Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

42 CLXXXVL ORSZÁGOS operatio, miképen unificáltassanak az államadósságok kamatai. Én nyíltan megvallom, hogy a pénzügyi operatiokban semmi bizodalmam nincsen: mert a német pénzügyérek is az ilyen pénzügyi operatiokkal csinálták a 3 milliárd adósságot, s döntötték a birodalmat bukásba. Ebből merített tapasztalatnál fogva tartok tőle, hogy ezen törvényjavaslatban foglalt pénzügyi műtét más egyén kezében, mint mostani pénzügyminiszterünké, hasonló eredményre vezetne. Továbbá csekély felfogásom szerint a kamatok nnificatioja maga után vonná a tőkék consolidálását is, a mit én Magyarországot illetőleg minden áron kikerülni akarnék, egy részről azért, mert ezen adósságok Magyarországot jogosan nem illetik, más részről azért, mert nem lehetne a tőkét az eredeti hitelezésre visszavinni, más szóval devalválni. Akár mint tekintem is a viszonyokat és körülményeket, ugy vagyok meggyőződve, hogy devalvatio nélkül alig fogunk boldogulni, mert az olyan rendszabályokkal, minő a törvényjavaslatban eló'adatik, csak kényszeritjük a népet, hogy keressen és űzessen a végtelenségig, mert a törvényjavaslat még kilátást sem nyújt neki arra, hogy az adósságtól menekülhetne. A közösügyi törvény nyel eleget tevén az örökös tartományok 'népeivel összeköttetésünk kötelességeinek, az adósságok átvételénél és meghatározásánál szükség nem csak a pénzügyi müveletekre, hanem a jog- és igazságra is tekintenünk, és ezt annyival inkább, mert adókivetés forogván kérdésben, igazságosoknak kell lenni a nép irányában, melyet adófizetésre kötelezünk. Mindenikünk tudja, miképen eszközöltettek ezen hitelezések: a hitelezők 100 ft. helyett 65 — 75 ftot adtak az államnak, s nem is mindig készpénzben, hanem többnyire korábbi államkötvényekben: és most Magyarország népei kész érczpénzben fizessék vissza? Alázatos véleményem szerint a legigazságtalanabb dolgot cselekednők, ha 65—70 ft helyett 100 ft fizetésre köteleznők magunkat. A hitelezésben nyertek már 190 ft után 30 ftot: a visszafizetésnél ismét 30 ft nyereséget adjunk? Ugy vélem, nagy politikai hibát követnénk el, nem csak magunk, hanem azok irányában is, a kiket képviselünk. Vagy azt említsem fel, hogy miként bántak a néppel ezen hitelezéseknél ? Mindenikünk tudja, hogy az 1853-ik évi nemzeti kölcsön létesítésénél mindenik községre bizonyos összeget erőszakoltak, melyet a községek adózási tárgyak szerint kiosztván, executioval hajtották be a lakosoktól; mikor már 100ftból25—30 ftot lefizettek, reájok bocsátották a kereskedőket, kik azután 25—30 ft veszteséggel ezen államkötvényeket tőlök megvásárolták, vagy ugy, a mint kialkudni tudták. Talán csak nem áll szándékunkban ezen ÜLÉS. (Decz. 11. 1867. államkötvények megvásárlóit, mint kereskedőket, nyereségeik- vagy veszteségeikről biztosítani ? — Hát azon 11 millió ft. után is fizessük a kamatokat, melyekkel a német pénzügyérek az 500 millió kölcsönt megszaporították, róíok államkötvényeket bocsátottak ki s mai napig sem tudni hová fordították? Az igazsághoz tartozik az is, hogy a nép ne köteleztessék oly tőke tttáni kamatfizetésre, melyért a hitelezők a tőkét nem egész értékben, hanem csak egy részében adták az állam rendelkezésére. Magyarország népeinek nem lehet pénzök a hitelezők nyerészkedésére, s nem lehet akaratjok dolgozni, sanyarogni és a kenyeret gyermekeik szájából elvonni, csak hogy a hitelezőket gazdagítsák. A törvényjavaslat támogatására felhozott indokokra van még némi észrevételem, azonban csak átalánosságban. En nem hiszem, hogy a birodalmi egység, hazánk önállósága, alkotmánya és szabadsága veszélyeztetve lenne azért, ha az államadósságból Magyarországra hajló rész leszállított tőkékben vétetnék által; a jövőt sem látom oly fekete színezetűnek, minőnek festetik azért, ha az államadósságokból Magyarországra hajló rész a jog és igazság szerint határoztatik meg és vétetik által. Vagy azért hozatnak fel birodalmakat alkotó és romboló érvek, hogy tévedésbe ejtetvén, a hitelezők sérthetetlen személyéhez leoldott sarukkal közelíthessünk ? és a trón és birodalom fentartóit az ő személyeikben és ne a trón és birodalom népeiben keressük? Soha országgyűlés az államhitelezők irányában nagyobb kímélettel nem járt el, mint Magyarország gyűlése. Mindenike az előttem szólóknak beösmeri, hogy az államadósságok Magyarországot jogosan nem illetik; mindenikünk tudja, hogy a nép fizetésre nem képes: azért a tisztelt képviselőháznak csak egy tagja is mondotta és nyilvánitotta-e, hogy nyúljunk az erőszakos rendszabályokhoz, melyeket a szükség parancsol, hogy a trónt és birodalmat fentarthassuk és a népek erőit és karjait a hitelezők végett meg ne bénítsuk ? Mondatott még, és erre súly fektetett, hogy ha ekképen ki nem békülhetünk, ismét az elmúlt provisoriumba visszaléphetnénk. A mint én ezt nem kívánhatom, maga a legfőbb hatalomnak sincs érdeke ezt óhajtani: mert Magyarország elégedetlensége több ízben megrázkódtatta a trónt, a birodalmat, és a történelem tanúsága szerint a legfőbb hatalom Magyarországgal küzdött viszályából mindig gyengébben került ki. Ilyetén felfogással lévén az államadósságok irányában, igen természetes, hogy nekem más véleményem nem lehet, mint: hogy Magyarország érdekének és az igazságnak is elég tétethessék, tehát leszállított tőke, és nem kamatjáradék, hanem