Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-204
302 TOLDALÉK A 90-dik LAPHOZ. Ezen párvonal húzásánál kénytelen vagyok megemlíteni, hogy nem tartom czélszerűnek, hogy mi, főleo- elleneinkkel szemben, minden alkalommal hajlandók vagyunk a combinatióból kihagyni a mi 1848-ki alkotmányunkat és szabadságunkat, (Helyeslés a szélső bal oldalon) hanem a jelen állapotunkból visszamegyünk az 1848. előtti alapra; aó't nagyon sokan még oda se mennek vissza, mit a cultusminiszter úr se tesz, hanem visszamennek a provisorius és absolutisticus állapothoz és ahhoz hasonlítják mostani szabadságunkat. T. ház! ha a Bach-Schmerling korszakhoz hasonlítjuk a jelen állapotunkat, tökéletesen igaz, nagy különbség van: mert már főleg Schmerling alatt a kiszegényités által azon nyomorokat mind éreztük, a melyeket most érezünk; de ha 1848-ik előtti időre viszszük vissza combinatiónkat, kénytelen vagyok kétségbfc vonni a cultusminiszter úr az iránti lelkesedését, minő magas haladás van e tekintetben : mert azt hiszem, hogy ugy az egyéni, mint a statusszabadságnak alapját, mikép itt és a tul oldalról is több részről kifejtetett, a vagyonosság képezi első helyen, vagy ha nem is az első helyen, de a második helyen feltétlenül: mert első lehet a szellemi fejlettség, a második a vagyoni. Húzzon bárki párhuzamot Magyarország lakosságának 1847-ki és 1865 ki vagyonossága és mostani vagyonossága között, és be fogja látni, hogy most a lakosságnak nagyobb része, óriási nagyobb része vagyonosságban nagy mértékben alásülyedt. (Ellenmondás.) Az egyéni szabadságnak nagy hián) a a szegénység; én még most hozzá adom. hogy ha még ezen törvényjavaslatok is így elfogadtatnának, a mint vannak: akkor, t. ház, azon szegénység, a mely most megvan, nem csak állandósittatni fog, hanem fokoztatni fog minden évben, jövőre még nagyobb mértékben. (Ellenmondás.) Áz egyéni szabadságra nézve még meg lehet jegyezni azt is, hogy igaz, miszerint 1848. előtt csak szabadságok, vagy privilégiumok voltak, a mint ezt igen helyesen méltóztatott megjegyezni; de még azokra nézve is, kik nem bírtak ezen privilégiumokkal, volt annyi gondoskodás az állam részéről, hogy nagyobb méltatlanságoktól megóvta őket a megyei rendszernek életben léte. Pulszky Ferencz: A huszonöttől! Böszörményi László: be nem erről van a kérdés; hanem átmegyek arra, hogy 1848. mit tett: mert hogy ma már nem szabadságok, nem privilégiumok vannak, hanem hogy van egyéni vagyis polgári szabadság: azt nem ezen kiegyezési törvény, nem ezen Xll-ik törvényczikk, hanem 1848. állította elő; (Igaz! a szélső bal oldalon) és hogy 1848-nak ezen maradványa megvan, méltóztassanak megbocsátani, nagy mértékben annak köszönhetjük, mert — mikép azt 1861-ben az akkori feliratok igen tisztelt indítványozója az akkori országgyűlés és az egész haza megegyezésével kifejezé — arra nem igen volt hatalom, hogy a viszonyokat az egyéni és politikai szabadság tekintetében is az 1848. előtti állapotra vissza lehetett volna terelni. Ezen maradványa tehát megvan az 1848-ki évnek. A mi továbbá a polgári szabadságot illeti, elismerem, hogy az 1867. évnek van egy előrelépése és ez az izraeliták egyen jogosítása. Az egyéni szabadság , tisztelt képviselők, összeköttetésben van nagy részben a politikai szabadsággal; ha ezt tekintem, megvallom, nem akarnék ismét visszatérni 1847-re, bár akkor is volt szabad társulati jog. Ez most is van, csak egy bajunk van. (Halljuk!) Talán ugy megszoktuk azon Bach-Schmerling rendszert, hogy mi azért is folyamodunk, a miért nincs szükség folyamodni. Nem egy esetet tudok, hol egyesületek keletkeztek és előlegesen folyamodtak g^niléstartási engedélyért; ennek az 1848-ki törvények szerint , sőt az 1848-at megelőzött gyakorlat szerint is, nincsen értelme, ez viszszamaradt a közelebbi gyakorlatból; de ha ebben az egyesek tévednek, megvallom, a kormánytól várom azt, hogy utasítsa vissza az ilyen kérvényeket, mint hozzá nem tartozókat. (Felkiáltások; A dologra!) Ezt mellőzve, t. ház, ezen egyesületi és társulati jogra nézve kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ámbár ezen alkotmányos gyakorlati jog, ezen politikai jog nincs is eltörülve, ha más törvény által nincs is megtiltva: mindamellett az jelenleg tényleg nem gyakorolható szabadon. Hivatkozom azon tényre, hogy a kormány méltóztatott az úgynevezett honvéd-egyesületnek megtiltani a gyűlés tartásának napját; (Közbeszólások: Jól tette!) hivatkozom azon másik esetre, hogy több egyes honvédegyesülettől méltóztatott a kormány ezen czimet megtagadni, hanem méltóztatott azzal helyettesíteni „honvéd segélyző egylet." (Zaj) Ez igaz ! A törvény szerint joguk vau azon egyesületeknek, miszerint ők ezen czimet választhatják és a gyűlés tartására napot rendelhetnek ; de daczára annak, hogy ez nekik joguk, mégis korlátozva vannak: ez kétségtelen tény. (Zaj. Mozgás. Felkiáltások: A dologra!) T. ház! Azon figyelmeztetésekre, a melyek engem a dologra utasítanak, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy mind ezt szigorúan a dologra tartozónak tartom, mivel a szabadsággal indokoltatik ezen tehernek az elvállalása. Többet is sorolhatnék elő, t. ház, a szabad polgári jogok gyakorlásának megszorítását illetőleg ; de ebben nem megyek tovább; (Helyesen!) hanem átmegyek a második kérdésre, az állami szabadság, függetlenség biztosítására. (Halljuk!) Nem újság, a közösügyi törvény keletkezése előtt és tárgyalása alatt számtalanszor volt
