Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-187
CLXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) 61 tek mindegyikét elfogadom. Tulajdonkéjíen ott kellene kezdenem beszédemet, a hol ő kezdte, ós mindazokat elmondanom, miket ő elmondott az ékesen szólásnak valódi convictiójával; de mivel azt oly szépen semmi esetre sem tudnám előadni s vele az ékesszólásban nem, s csak is a convictioban osztozhatván, kimondom egy szóval, hogy nézeteit elfogadom, és kezdem ott, hol őelvégezte: ezen nézetek következményemé]. (Halljuk!) Hogy Magyarországnak saját érdekei tanácsolják, hogy Ausztria pénzügyeit rendbe szedni segítse, azt elismerem; hogy a pénzügyek rendbeszedése tőlünk nagy áldozatokat, nagy erőfeszítést fog igényeleni, azt is jól tudom; hogy Magyarországnak irtóznia kell ezen szótól : állambanquerout, azt egy titkos borzadály nekem is megsúgja. Hogy egy európai katastrópha ránk szakadása Magyarországra nézve is végzetes lehetne ; azt is tudom, és rettegek tőle. Kézetem tehát az, hogy a mit czélul kitűztünk magunknak, az elérve, és a mitől rettegünk, az kikerülve legyen. Óhajtjuk, hogy Ausztria pénzügyei és azzal együtt Magyarországéi is rendeztessenek; és erre, megvallom, egyetlen egy útnál többet nem látok, s ez az, hogy Ausztria egy időre, hosszú időre lemondjon a nagy-uraskodásról, és viszatérjen saját hazába, saját belügyeinek rendezéséhez. Így tett egykor Poroszország is. Annak is volt egy ideje, midőn az európai szinpadon csaknem mindenét elvesztette. Mit tett akkor Poroszország? Lelépett a színpadról, bezárkózott saját gazdaságába, látott önereje kifejtéséhez, és addig ki sem lépett a kapuján, mig ismét azt nem mondhatta: Megint ur vagyok. Azt mondják, hogy Ausztriának ez lehetetlen, mert az európai viszonyok belekényszeritik a cselekvésbe. Ezen nézetet én — engedelmet kérek — nem osztom. Ausztria saját határai közt mindig maradhat semleges, ha őszintén közönyös akar maradni. Annyira még Ausztria Magyarországgal együtt nem jutott ereje vég fogyatkozására, hogy a midőn actioba lépni nem akar, bármely szomszédja is oly botor legyen, hogy őt maga ellen kényszerítse az actioba. Ausztriának nincs többé a forradalommal, se a német kérdéssel, se az olasz kérdéssel semmi baja; még csak adósságai vannak hátra, melyeket valamennyi ellenségei közt legkevésbbé verhet agyon: ezekkel igazán ki kell békülnie. (Derültség.) . Mi azt óhajtjuk, hogy ezen financiális békekötés tartós és sikeres legyen. Többször megkísértetett ezen financiális békekötés az osztrák miniszter urak által; de azt vettük éJszre, hogy az mindig csak financiális fegyverszünet volt. Ugy tettek, mint az ösztönszerű tékozló, a ki egész esztendőn át elhúzza cselédjétől a kenyeret, hogy a mit megtakarított, a farsangon egyszerre elverje. Két ízben állott Ausztria azon ponton, hogy financiái csaknem rendezve, a valuta csaknem helyreállítva volt, és mind a két esetet mire használta fel az osztrák kormány? Tán arra, hogy saját országának belügyeit rendezze, hogy itt a jólétet helyreállítsa? Épen nem. Mindannyiszor ide bent gondjaitól szabadulva, azon volt. hogy Európával hagyományos osztrák praepotentiáját éreztesse. Az 1858-iki pénzügyi arrangement-t követte az 59-diki balvégzetes olasz hadjárat; és midőn másodszor is azon pontra jutott Ausztria, hogy a birodalmi tanács engedékenysége és az osztrák nemzeti bankkal kötött szerződés képesítette őt íinanciáinak rendezésére, akkor sem arra használta fel a kezébe adott eszközöket, hanem egy európai hatalmi tényre , az európai térkép megváltoztatására, mely kezdődött Danevirknél, végződött Sadovánál és új félmilliárd adósságot hozott Ausztria nyakára. Valahányszor Ausztria azt mondhatá : „Rangirozva vagyok," ez mind egy ujabb ötszáz millió elverésével végződött. Nem hasonló calamitas előestéjén állunk-e most. midőn az egész világon mindenki fekete pontokról beszél, amelyek már többé nem is pontok, hanem fellegek, és Ausztria maga siet előre magának keresni egy kis veszedelmet? Nagy veszedelmet. (Felkiál'áso:;: Hol?) Mindenki tudja, Európa minden nagy hatalma tudja, hol van most az égető kérdések tűzfészke s gyupontja. és őrizkedik oda menni; csupán Ausztria siet előre az égő parázsból kikaparni más számára a forró gesztenyét. (Zaj. Nem értjük! Ilolf) Európa minden állama, egyen kivül, mind óvakodik más államok belviszonyaiba bele avatkozni; csak Ausztria az, mely a második akar lenni, és nem csak maga elfogadja az ily beavatkozást, hanem még másokat is buzdit rá. (Helyeslés a bal oldalon. .Többjeiül: De hol? Halljuk!) Alig van megterítve a politikai rouge et noir asztala, alig hangzik szét a „faites vos jeux messieures!" a többi meghívottak zsebbe dugják a kezöket, és őrizik kemény tallérjaikat; csupán csak az osztrák miniszternek fúrja a zsebét az a 40 millió Salinenschein, a melyet még el sem adott, és siet, hogy első lehessen az asztalnál, (Derültség) a melynél eddig ugyan még mindig vesztett, de a melynél játékosok logikája szerint, következteti, hogy mintán mindig vesztett, ezután fog nyerni. (Helyeslés a bal oldalon. Derültség. Halljuk!) Fájdalom, hogy Ausztria külpolitikájához se itt Pesten, se oda fen Bécsben nincs a képviseletnek hozzá szólása, (Ellenmondás a jobb oldalon) hogy megmondhatná: „Hová akartok sietni, ti Európa beteg emberei?
