Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-187

62 CLXXXVJI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) Szövőszék, kalapács, eke mellett a ti helyetek, évtizedekig, hosszú ideig! Hagyjátok a legénykedést annak, a kinek van koczkáztatni valója sok, vagy a kinek nincs koezkáztatni valója semmi; ti pedig őrizzétek azt a kevés valamit, a mit számotokra a gondviselés még meghagyott!" [Helyeslés a bal oldalon.) De ha a külügyekbe nem szólhatunk is bele ekkép, a pénzügyeknél mindezt igen sikeresen elmondhatjuk : Ausztriának a pénzügye az, melynél fogva őt vissza lehet tartóztatni koczkáztató külügyi politikától. Azért szükséges kimondani a magyar országgyűlésen, hogy Magyarországnak és Ausztriának évtizedekig az iparosok, kereskedők, földmivesek és néptanítók országának kell lenni, és nem a katonák és hadvezérek országának. Egy szóval sem hozom én kétségbe, hogy miután Magyarország megigérte, de ha nem ígérte volna is meg, miután szükségét, politikai szükségét látja annak, hogy Ausztria adósságaiból egy részt elvállaljunk, ez Ígéretet, e szükséget betölteni kötelességnek tartja; e fölött nincs többé igennel vagy nemmel szavazás; de annyit csak megkívánhat a magyar országgyűlés, hogy midőn ily nagy terheket vállal az országra, legalább e terhek természetével megismerkedjék, nehogy átalában solidaritast vállalva Ausztria minden adósságaiért, uj alapot szolgáltassunk egy mindent koczkáztató ausztriai külügyi politikának. Tudom én nagyon jól, hogy ebből nem fog következni Ausztriának felbomlása: mert hiszen, ha egyszer benne vagyunk, akkor aztán csak meg fogjuk védeni saját magunkat; aztán meg Európa sem engedi, hogy megegyenek bennünket; de következni fog ujabb 500 millió adósság ránk rovása. Ha őszintén és komolyan arra szólittatunk fel, hogy Ausztria pénzviszonyait és ez által Magyarországéit rendezni segítsünk: ennek elkerülhetetlen modalitása az adósságok osztályozása. A mit Magyarország fog magára vállalni ezen adósságokból tőkékben, azzal Magyarország soha sem fog állam-banqueroutot csinálni: mert Magyarországnak szüksége van a hitelére, mig az ausztriai fél már annyira elhasználta hitelét, hogy népeinek azért kell imádkozniok, vajha ne kapnának már minisztereik több pénzt; a mit, ugy hiszem, minden sok imádkozás és búcsújárás nélkül is el fognak érni. (Derültség. Zaj) Hogy Magyarország nem fogadhatja el az ausztriai államadósságokat per Bausch und Bogén, erre nézve csupán egy esetet vagyok bátor felemlíteni, és erre felhivom különösen t. pénzügyi miniszter urunk figyelmét. Másodszor is ismétlem, hogy én nem vagyok financier, {Jobb/elöl: Elhiszszük!) de ez az eset annyira abroszunkon fekszik, hogy okvetlen bele kell kanalaznom. Van Ausztriának egy bizonyos adóssága, a mely Magyarországra nézve elviselhetetlen. Ezen adósságtól nem fizettetik kamat , és mégis olyan drága, hogy elviselhetetlen. Ertem azt a bizonyos 80 millió kölcsönt, melyet az ausztriai állambank adott a kormánynak, midőn privilégiumát meghosszabbította. (Helyislés a hat oldalon.) Ezen privilégium öli meg Magyarországnak kereskedelmét és iparát. Nagyon világos, miután a banknak saját kimutatásából egy évben százöt millió adatott kölcsön ipar- és kereskedelmi vállalatok elősegítésére, mely kölcsönből kapott Magyarország és a dualismus egész itteni területe öt milliót, száz milliót pedig a másik fele. Ezen privilégium lerontásával arra kell törekedni Ma! gyarországnak, hogy egy saját érdekeit is előmozdító nemzeti pénzügyintézetet nyerhessen. (Helyeslés.) Mi fog akkor bekövetkezni, ha Magyarország területére nézve felfüggesztetik a bank-acta? Nagyon természetes, hogy a bank, ha nem is a kölcsön befizetését, de legalább ezen kölcsönnek meg| felelő kamatfizetést fog követelni. Kik fizetik aki kor ezen kamatokat ? Nagy kedélyesség volna azt kívánni az osztrák féltől, hogy 6 kezdjen egy eddig kamat nélküli kölcsöntől kamatot fizetni, csak azért, hogy mi kapjunk egy nemzeti bankot. Ez esetben azon alternatívában lesz Magyarország* hogy vagy nélkülöznie kell oly pénzintézetet, mely ! saját kereskedelmét és iparát előmozdítja azon ideig, a mig ezen privilégium lejár, vagy pedig ha ezen privilégium Magyarországra felfüggesztetik, azon bizonyos adósságot ki kell emelni a többi adósságok közül, és akkor az osztrák államadósságok oszthatlanságának dogmája, mint minden dogma, a melyből egy tételt kiveszünk, mint minden kártyavár, melyből egy kártyát kihúzunk, magától összeomlik. (Helyeslés a baloldalon.) Még egy másik terhes adóssága van Ausztriának, mely Magyarországra nézve különösen terhelő, s attól sem fizettetik kamat: értem az osztrák állampénzjegyek adósságát, melyekből nem tudom, hogy hány százmillió van eddig nyomva; a bécsi pénzügy miniszter úr, ugy hiszem, hinni fogja, hogy tudja. (Derültség. Többen a jolb oldalon; Mi is tudjuk /) És Magyarország in infinitum kezességet vállaljon-e még az osztrák állampénzjegyek nyomásáért is ? Ha egy háború beüt, az osztrák pénzügyminiszter ugy megúsztat bennünket a zöld bankók óceánjában, mint a hogy megúsztatták apáinkat a fekete bankók tengerében. (Élénk derültség.) Harmadszor is kénytelen vagyok kimondani, hogy én financier nem vagyok; (Derültség) de minden ember kedélyének van egy bizonyos rétege, a hol a poesis ere megszűnik és kezdődik a kréta. Az megtörténhetik rajtam, hogy egy becsületes ember, egy jó barátom, egy nagy birtokos urnák kedveért megteszem azt, hogy egy vál-