Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

CLXXXV1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) 31 ki, hogy ezen törvényjavaslatot a részletes vita . alá bocsáthatónak nem tartom: és pedig azért nem, mert Tisza Kálmán t. barátom indítványát hiszem elfogadhatónak, és pedig azért, mert ezen indítvány azt óhajtja, hogy mindenekelőtt tudjuk meg az államjövedelmet, ezen összegből vonassék le a közös ügyre s a beligazgatásra tartozó kiadás, s ezek után a fenmaradt többletet rendelkezés alá bocsátjuk. Én ezen többletet utolsó fillérig az évi járulékok kielégítésére felajánlom. S azt hiszem, ha ezt teszszük, nem vádolhat bennünket senki fukarsággal vagy önzéssel vagy szükkeblüséggel: s azért Tisza Kálmán indítványát pártolom. (Helyeslés balfelöl.) Trefort Ágoston: T. ház! Nem szeretem az ismétléseket, főleg egy hoszszu átalános vita negyedik napján; de hogy szempontomat a napirenden levő tárgy iránt kijelöljem, nem kerülhetem ki annak ismétléset, a mit e tárgyról írásban s élő szóval gyakran állítottam, s mit szerencsém volt e teremben is állítani: hogy az ausztriai államadósság reánk nézve oly kényszerítő, elutasithatlan tény, a melylyel nekünk meg kell küzdenünk, mint az élet sok más gyarlóságaival s szerencsétlenségeivel, s a melylyel mostanig is küzdöttünk. Ennélfogva azok, kik az államadósságot perhorrescalják, s a dolgot ugy tüntetik fel, mintha valami uj teher elvállalásáról volna szó reánk nézve, hasonló benyomást tesznek, mint a kik a mindennapi életben kiadásaik egy részét tagadják, kik mindent olcsóbban vesznek, mint más emberek, s kikről mondani szokták, hogy saját erszényök rovására az igazat eltagadják. Nem forog most kérdésben uj teher elvállalása, mert mi az osztrák államadósság terhében most részt veszünk, 18 év óta folytonosan részt vettünk, sőt bizonyos mértékig még 1848 előtt is járultunk azon terhekhez. A. kik efölött kételkednek, méltóztassanak megolvasni az országgyűlési, megyei, hírlapi vitákat e tárgyról. Elismertük mi e tényt, midőn a közösügyi törvényt elfog adtuk, és elvállaltuk a kötelezettséget, nem jogi szempontból, de méltányosságból, tehetségünk szerint, s főleg politikai és közgazdasági tekinteteknél fogva, e teherben részt venni. Most tehát vita tárgya nem lehet más, mint azon mérték meghatározása, melyben ezentúl törvény szerint e teherben részt fogunk venni; s miután a törvényjavaslatban azon mérték méltányosan határoztatik meg s e törvényjavaslat egyéb kellékeknek is megfelel: én ezen törvényjavaslatot elfogadom, a két kormány közt megkötött egyezmény értelmében és a központi bizottság szerkezetében. Teszem ezt pedig teljes öntudattal, nem könnyelműséggel, a képviselő felelősségének súlya alatt, nem mint a gyermek, ki éles késsel vagy fegyverrel játszik, nem is gyanítva a veszélyt. Ismerem én a teher nagyságát is, mert nem könnyű feladat nekünk mintegy 30 millió forintot államadóssági kamat fejében fizetni, s én is nagyon kívánnám, hogy ha fizetés helyett a földadót lehetne leszállitni, s az indirect adók több nemét megszüntetni vagy pedig azon összeget saját productiv czéljainkra fel lehetne használni. De a kik ezt lehetségesnek tartják, azok gyermekded kedélyét, gazdag phantasiáját igen. de politikai képességűket nem tudom bámulni. Azoknak pedig, kik a helyzetet ismerve, a népet öntudattal az államadósságokkal ellenünk izgatják, azokat határozottan el kell kárhoztatnom : (Elénk helyeslés a középen) az politikai erkölcstelenség s azon politikai depravatio, melylyel pártunkat pamphletjeikben vádolni merészelnek. Az államadósság terhe oly természetű, hogy attól semmi körülményben sem szabadulhatunk. Feltéve a legtulzóbb esetet — a mit nem tartok valószínűnek, de kívánatosnak sem, mert Magyarországnak javára nem vállik, azt t. i. hogy az ausztriai birodalom azon országai, melyek azelőtt a német szövetséghez tartoztak, ismét vissza esnének Németországhoz — miután, a mint már többször volt mondva, az államadósságok két harmada, mintegy két milliárd azon országokban van elhelyezve, és pedig nem gazdag bankárok kezében, a harmadik millárdnak egy része pedig Németországban: képzelhető-e, hogy a német egységes állam fejedelme, legyen az bár német császár, porosz király, vagy a német köztársaság elnöke, csupán rokonszenvből bennünket azon terhektől meg fogna kimélni ? Nagyon banális érv az is, hogy fizesse az ausztriai államadósságot s annak kamatját az, a ki csinálta : mert hiszen az ausztriai népek sem csinálták az adósságot, mások csinálták azt. Tagadhatlan, hogy ha 1861-ben tisztába hoztuk volna az államadósság kérdését, kevesebbet fizettünk volna, mint most; ha az 1848-ban sikerült volna, a teher még sokkal kisebb lett volna, mint 186 l-ben ; ha pedig most sem fogunk kiegyezkedni, e teher még sokkal nagyobb lesz. Ez azon tekintet, melyet a tisztelt háznak különös figyelmébe ajánlok. (Helyeslés.) Ezeknél fogva én a két kormány közt létre jött egyezményt az államadósságokat illetőleg az adott körülmények közt Magyarországra nézve kedvezőnek tartom s ezen egyezmény létre jöttét a t. pénzügyminiszter úr speciális érdemének tekintem. Ezen egyezménynek elfogadását ajánlják azon eszmék, melyek azon keresztül szövődnek, ugy mint a deficit megszüntetésnek szüksége, a solidaritas elmellőzése s az államadósság unificatiojának eszméje. Én különös súlyt fektetek az unificatiora, s nagyon helyeslem, hogy, habár ő felsége többi országainak kormánya és törvényhozása ezt keresztül fogja vinni, a magyar kormány ezen ügyek-