Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-185
CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10. 1867.) 25 mutatva nemzetemnek azt mondhassam : ezen elviselhetlen terhet nem mi szavaztuk meg, hanem a mathematikai és politikai kényszerűség rótta reánk. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Szontagh Pál (gömóri): Kissé kényelmetlen helyezetben érzem magam, nem csak azért, mert látom, hogy a türelem ki van merülve, de azért is, mert Detrich Zsigmond szomszéd képviselőtársamat némileg utánozva, szintén eltérő nézettel kell fellépnem azon politikai pártétól, melyhez meggyőződésből csatlakoztam s melynek elveit ezentúl is követni remény lem. De a szőnyegen lévő tárgy oly fontos, a közvagyon állapotjára oly közvetlen roppant befolyású, az azzal járó felelősség oly nagy, s annak érzete bennem oly élénk, hogy se az általam is elismert tekintélyek bátorítása, se a kormány iránti különben teljes bizalmam egészen megnyugtatni nem képes. Nyilatkoznom kell tehát, habár nézetem téves volna is, t részint, hogy későbbi szavazatom indokolva, vagy legalább félre ne magyarázva legyen. Én az osztrák-magyar kérdésnek, mely rákfene módjára hazánk életnedvót századokon szivta gyökeres orvoslását szintén nem valamely kétségbeejtő műtétben, de a közösügyi törvény gyakorlati keresztül vitelében keresem; azért annak végleges megoldását határozottan óhajtom. S miután félre nem ismerhetem, hogy ezen államadósság e kérdés legfőbb, de egyszersmind legnehezebb csomója s a kiegyezési nagy műnek alkalmasint zárköve, nem csak a kormány e részbeli intentioit, de ezen törvényjavaslat kikerülhetetlen czélját pártolom, nem csak elvben és átalánosságban, de a kivitelnek is a megengedhetőség, a méltányosság legszélsőbb határáig. Ez álláspontról kiindulva nem lehet ezen törvényjavaslatot egyenesen megtámadnom; mindazonáltal ezen nagyfontosságú ügyben még sem tehetem, hogy részletes tárgyalásának elfogadásához feltétlenül hozzájáruljak. Bizonyos határig tehát a balpárt érdemes vezér szónokának Tisza Kálmán általam igen tisz• telt képviselőtársunk nyomdokait követvén, nem akarom ismételni azon általa sokkal jobban s hasonlithatlanul több ékesszólással elmondott indokait arra vonatkozólag, hogy itt a szempont, melyből a kérdést megítéljük, egészen más, mint a quota tárgyában volt, hogy itt az alap tisztán a méltányosság és politikai tekintet, hogy ebből világosan következik, hogy terhet erőnkön tul nem vállalhatunk , hogy a fő tekintet tehát nem is az, mennyivel menthetjük meglajtántuli szomszédunk jóllétét azösszeroskadástól, hanem hogy ezenczélra mennyit enged meg saját jóllétünk, összeroskadása nélkül, ugy tehát mindenekelőtt hozzájáKÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 7 . vi. rulási képessegünket kell ismernünk. Osztom azon fontos megjegyzését is, hogy — ellenkezőleg a quota kérdésével — itt kellő adatokkal nem birunk, s hogy azt legalaposabban csak az államháztartás költségvetéséből itélhetnők meg. Odáig azonban nem követhetem, hogy az államadóssági törvényjavaslat tárgyalásába csak azután ereszkedhetnénk, midőn az állam bevételeiről és kiadásairól hivatalos, részletesés okadatoltkimutatás folytán magunknak biztos meggyőződést szereztünk ; annál kevésbbé odáig, hogy az államadóssági terhéhez, csak azon bizonytalan összeget ajánlhatnék fel, mely a lehető bevételből a szükséges kiadás levonása után felmarad. Nem követhetem azért, mert először az elsőből, a budget puszta előterjesztéséből a másik, t. i. van-e maradvány és mennyi, annak rendes tái'gyalása és megállapítása nélkül biztosan meg nem Ítélhető; tárgyalása pedig véleményem szerint sokkal huzamosabb időt venne igénybe, semhogy az általa s em óhajtott elhalasztás be ne következzék oly mérvben, hogy — a legközelebbi jövő nem a mi kezünkben de az Isten hatalmában lévén — a törvényjavaslat czélja is ne veszélyeztessék; másodszor, mert a lehető bevétel és szükséges kiadás oly határozatlan és relativ, sőt ruganyos kifejezés — de távol legyen tőlem, hogy őszinteségét kétségbe vonjam; továbbá, mert bizonyos határok között mégis csak mitőlünk függne, hogy legyen-e maradvány és mennyi? hogy az ehhez való hozzájárulást őfelsége többi országai és tartományai részéről sem reményleni, annál kevésbbé méltányosan kivonnom nem lehetne. Hogy e törvényjavaslatbeli összeg, 29 millió erejéig, egy tekintetben nem túlságos és méltánytalan, azt én kétségbe nem vonom, azon feltétel alatt t. i., ha mink azt elbhjuk. De viszont szeretném azt is constatáltatni, hogy ez a kívánat maximuma is, szoros jogi kötelezettség esetében is, mert a 25. milliónyi praecipuum levonása után, a quota 30%-nak teljesen megfelel. Itt a praecipuum jővén kérdésbe, bátor vagyok arról egy pár szót koczkáztatni. Az mondatik, hogy az nem csak azon beruházások fejében fogadtatott el, a melyek az összes adósságból ő felsége többi országai- és tartományaiban történtek, de hogy abban egyszersmind a méltányosság irányunkban a mitőlünk kívánt Összegnek reduetioja által érvényesíttetett. Én elismerem, hogy mi azon beruházások tőkéjét, ezen 25 milliónyi kamatnak megfelelőleg, igazolni nem tudnók, természetesen. mert se adatokkal nem birunk, se a dolgot nem tanulmányoztuk, nem nyomoztuk; de bármint legyen, kitagadhatná, hogy nekünk is volt már ehhez aránylagos összegű magyar praeciouumunk, a miben ő felsége többi 4