Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-187

54 CLXXXV1I. ORSZÁGOS Iáit meggyőződésemnek, hogy a jelen kérdésnek politikai oldala annak legfontosabb része. Az igen tisztelt képviselő ur ugyanis többek közt azt monda, hogy ha ki lesz mutatva azon őszlet, melyet elbírunk, kész ezt a statusadósságok fedezésére fordítani, és eláll az országnak egyéb jcgos követeléseitől. A tisztelt képviselő ur oly éles számitási tételekkel állította fel beszédében azon követeléseket, miszerint nem is lehet máskép, mint hogy őt is azon követelésektől elállásra csak politikai indokok vezérelhették. Oda foglalom öszsze a mondottakat, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban pártolom. (Helyeslés jobb felöl.} Salamon LajoS: T. ház ! A szőnyegen forgó tárgyra nézve nem annyira lényegileg különbözik a két párt egymástól, mint hogy azon kiindulási pontból indul ki az egyik, hogy mielőtt ilyen súlyos terhet vállalnánk el, mely budgetünknek tudva levő számai szerint jövedelmeinknek egy harmad részénél többet eluyel,tudni kivánnók, minő tételekből áll, és mennyi az az összeg, hogyakkép aztán ajánlatainkat mi is hozzáadhassuk. Én azt hiszem, ez az eset páratlan a parlamentek történetében, hogy t. i. midőn annak kitételéről van a szó, mit fizessünk, mit ajánljunk fel bizonyos czélokraV megtagadtatik tőlünk annak pontos kimutatása, hogy tudjuk, mit fizessünk és miből fizessünk. Senki közöttünk kétségbe nem vonta, hogy az 1867-ki 12. t. ez. értelme szerint kötelezettséget vállaltunk ; de azt hiszem, rósz néven senki tőlünk nem veheti, ha azt kérjük, hogy mutassák ki nekünk azt egy parlament történetében, hogy ilyen kívánat valaha akármely párttól is megtagadtatott. Hivatkozom a lajtántuli tartományok és országgyűlés példájára, a hol is épen akkor, mikor a budget kérdéséről levén szó, a pénzügyminiszter fel volt szólítva, hogy adjon felvilágosítást a jövő évi bevételekről és kiadásokról, annak szóbeli előterjesztésével nem elégedvén meg, exposét követeltek, a melyben tételről tételre a kiadások és bevételek ki legyenek téve. Azt nem foghatják önök ránk, uraim, hogy mi az államadósságok elvállalásában nem akarnánk részt venni. Mi ezt soha sem mondtuk; hanem igenis követeltük azt, hogy mutattassák ki előbb nekünk, mennyit bir meg az ország, akkor majd méltányosság alapján, a menynyit megbírunk, annyit igenis fogunk fizetni. Ez nem is pártkérdés közöttünk : mert mi azt nem nézzük, minő alapon van a tervezet kiállítva ezen kérdésekre nézve; csak azt mondjuk, adassék elő nekünk ezen számadás, aztán majd tudni fogjuk, hogy mit ajánljuk. Sékat lehetne még itt ellenokul felhozni; hanem mivel látom, hogy a ház padjai ugy sincsenek képviselőkkel telve, j,nem akarom a t. ház tüÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) relmét ellenokok felhozásával fárasztani, hanem csak egyszerűen kijelentem, hogy Tisza Kálmán indítványát egész kiterjedésében pártolom. (Helyeslés a bal oldalon.) PulSZky FerenCZ: T. ház! Az előttünk fekvő kérdés, a mint azt már az előttem szólott szónokok kifejtették, nem jogi kérdés : mert mind a mellett, hogy Komárom városa igen érdemes követe szépen kifejtette, hogy az államadóssághoz indirect utón még 1848 előtt is mindig hozzáj'árultunk az által, hogy a közbeeső vámvonal egyenesen a mi kárunkra s az örökös tartományok érdekében volt felállítva, mind a mellett még a lajtántuli részen sem találkozott senki, ki ebből valaha azt következtette volna hogy az államadósság terhe a mi jogi kötelezettségünk. E tekintetben nagyon világos az 1867-iki Xll-ik t. ez., mely világosan fentartja Magyarország régi jogát, hogy t. i. az nem köteles jogi tekintetben az államadósság bár minő részét elvállalni, melyben azonban készeknek nyilatkozunk egy részt méltányosságból elvállalni. Ugyan ezt fejtegette előttem szólott, általam igen tisztelt Ghyczy képviselőtársunk, a ki tanulságosan kimutatta, honnét eredtek az államadósság egyes tételei. En azonban azt hiszem, hogy midőn az ár növekedik s szomszédunk földjét mármár elbontással fenyegeti, hogy azután a mi birtokunkat is elborítsa, ha mi akkor sietve árkot vonunk, melyen a viz lefolyhasson, 'nem igen szoktunk kérdezősködni , nena igen szoktuk kutatni, vajon a forrás, melyből az ár kibugyog, a mi földünkből vagy- a szomszéd birtokából vagy épen egy harmadik területből fakad-e. Az előttünk fekvő kérdés tehát, a mint mondám, nem jogi, sőt merem mondani, nem is financiális, de tökéletesen politikai színezetű. Én e kérdést mint ilyet kivánom is fejtegetni. (Haltjuk .') Midőn az 1848-diki forradalom kiütött, az 1848 diki törvényhozás, sőt mondjuk ki világosan, annak vezére, igen merészen, igen ügyesen felhasználta az alkalmat, és az országnak minden kivánalmát, melyek 300 év óta kifejlettek, sjogosan fejlettek ki, öszpontositván, azokat törvényes utón és törvényes alakban terjesztette fel a felség elé, s a felség szintén törvényes utón és törvényes alakban elfogadta ezen törvényt; mi pedig mindnyájan azt gondoltuk, hogy egy szebb, jobb jövőnek megyünk elébe. Igaz is, hogy akkor tökéletesen kiegyezkedtünk fejedelmünkkel; hanem épen ott rejlett az 1848-diki időszaknak hiánya, hogy míg Magyarországnak fejedelméhez való viszonyát tökéletesen tisztába hozta, és azt respectáltatta, és újra megerősítette, kevesebb tekintetet fordított ama kapcsokra, melyek nem a jogból, hanem a tények erejéből fejlettek: azon kapcsokra, melyek összefűznek a lajtántuli népekkel, azon kötelékekre,