Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

44 CLXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) tehát valóban nem értem, hogy mi hasznunk lenne nekünk jelenleg a kamatreduetioból: mert ne téveszszük össze a reductiot a devalvatioval. Ha devalvatioról volna szó, akkor meglehetne, hogy idővel majd kevesebb tőkét kellene fizetnünk; de miután csak kamatleszállításról van szó, nekünk a tőkét egykor egészen ki kell fizetni s igy nem is volna semmi hasznunk az egészben; de nem is kívánhatjuk tőlök a reductiot, mert azon alap, melyen ezen reductio létrejött, t. i. a februári pátensnek 16 §. megszűnt. Azután a kormánynak nincs joga ahhoz, hogy önmaga hozzon be reductiot, hanem a német-szláv tartományok reichsrathjának kellene a reductio kérdését eldönteni. S kérdem, mi haszna volna ebben Magyarországnak ? A tőkebirtokosok ugyanis tudván, hogy nálunk kamatreductio fog bejőni, capitalisaikat vagy állampapírjaikat épen Magyarországon kívánnák és igyekeznének bekebeleztetni. Ez pedig, ha meggondoljuk, Magyarországnak igen könnyen legnagyobb kárára lehetne. Áttérek most azon indítványra, melyben a t. követ ur azt kívánja, hogy előbb a budgetnek legalább kivonata terjesztessék a ház elé. Én azt hiszem, hogy a budgetet most kérni egy részről nem ezélirányos, de más részről szinte lehetetlen. Ez eljárás ezélszerüségéről nem akarok bővebben szólni; csak annyit legyen szabad megemlítenem, hogy ha a pénzügyminiszter a jövőre vonatkozó budgetet kéiryszerülne előterjeszteni, véleményem szerint a jövedelemre nézve önmagunk kárát fognék okozni. De ily budgetnek előterjesztése lehetetlen is. Az indítvány ugyanis azt kívánja, hogy előre lássuk külügyi és saját állami kiadásainkat. Már kérem, nem tudom, hogy a külügyi kiadásokat miként lehet csak megközelítőleg is meghatározni, midőn azt sem tudjuk, hogy ezen kiadások menynyit fognak tenni, holott csakis ezen törvénynek elfogadása és szentesítése után fog kijönni az, hogy külügyi kiadásaink mennyire fognak rúgni. De a bevételeket sem lehet biztosan meghatározni, meri; a bevételek épen ezen törvénynél fogva változni fognak. Oly jövedelmi ágak fognak ugyanis létre jőni, melyek eddig központi bevételek voltak. Ilyenek a vasutak, ilyen az úrbéri papirosszelvényeknek adója, ilyen több activ capitalisoknak bevétele, melyeknek összegét jelenleg még meghatározni nem lehet. Meg vagyok győződve, ha végig nézzük azon számításokat, melyeket a kormány elénk terjesztett; ha végig nézzük azon hat évi kimutatást: valóban nem hiszem, hogy deficitünk nagy lenne, mert ha a tényleges bevételekhez hozzáadjuk a még remélt és várt bevételeket, levonván azokból a bel és központi kiadásokat, mindig marad annyi, mennyivel magunkra vállalt kötelezettségeinknek eleget tehetünk, és ki fogjuk mutathatni az évvégével, hogy kevesebbel tudunk kormányozni, mint kormányoztak előbbi minisztereink, s bizonyosak lehetünk, hogy deficitünk nem fog lenni, természetes, normális idők felvételével. Nem kívánok ezen tárgyról bővebben szólani ; csak arra kívánok még néhány megjegyzést tenni, hogy többek által azzal vádoltatunk, hogy mi az államadósságot csakis sympathiából, sentimentalismusból s még udvarlási hajlamból is vállaltuk el. Erre leginkább s legtisztábban megfelelt épen Debreczen városának t. követe, ki általam már emiitett beszédében azt mondja: „Nemutasíthatjuk vissza — t. i. az adósságokban való részesülést — mert Európa többi államainak érdekei, ezen adósságokban fekvő vagyonuk folytán, azok sorsa által oly közelről érintetnek, hogy ha Magyarország kész nem lenne megtenni azt, amit azok érdekében megtehet, mindezen államokat ellenségünkké tenné." Ha ezen államokat ellenségünkké tennők, természetesen még inkább ellenségeinkké tennők a német-szláv tartományokat; s kérdem, ily ellenségektől körülvéve, anyagi előmenetelünket elő fognók-e segíteni"? nem fogna-e Magyarország anyagi előmenetelében hátramaradni, s nemhogy gazdagodni, hanem évről évre szegényedni ? Csak azon egyre hívom fel a ház figyelmét, gondolják meg — miután épen a túlsó oldalon említtetett — elkövétkezhetik egy európai háború; és ha ezen időszak be fog következni, s ha az egyezmény nem fog létesülhetni : minden bizonynyaí, vagy hihetőleg a monarchiának föíoszlása fog bekövetkezni. S ha ezen, legalább az én meggyőződésem szerint szerencsétlen időszak bekövetkeznék, majd akkor, hogy ha az államadósságokkal nem leszünk tisztában, s ha egy hatalmasabb fogja nekünk elrendelni és dictálni, mily adóssági öszszeget vállaljunk magunkra: nem leszünk-e kénytelenek nagyobb összeget elvállalni, mint jelenben elvállalunk ? Mindezeknél fogva, miután az összeget méltányosnak tartom; miután meg vagyok győződve, hogy e törvényjavaslat uj terheket vagy épen deficitet nem fog hozni az országra: én a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ghyczy Kálmán ; T. ház! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy Tisza Kálmán barátomnak indítványát egész terjedelmében elfogadom. Részemről is azt tartom azon egyedül biztos útnak, a melyet a fenforgó kérdésre nézve, a tanácskozás jelen stádiumában követhetünk. T. barátom indítványát oly alaposan, oly kimeritőleg indokolta, és az ellene felhozottak több elvbarátom által oly részletesen czáfoltattak, misze-