Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

CLXXXV1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) 31 ki, hogy ezen törvényjavaslatot a részletes vita . alá bocsáthatónak nem tartom: és pedig azért nem, mert Tisza Kálmán t. barátom indítványát hiszem elfogadhatónak, és pedig azért, mert ezen indít­vány azt óhajtja, hogy mindenekelőtt tudjuk meg az államjövedelmet, ezen összegből vonassék le a közös ügyre s a beligazgatásra tartozó kiadás, s ezek után a fenmaradt többletet rendelkezés alá bocsát­juk. Én ezen többletet utolsó fillérig az évi járu­lékok kielégítésére felajánlom. S azt hiszem, ha ezt teszszük, nem vádolhat bennünket senki fukar­sággal vagy önzéssel vagy szükkeblüséggel: s azért Tisza Kálmán indítványát pártolom. (Helyeslés balfelöl.) Trefort Ágoston: T. ház! Nem szeretem az ismétléseket, főleg egy hoszszu átalános vita negyedik napján; de hogy szempontomat a napi­renden levő tárgy iránt kijelöljem, nem kerülhetem ki annak ismétléset, a mit e tárgyról írásban s élő szóval gyakran állítottam, s mit szerencsém volt e teremben is állítani: hogy az ausztriai állama­dósság reánk nézve oly kényszerítő, elutasithatlan tény, a melylyel nekünk meg kell küzdenünk, mint az élet sok más gyarlóságaival s szerencsétlen­ségeivel, s a melylyel mostanig is küzdöttünk. En­nélfogva azok, kik az államadósságot perhor­rescalják, s a dolgot ugy tüntetik fel, mintha va­lami uj teher elvállalásáról volna szó reánk nézve, hasonló benyomást tesznek, mint a kik a minden­napi életben kiadásaik egy részét tagadják, kik mindent olcsóbban vesznek, mint más emberek, s kikről mondani szokták, hogy saját erszényök ro­vására az igazat eltagadják. Nem forog most kér­désben uj teher elvállalása, mert mi az osztrák ál­lamadósság terhében most részt veszünk, 18 év óta folytonosan részt vettünk, sőt bizonyos mérté­kig még 1848 előtt is járultunk azon terhekhez. A. kik efölött kételkednek, méltóztassanak megol­vasni az országgyűlési, megyei, hírlapi vitákat e tárgyról. Elismertük mi e tényt, midőn a közösügyi törvényt elfog adtuk, és elvállaltuk a kötelezettsé­get, nem jogi szempontból, de méltányosságból, te­hetségünk szerint, s főleg politikai és közgazdasági tekinteteknél fogva, e teherben részt venni. Most tehát vita tárgya nem lehet más, mint azon mérték meghatározása, melyben ezentúl törvény szerint e teherben részt fogunk venni; s miután a törvényjavaslatban azon mérték méltányosan ha­tároztatik meg s e törvényjavaslat egyéb kellékek­nek is megfelel: én ezen törvényjavaslatot elfoga­dom, a két kormány közt megkötött egyezmény értelmében és a központi bizottság szerkezetében. Teszem ezt pedig teljes öntudattal, nem könnyelmű­séggel, a képviselő felelősségének súlya alatt, nem mint a gyermek, ki éles késsel vagy fegyverrel játszik, nem is gyanítva a veszélyt. Ismerem én a teher nagyságát is, mert nem könnyű feladat ne­künk mintegy 30 millió forintot államadóssági kamat fejében fizetni, s én is nagyon kívánnám, hogy ha fizetés helyett a földadót lehetne leszál­litni, s az indirect adók több nemét megszüntetni vagy pedig azon összeget saját productiv czéljaink­ra fel lehetne használni. De a kik ezt lehetséges­nek tartják, azok gyermekded kedélyét, gazdag phantasiáját igen. de politikai képességűket nem tudom bámulni. Azoknak pedig, kik a helyzetet is­merve, a népet öntudattal az államadósságokkal ellenünk izgatják, azokat határozottan el kell kár­hoztatnom : (Elénk helyeslés a középen) az politikai erkölcstelenség s azon politikai depravatio, melylyel pártunkat pamphletjeikben vádolni merészelnek. Az államadósság terhe oly természetű, hogy attól semmi körülményben sem szabadulhatunk. Feltéve a legtulzóbb esetet — a mit nem tartok va­lószínűnek, de kívánatosnak sem, mert Magyaror­szágnak javára nem vállik, azt t. i. hogy az ausztriai birodalom azon országai, melyek azelőtt a német szövetséghez tartoztak, ismét vissza esnének Né­metországhoz — miután, a mint már többször volt mondva, az államadósságok két harmada, mintegy két milliárd azon országokban van elhelyezve, és pedig nem gazdag bankárok kezében, a harmadik millárdnak egy része pedig Németországban: kép­zelhető-e, hogy a német egységes állam fejedelme, legyen az bár német császár, porosz király, vagy a német köztársaság elnöke, csupán rokonszenvből bennünket azon terhektől meg fogna kimélni ? Nagyon banális érv az is, hogy fizesse az ausztriai államadósságot s annak kamatját az, a ki csinálta : mert hiszen az ausztriai népek sem csi­nálták az adósságot, mások csinálták azt. Tagad­hatlan, hogy ha 1861-ben tisztába hoztuk volna az államadósság kérdését, kevesebbet fizettünk volna, mint most; ha az 1848-ban sikerült volna, a teher még sokkal kisebb lett volna, mint 186 l-ben ; ha pedig most sem fogunk kiegyezkedni, e teher még sokkal nagyobb lesz. Ez azon tekintet, melyet a tisztelt háznak különös figyelmébe ajánlok. (He­lyeslés.) Ezeknél fogva én a két kormány közt létre jött egyezményt az államadósságokat illetőleg az adott körülmények közt Magyarországra nézve kedvezőnek tartom s ezen egyezmény létre jöttét a t. pénzügyminiszter úr speciális érdemének te­kintem. Ezen egyezménynek elfogadását ajánlják azon eszmék, melyek azon keresztül szövődnek, ugy mint a deficit megszüntetésnek szüksége, a solida­ritas elmellőzése s az államadósság unificatiojának eszméje. Én különös súlyt fektetek az unificatiora, s nagyon helyeslem, hogy, habár ő felsége többi országainak kormánya és törvényhozása ezt ke­resztül fogja vinni, a magyar kormány ezen ügyek-

Next

/
Thumbnails
Contents