Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

30 CLXXXVI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) ügyi helyzetét súlyosnak találjuk. Azt mondja, | hogy azon esetre is, ha fegyveres kézzel vivtuk volna ki szabadságunkat, még akkor is ez tetemes pénzáldozatokba került volna. En azt hiszem, hogy most, miután az egyesség békés utón megtörtént, az erre utalás nem ildomos j de miután ezen kérdés intéztetett hozzám, határozottan azt felelem, hogy én ezen kérdés helyességét át nem látom: mert vagy győztes lett volna a magyar fegyver, és akkor a legyőzött viselte volna a hadi költséget, mint tapasztaltuk és láttuk ezt különösen a múlt nyáron lefolyt osztrák-porosz háborúban; vagy | pedig Magyarország legyőzetvén, e győztes ellen- : seggel állott volna szemben. Már pedig csak nem hasonlítja össze a győző' ellenséggel jelenlegi al- ! kotmányos kormányunkat: mert az egyiktől csak j jót, a másiktól pedig csak roszat várhatunk. j Továbbá t. képviselő ur kimondja azon tör- j téneti igazságot, hogy a fejedelmek bűneiért a j népek kénytelenek szenvedni: és pedig ugy van ez a müveit népeknél, ugy, hogy saját szavaival i éljek, a vadaknál. En azt hiszem, a t. képviselő' i ur szemei előtt lebeghetett Tódor király szerencsétlen népének sorsa, kinek kegyetlenségeért most a szegény abyssiniaiaknak az angolok megtámadását kell eltűrni : mert, hogy más eseményekkel akarta volna összeköttetésbe hozni ezen jelenlegi államadósság történetét, azt róla fel nem tételezhetem. Bánó igen t. képviselőtársam elismeri, hogy ha mi ezen törvényjavaslatban megállapított nagy összeget elvállaljuk, akkor igen nagy teher fog reánk sulyosodni; ezen terhek igen nagyok , suhyosak, alig el viselhetők j de megvigasztal bennünket azzal, hogy t. i. az örökös tartományoknak terhei még nagyobbak, még súlyosabbak lesznek. Ha nekünk lesz 5 — 6 millió deficitünk, lesz nekik 40 — 50 millió, vagy még több is. Ez igen szomorú vigasz, és hasonlit azon tanulóéhoz, a ki midőn megfenyíttetett, egyedül azzal vigasztalta j magát, hogy iskolatársa még nagyobb büntetésben ! részesült. Elbeszélte továbbá a képviselő ur azt is, hogy választása alkalmával, melyen az, mint tudom, a mi nézetünktől nem eltérő nyilatkozatokat tőn, őt egy ősz választó megáldá, és hogy ennek folytán tiszta lelkiismerettel szavaz a törvényjavaslatra. Ez mind igen szép dolog; de engem mégsem kapacitál arra néz-ve, hogy én ezen törvényjavaslatra szavazzak. Kautz Gyula t. képviselőtársam mindenek előtt megemlíti azt, hogy a budget kidolgozásánál szükséges mindenekelőtt, hogy az évi kiadások vétessenek szemügyre. Ezt én helyesnek találom, akkor t. i., midőn a pénzügyminiszter végzi ezen igen terhes feladatot : mert a kiadások már meg levén szavazva, azokat figyelembe kell venni, és azok változhatatlan számát; de midőn arról van szó, hogy a képviselőház szavazzon meg egy kiadást, épen akkor szükségesnek tartóm azt, hogy mindenekelőtt ismerje az államnak bevételeit, nehogy több kiadást szavazzon meg, mint a mennyit az ország teljesíteni képes. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy a legszebb politikai alkotmány sem elegendő az ország jóllétének emelésére. Az én nézetem szerint a t. képviselő urnák ezen állítása vallás- és közoktatási miniszter urnák szép nyilatkozatával egészen ellentétben áll, mert a t. miniszter ur azt monda, hogy a szabadság egyedül elegendő arra, hogy az ország anyagi téren is felvirágozzék. És én tökéletesen hiszek at. miniszter ur szavainak, és azt mondom, hogy az ő nézete e tekintetben a helyes. Továbbá azt mondja t. képviselő ur, hogy ha mindig önálló lett volna Magyarország, akkor is volnának adósságai. Megengedem; hanem engedje meg viszont ő is, hogy ha Magyarország, az önálló Magyarország államadósságokat csinál, akkor mindenesetre az azokból nyert pénzösszeget czélszerübben saját hasznára fordította volna, nem pazarolta volna azt el könnyelműen szerencsétlen experimentumokra. Nem fizette volna meg ezzel sokszor a haza ellenségeit is. S mivel a t. képviselő ur az államgazdaságban szakértő, meg vagyok győződve, hogy tudja azt is, miszerint axióma az, hogy még soha senki sem jutott attól tönkre, hogy sokat adott ki, hanem hogy kevesebbet vett be ; s miután Magyarország azon államadósságai után oly nagy jövedelemnek örvendett volna, hogy ez által a magára vállalt terheket s az illető kamatokat könnyen kifizethette volna : meg fogja engedni, hogy ez esetben az önálló Magyarország még nagy államadósságaival is kedvezőbb helyzetben lett volna, mint mi jelenleg. Végre a t. képviselő ur a magyar nemzet lovagiasságára utal; s miután e térre lép, én is követem s e szempontból akarok a tárgyhoz szólani. A lovagiasságnak első feltétele az, hogy az illető adott szavát szentül megtartsa ; s épen azért óhajtom, hogy tudjuk meg az állam jövedelmét, hogy azon időben tett igéretünket beválthassuk: mert szükséges az állam jövedelmeinek ismerete, hogy annak idejében, midőn tett ajánlatunkat beváltanunk kell, többet ne Ígérjünk, mert ezt beváltani az adózok tulterheltetése nélkül, mit egyikünk sem akarhat, képesek nem leszünk, se kevesebbet, mert akkor ismét nem teljesítjük az 186l-ki feliratokban és az 1867. 12. t. czikkben tett nyilatkozatainkat, mert ez esetben kevesebbet adunk, mint Ígértünk. Ezek voltak azon észrevételek, melyeketa törvényjavaslat pártolói irányában kiemelni akartam. Gömöri Szontagh Pál képviselőtársam Hamletféle töprenkedéseit megzavarni nem akarván, egyszerűen csak azon meggyőződésemet jelentem