Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

40 CLXXXVI. OÜSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 11. 1867.) nyeinek, mint eredménye számtalan áldozatoknak, létre jött: csakugyan nem fekszik a nemzet ér­dekében, hogy erről kévéseivé szóljunk. Térjenek el nézeteink mindenben, de ne azon alapra nézve, melynél mást jövőnknek nem találhatunk. Epit­sünk reá, mindenik saját terve szerint, vitatkozzunk egyes kérdések felett; de az alapot meg ne ingas­suk. (Viharos éljenzés a középen.) Ez alap pedig meg van ingatva azon pillanatban, melyben a ma­gyar nemzet egyszer azon kezd kétkedni, hogy szabad, melyben csak lehetőnek gondolja, hogy valaha más lehetne mint szabad. (Szűnni nem akaró éljenzések, tapsok a középen.) Elnök: Bónis Sámuel képviselő urnák sze­mélyes kérdésben van megjegyzése. BÓnis Sámuel: Ha a ház türelmével vissza nem élek, személyes kérdésben kérek kikallgaíta­tást. (Halljuk!) Azt hiszem, személyes kérdés az, ha valaki szavai egész alapjokban félremagya­ráztatnak e's a következtetés arra építtetik. Meg­tagadtam volna egész multamat, ha azt állítottam volna e házban, miszerint jelenleg e hazában sza­badság nem létezik. Nem tartom a honfi köteles­ségének, sőt bűnnek tartom, nemzetének bizalmát megingatni. (Atalános helyeslés.) Ezt soha sem álli­tottam. Azt mondottam, hogy ha nagyobb terhe­ket vállalunk vállainkra, mint megbírunk: haj­nalában levő szabadságunkat megöljük. Ez, azt hiszem, nem azt teszi, hogy jelenleg- már szabad­ságunk ne volna. Azt mondottam, hogy ha na­gyobb terheket teszünk vállainkra, mint megbí­runk, megakadályozzuk a nemzet szabad mozgá­sát, a mi az eredmény i kivivására szükséges; de azt, hogy szabadság nncs, nem mondottam. Füg­getlenségünkről sem szólottam abban az értelem­ben : mert szólanom nekem, ki a törvényeket min­dig tiszteltem, abban az értelemben nem is szabad. (Helyeslés a jobb oldalon.) Én a legközelebb hozott 12. t. cz.-ket magamra nézve kötelezőnek isme­rem. (Helyeslés a jobb oldalon.) A mennyiben azon­ban a kivitel még a jövője, törvényhozói jogom­hoz tartozik hozzá szólani. Ez értelemben szólot­tam; s igen sajnálom, hogy a t. cultusminiszter ur félremagyarázta állításomat. Ezzel tartoztam ön­magamnak. Hiszem, hogy a t. ház megbocsát. (Atalános éljenzés. Zaj. Fölkiáltás)k: Szavazzunk!) Elnök {csenget); Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, különben az ülést nem folytathatjuk. Halász Boldizsár; Oszl ássa el az elnök az ülést, ha nem lehet tanácskozni! (Elnök újra csen­get.) Mihályi Péter jegyző: Zsarnay Imre! (Eláll! Eláll! Zaj. Halljuk!) Zsarnay Imre: Tisztelt ház/ Mindenekelőtt kénytelen vagyok megvallani, hogy ha Eötvös Jó­zsef b. cultusminiszter urnák tartott beszéde után, és az abban felhozott érvek által a maga előbbi véleményét senki sem fogja megváltoztatni, akkor nem én, vagy bárki e teremben, hanem ha Görög­országnak nem egy, de több Demosthenese, Rómá­nak nem egy, de több Cicerója kezdene is beszé­det tartani : (Zaj. Halljuk!) a már kimerült figyelmet éberségben tartani, bárkinek is előb­bi véleményét megváltoztatni nem fogja; mind­amellett, miután a szólás joga rajtam van, s kép­viselőtársaim, mint hallom, a szólástól elállani nem akarnak, élek e jogommal. (Helyeslés. Halljuk !) Tisztelt ház! már csak idó'kimélésből is nem akarok egyes nyilatkozatok czáfolgatásába bocsát­kozni, a mint énnálam eredetileg feltéve volt; ha­nem egyenesen a napirenden levő tárgyhoz, az előttünk fekvő törvényjavaslathoz és az ellenin­ditványhoz szólok. Röviden az egyiket pártolom, a másikat el nem fogadhatom azért, mert én azel­leninditvány által, habár nem örökre mellőzését vagy megsemmisitését, minden esetre rövid időig elhalasztását látom a törvényhozó testület által ki­tűzött azon czélnak, hogy köztünk és az örö kös tartományok közt az eddig bizonytalan és roppant károkat szülő kétséges viszonyok mielőbb tisztába hozassanak. A halasztást már csak azért sem pártolom, mert az engemet emlékeztet hazánk azon korszakára, a mikor a Metternich-kormány műkö­dése folytán mindig megtagadtatott bármely re­formkérdés az országgyűlésen, egyszerűen azon ok miatt, mert a kormány, a mint azt most a szélső baloldal teszi, a meddig csak ezt tehette, a kivánt reformnak szükségét nem látta, azt a hazára nézve károsnak tartotta, s mikor e térről leszoríttatott — épen ugy, mint most a tisztelt bal oldal teszi — annak, egy vagy más mellék oknál fogva, ha­lasztását kívánta. E történt a magyar nyelv, vallás, a nem nemes osztály birtok , hivatal-képessége, ro­bot, dézma megszüntetése feletti kérdésekkel. E halasztás mi kárára volt az országnak s a hon polgárainak, mutatták a közelebbi szomorú események , melyeket fájdalommal tapasztal­tunk. Azonban a halasztásnak helyét nem látom azért se, mert szerintem azon nagy különbség van egy magán embernek és egy nemzetnek köz­gazdálkodási rendszere közt: hogy egy magán gazda ha épitkezést vagy bármi javítást kíván tenni, előtte első és fő kérdés, van-e, szerezhet-e erre pénzt; ellenben midőn az országgyűlés egy vagy más nagyobbszerü tervet ki akar vinni, első kérdésnek azt tekinti, ha vajon czélszerü, szük­séges-e, hasznos-e a hazára nézve annak kivitele; ha látja hogy szükséges, akkor, számítva arra, hogy ennek hasznát a nemzet is át fogja látni, azt elhatározza; akkor a végrehajtó hatalom kénytelen arra a pénzt előteremteni, teljesíteni azt. Tisztelt ház! Midőn á bal oldal is a kibékü-

Next

/
Thumbnails
Contents