meghiúsulna: mert akkor a másik fél újonnan csinálhatna adósságokat, és azokból annyit róvhatna Magyarországra, a mennyi neki tetszenék. Hitem az, hogy a kiegyenlités eszméje leginkább fekszik Magyarország érdekében. Én tehát a bizonytalan állapotot meg akarván szüntetni; de a mi legfőbb előttem, meggyőződésem az levén, hogy a kérdéses terhek elvállalását a parancsoló politikai szükség követeli; valamint arról is meg lévén győződve, hogy a kérdéses terhek elvállalásától, vagy élnem vállalásától függ Magyarország politikai léte vagy nem léte: én hazám politikai létét vakmerően koczkáztatni nem akarván, a törvényjavaslatot pártolom. Még egy pár szavam van a jegyző úrhoz. En még szombaton Írattam fel magamat; hétfőn jelentkeztem, a jegyző urnái, kérdezvén tőle, hányadik állok'a szólani akarók sorában ? s feleletül azt nyertem, hogy 12-ik vagyok. Azóta szólott 40 képviselő úr is, és rám csak most került a sor. (Derül'ség. Halljuk!) Kitetszik ebből világosan, hogy a jegy-