Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

CLXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) 45 rint nem volt szándékom az átalános vitában, a vitának ezen részében részt venni. Én a tárgynak egy másik oldalát óhajtanám megvilágítani, a melyet szintén figyelembe veendőnek tartok. Nem állhatom mindazáltal meg, hogy azokra nézve, a miket az igen t. vallás-és közoktatási miniszter ur előterjesztett, egy pár szóval megjegyzést ne tegyek. Helyesen jegyezte meg, hogy a szabadság és függetlenség relatív fogalom. Ily relatív fogalmaknak borderejéröl azoknak, a kiknek ezen relatív fogalmaik különbözők, nehéz vitatkozni. 0 egyébiránt a mostani állapotokat összehasonlította a 48diki állapottal, s kérdést nem szenved, hogy e tekintetben nagy előhaladásnak örvendünk. A kérdés azonban, a dolog praktikus oldalát felvéve, a jelen esetben, melyben leginkább anyagi érdekekről van szó, nézetem szerint abban áll, hogy vajon a dolgok uj fordulatában a kormánynak s az országgyűlésnek lesz-e annyi függetlensége, hogy anyagi állapotaink fejlesztését hazánk érdekében önállóla"-, kellően eszközölhesse. Nem merek, vakmeró'ség is volna, a törvényhozási intézkedéseknek jövendő minden következményeiről ítélni; de részemről nem tagadhatom, hogy ha figyelembe veszem azokat, a mik a delegatiokra utasíttattak, és más részről különösen figyelembe veszem, hogy nemzetgazdasági factoraink iránti intézkedésekben, a ház által nem sokára tárgyalandó kereskedelmi törvényjavaslat szerint intézkedéseink menynyire vannak mások hozzájárulásától függővé téve : megvallom, nem lehet legalább kétséget nem táplálnom az iránt, hogy a magyar kormány, és törvényhozás képesek legyenek anyagi érdekeinket ugy fejleszteni, miként azt felvállalandó terheink nagysága kívánja. A t. cultusminiszter ur ismételve előhozta azt, mivel már több nap óta fény égettetünk, hogy t. i. ha ezen törvényjavaslatot, ugy a mint áll, el nem fogadjuk, meghiúsul a kiegyezés, és bekövetkezik a vizözön, mely mindent elsodor. T. ház! Elismerem, hogy a monarchia fenállása, szilárd fenállása Magyarországnak is érdekében van, de érdekében van 0 felsége többi országainak és a felséges dynastiának is; e helyzet előnyeit nem szabad túlbecsülnünk, de ignorálnunk sem szabad. A monarchia lételét semmi sem veszélyezteti inkább, mint pénzügyeink sülyedése, és e pénzügyi sülyedésnek fő oka az, hogy a monarchia népeinek terhei túlságosan nyomasztók. Azon politika, mely nem kevesbíti a népek terheit, öregbiti a monarchia fenállásának veszélyeit, s a monarhia szilárd fenállásának egyik titka abban áll, hogy a népek terhei elviselhetőkké tétessenek. Ezt azon részben, mely reánk tartozik, Magyarországra nézve eszközölni czélja azon indítványnak, melyet mi pártolunk, s ezen indítvány ugy felfogva, a mint azt felfogni kell, valósággal a monarchia fenálláaának biztosítására van irányozva {Helyeslés balról.) Mit fognak tenni Ő felsége többi országai, miképen fognak intézkedni, az nem tartozik ránk; de én azt hiszem, hogy érdekeik a mieinkkel egyenlők; azt hiszem, ők is el fogják találni az utat, mely a monarchia fönállásának biztosítására szükséges, teljesíteni fogják az államhitelezők irányában nem mindazt, mit az absolut hatalom alkotmányellenes intézkedése illetéktelenül megígért, hanem mind azt, mit az igazság, méltányosság szorosan követel, s ez utón ők is eszközlendik, a mi a monarchia fentartására szintén szükséges, hogy az ő országaik népeinek terhei is elviselhetők legyenek. II3- kiegyezkedés létesitése csak az absolutismus maradványainak nincs érdekében, mert azoknak érdekében van, hogy teljes mérvben fentartassék azon kötelezések érvénye, melyeket ők a népek terhére, közgazdaságilag okszerűtlenül, pénzügyileg hibásan, és jogilag illetéktelenül felhalmoztak. (Helyeslés) Áttérek most azokra, miket a t. ház engedelmével, a tárgy érdemére nézve mondani akarok. Felszólalásra két ok indít. Egy részről ugyanis naponkint mindinkább élénkebben viszhangzik alajtántuli vidékekről azon alaptalan panasz, hogy azon pénzügyi kiegyezkedés, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatik, Magyarországra nézve felette előnyös. ő felsége többi országaira nézve pedig igazságtalanul káros és hátrányos: sőt már az is mondatott, hogy az államadósságoknak egy része Magyarország érdekében vétetett fel. Én időszerűnek tartom ezen helytelen panasznak alaptalanságait lehetőségig kimutatni. Más részről egy igen tisztelt szónok a ház túlsó oldalán ezen tanácskozásnak megkezdésével megemlékezvén a Bécsben működött országos küldöttség tanácskozásában részvételemről, többek közt — a miknek, mint a dolgok fejleményei által már meghaladottaknak, czáfolatába nem bocsátkozom — azon állításának támogatására, hogy az államadósságoknak zűrzavarában meg nem határozható , hogy mi az, a mi Magyarországot azokból nem illeti, rám, mint arra hivatkozott, ki hasonlóképen nem tudtam positiv eredményre jutni arra nézve, hogy a létező államadósságokból enynyi és ennyi milliók Magyarországot nem illetik. E nézet nem az, a melyet magaménak ismerek, ismertem mindig, s minden alkalommal nyilvánitottam. Igaz, hogy ily fontos kérdésnek eldöntésénél egyátalában semmi nyomatékkal sem birhat az, hogy én arra nézve miképen vélekedem; de hallgatással el nem fogadhatom a t. ház színe előtt a felelősséget a nekem tulajdonított oly állításért,