Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

40 CLXXXVI. OÜSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 11. 1867.) nyeinek, mint eredménye számtalan áldozatoknak, létre jött: csakugyan nem fekszik a nemzet érdekében, hogy erről kévéseivé szóljunk. Térjenek el nézeteink mindenben, de ne azon alapra nézve, melynél mást jövőnknek nem találhatunk. Epitsünk reá, mindenik saját terve szerint, vitatkozzunk egyes kérdések felett; de az alapot meg ne ingassuk. (Viharos éljenzés a középen.) Ez alap pedig meg van ingatva azon pillanatban, melyben a magyar nemzet egyszer azon kezd kétkedni, hogy szabad, melyben csak lehetőnek gondolja, hogy valaha más lehetne mint szabad. (Szűnni nem akaró éljenzések, tapsok a középen.) Elnök: Bónis Sámuel képviselő urnák személyes kérdésben van megjegyzése. BÓnis Sámuel: Ha a ház türelmével vissza nem élek, személyes kérdésben kérek kikallgaítatást. (Halljuk!) Azt hiszem, személyes kérdés az, ha valaki szavai egész alapjokban félremagyaráztatnak e's a következtetés arra építtetik. Megtagadtam volna egész multamat, ha azt állítottam volna e házban, miszerint jelenleg e hazában szabadság nem létezik. Nem tartom a honfi kötelességének, sőt bűnnek tartom, nemzetének bizalmát megingatni. (Atalános helyeslés.) Ezt soha sem állitottam. Azt mondottam, hogy ha nagyobb terheket vállalunk vállainkra, mint megbírunk: hajnalában levő szabadságunkat megöljük. Ez, azt hiszem, nem azt teszi, hogy jelenleg- már szabadságunk ne volna. Azt mondottam, hogy ha nagyobb terheket teszünk vállainkra, mint megbírunk, megakadályozzuk a nemzet szabad mozgását, a mi az eredmény i kivivására szükséges; de azt, hogy szabadság nncs, nem mondottam. Függetlenségünkről sem szólottam abban az értelemben : mert szólanom nekem, ki a törvényeket mindig tiszteltem, abban az értelemben nem is szabad. (Helyeslés a jobb oldalon.) Én a legközelebb hozott 12. t. cz.-ket magamra nézve kötelezőnek ismerem. (Helyeslés a jobb oldalon.) A mennyiben azonban a kivitel még a jövője, törvényhozói jogomhoz tartozik hozzá szólani. Ez értelemben szólottam; s igen sajnálom, hogy a t. cultusminiszter ur félremagyarázta állításomat. Ezzel tartoztam önmagamnak. Hiszem, hogy a t. ház megbocsát. (Atalános éljenzés. Zaj. Fölkiáltás)k: Szavazzunk!) Elnök {csenget); Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, különben az ülést nem folytathatjuk. Halász Boldizsár; Oszl ássa el az elnök az ülést, ha nem lehet tanácskozni! (Elnök újra csenget.) Mihályi Péter jegyző: Zsarnay Imre! (Eláll! Eláll! Zaj. Halljuk!) Zsarnay Imre: Tisztelt ház/ Mindenekelőtt kénytelen vagyok megvallani, hogy ha Eötvös József b. cultusminiszter urnák tartott beszéde után, és az abban felhozott érvek által a maga előbbi véleményét senki sem fogja megváltoztatni, akkor nem én, vagy bárki e teremben, hanem ha Görögországnak nem egy, de több Demosthenese, Rómának nem egy, de több Cicerója kezdene is beszédet tartani : (Zaj. Halljuk!) a már kimerült figyelmet éberségben tartani, bárkinek is előbbi véleményét megváltoztatni nem fogja; mindamellett, miután a szólás joga rajtam van, s képviselőtársaim, mint hallom, a szólástól elállani nem akarnak, élek e jogommal. (Helyeslés. Halljuk !) Tisztelt ház! már csak idó'kimélésből is nem akarok egyes nyilatkozatok czáfolgatásába bocsátkozni, a mint énnálam eredetileg feltéve volt; hanem egyenesen a napirenden levő tárgyhoz, az előttünk fekvő törvényjavaslathoz és az elleninditványhoz szólok. Röviden az egyiket pártolom, a másikat el nem fogadhatom azért, mert én azelleninditvány által, habár nem örökre mellőzését vagy megsemmisitését, minden esetre rövid időig elhalasztását látom a törvényhozó testület által kitűzött azon czélnak, hogy köztünk és az örö kös tartományok közt az eddig bizonytalan és roppant károkat szülő kétséges viszonyok mielőbb tisztába hozassanak. A halasztást már csak azért sem pártolom, mert az engemet emlékeztet hazánk azon korszakára, a mikor a Metternich-kormány működése folytán mindig megtagadtatott bármely reformkérdés az országgyűlésen, egyszerűen azon ok miatt, mert a kormány, a mint azt most a szélső baloldal teszi, a meddig csak ezt tehette, a kivánt reformnak szükségét nem látta, azt a hazára nézve károsnak tartotta, s mikor e térről leszoríttatott — épen ugy, mint most a tisztelt bal oldal teszi — annak, egy vagy más mellék oknál fogva, halasztását kívánta. E történt a magyar nyelv, vallás, a nem nemes osztály birtok , hivatal-képessége, robot, dézma megszüntetése feletti kérdésekkel. E halasztás mi kárára volt az országnak s a hon polgárainak, mutatták a közelebbi szomorú események , melyeket fájdalommal tapasztaltunk. Azonban a halasztásnak helyét nem látom azért se, mert szerintem azon nagy különbség van egy magán embernek és egy nemzetnek közgazdálkodási rendszere közt: hogy egy magán gazda ha épitkezést vagy bármi javítást kíván tenni, előtte első és fő kérdés, van-e, szerezhet-e erre pénzt; ellenben midőn az országgyűlés egy vagy más nagyobbszerü tervet ki akar vinni, első kérdésnek azt tekinti, ha vajon czélszerü, szükséges-e, hasznos-e a hazára nézve annak kivitele; ha látja hogy szükséges, akkor, számítva arra, hogy ennek hasznát a nemzet is át fogja látni, azt elhatározza; akkor a végrehajtó hatalom kénytelen arra a pénzt előteremteni, teljesíteni azt. Tisztelt ház! Midőn á bal oldal is a kibékü-