Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10. 1867.) 25 mutatva nemzetemnek azt mondhassam : ezen el­viselhetlen terhet nem mi szavaztuk meg, hanem a mathematikai és politikai kényszerűség rótta re­ánk. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Szontagh Pál (gömóri): Kissé kényelmet­len helyezetben érzem magam, nem csak azért, mert látom, hogy a türelem ki van merülve, de azért is, mert Detrich Zsigmond szomszéd képvise­lőtársamat némileg utánozva, szintén eltérő né­zettel kell fellépnem azon politikai pártétól, mely­hez meggyőződésből csatlakoztam s melynek el­veit ezentúl is követni remény lem. De a szőnyegen lévő tárgy oly fontos, a köz­vagyon állapotjára oly közvetlen roppant befolyá­sú, az azzal járó felelősség oly nagy, s annak érzete bennem oly élénk, hogy se az általam is elismert tekintélyek bátorítása, se a kormány iránti kü­lönben teljes bizalmam egészen megnyugtatni nem képes. Nyilatkoznom kell tehát, habár nézetem téves volna is, t részint, hogy későbbi szavazatom indo­kolva, vagy legalább félre ne magyarázva legyen. Én az osztrák-magyar kérdésnek, mely rák­fene módjára hazánk életnedvót századokon szivta gyökeres orvoslását szintén nem valamely kétség­beejtő műtétben, de a közösügyi törvény gya­korlati keresztül vitelében keresem; azért annak végleges megoldását határozottan óhajtom. S miu­tán félre nem ismerhetem, hogy ezen államadósság e kérdés legfőbb, de egyszersmind legnehezebb csomója s a kiegyezési nagy műnek alkalma­sint zárköve, nem csak a kormány e részbeli inten­tioit, de ezen törvényjavaslat kikerülhetetlen czél­ját pártolom, nem csak elvben és átalánosságban, de a kivitelnek is a megengedhetőség, a méltányos­ság legszélsőbb határáig. Ez álláspontról kiindulva nem lehet ezen tör­vényjavaslatot egyenesen megtámadnom; minda­zonáltal ezen nagyfontosságú ügyben még sem tehetem, hogy részletes tárgyalásának elfogadásá­hoz feltétlenül hozzájáruljak. Bizonyos határig tehát a balpárt érdemes ve­zér szónokának Tisza Kálmán általam igen tisz­• telt képviselőtársunk nyomdokait követvén, nem akarom ismételni azon általa sokkal jobban s ha­sonlithatlanul több ékesszólással elmondott indo­kait arra vonatkozólag, hogy itt a szempont, mely­ből a kérdést megítéljük, egészen más, mint a quota tárgyában volt, hogy itt az alap tisztán a méltá­nyosság és politikai tekintet, hogy ebből világo­san következik, hogy terhet erőnkön tul nem vál­lalhatunk , hogy a fő tekintet tehát nem is az, mennyivel menthetjük meglajtántuli szomszédunk jóllétét azösszeroskadástól, hanem hogy ezenczél­ra mennyit enged meg saját jóllétünk, összeroska­dása nélkül, ugy tehát mindenekelőtt hozzájá­KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 7 . vi. rulási képessegünket kell ismernünk. Osztom azon fontos megjegyzését is, hogy — ellenkezőleg a quota kérdésével — itt kellő adatokkal nem birunk, s hogy azt legalaposabban csak az államháztar­tás költségvetéséből itélhetnők meg. Odáig azonban nem követhetem, hogy az állam­adóssági törvényjavaslat tárgyalásába csak azután ereszkedhetnénk, midőn az állam bevételeiről és ki­adásairól hivatalos, részletesés okadatoltkimutatás folytán magunknak biztos meggyőződést szerez­tünk ; annál kevésbbé odáig, hogy az államadóssági terhéhez, csak azon bizonytalan összeget ajánlhat­nék fel, mely a lehető bevételből a szükséges ki­adás levonása után felmarad. Nem követhetem azért, mert először az elsőből, a budget puszta elő­terjesztéséből a másik, t. i. van-e maradvány és mennyi, annak rendes tái'gyalása és megállapí­tása nélkül biztosan meg nem Ítélhető; tárgya­lása pedig véleményem szerint sokkal huzamosabb időt venne igénybe, semhogy az általa s em óhaj­tott elhalasztás be ne következzék oly mérvben, hogy — a legközelebbi jövő nem a mi kezünkben de az Isten hatalmában lévén — a törvényjavaslat czélja is ne veszélyeztessék; másodszor, mert a le­hető bevétel és szükséges kiadás oly határozatlan és relativ, sőt ruganyos kifejezés — de távol le­gyen tőlem, hogy őszinteségét kétségbe vonjam; továbbá, mert bizonyos határok között mégis csak mitőlünk függne, hogy legyen-e maradvány és mennyi? hogy az ehhez való hozzájárulást őfelsége többi országai és tartományai részéről sem remény­leni, annál kevésbbé méltányosan kivonnom nem lehetne. Hogy e törvényjavaslatbeli összeg, 29 mil­lió erejéig, egy tekintetben nem túlságos és mél­tánytalan, azt én kétségbe nem vonom, azon felté­tel alatt t. i., ha mink azt elbhjuk. De viszont szeretném azt is constatáltatni, hogy ez a kívánat maximuma is, szoros jogi kötelezettség esetében is, mert a 25. milliónyi praecipuum levonása után, a quota 30%-nak teljesen megfelel. Itt a praecipuum jővén kérdésbe, bátor vagyok arról egy pár szót koczkáztatni. Az mondatik, hogy az nem csak azon beru­házások fejében fogadtatott el, a melyek az összes adósságból ő felsége többi országai- és tartomá­nyaiban történtek, de hogy abban egyszersmind a méltányosság irányunkban a mitőlünk kívánt Összegnek reduetioja által érvényesíttetett. Én el­ismerem, hogy mi azon beruházások tőkéjét, ezen 25 milliónyi kamatnak megfelelőleg, igazolni nem tudnók, természetesen. mert se adatokkal nem birunk, se a dolgot nem tanulmányoztuk, nem nyomoztuk; de bármint legyen, kitagadhatná, hogy nekünk is volt már ehhez aránylagos összegű magyar praeciouumunk, a miben ő felsége többi 4

Next

/
Thumbnails
Contents