Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-204

300 TOLDALÉK A 90-dik LAPHOZ. körülményeket összevenni: azok nagyon is gyanittatják azon kitételt, mert nincs is megmagyarázva, hogy szellemi táplálék értendő. Egyébiránt ismétlem Tanárky barátom előttis, ismétlem akárki előtt. hogy az ugjmevezett szélső bal pártnak, ismét ügynevezett közlönyében -- mi pedig nem akar lenni, mert azt többször és nyíltan kifejezte, hogy a határozott ellenzéknek közlönye akar lenni — ott soha se foglaltatott oly insinuatio és gyanusitás, mint a minő felhozatott a szélsőbal oldal ellen. {Fólkiáltátok : Ohó!) Most a tárgyhoz térve, (Hiüjuk!) azon computus irányában, melyet tisztelt barátom Grhyczy Kálmán előhozott, Tanárky barátom méltóztatott felhozni, hogy ezen computus nincs helyén, és felhozta ellene azt is, hogy az csak jogi kérdéseknél volna érvényesíthető, és ha a computus nem sikerül, bírónak kellene döntenie: ebben átalánosságban van sok igaza tisztelt, barátom Tanárkynak ; de Ghyczy Kálmán nem is azért hozta föl ezen computust, hogy itt bíróság állíttassák és az döntsön aztán e kérdés fölött; hanem azért, hogy még akkor is, ha Magyarország épen oly része az egyesült egységes osztrák birodalomnak, mint Stiria, vagv Karinthia : még akkor is. a valóságos adóképesség szerint, a méltányosság és közigazság szerint is terhes volna, az államadósságokból oly összeg viselése, mint minő reá a törvényjavaslat szerint sulyosodik. Midőn ezt mondta Ghyczy tisztelt képviselőtársam, ez által azt is mondta, hogy akkor, a midőn mi jogilag semmire se köteleztetünk azon terhek viselésében, hanem csak szabad ajánlat utján, akkor még inkább figyelembe veendő azon computus, melyből kitűnik az, hogy azon ellenfelek, kiknek terhén mi könnyiteni akarunk, valósággal nagy mérvben bírják értékét azon terheknek, melyeket most mireánk akarnak egy részben róni. Épen azért a computusnak oly keresztülviteléről szó se lehet, mint a minőnek Tanárky föltótekzé; hanem igenis van annak fontossága a tekintetben, hogy tudják mind azon ellenfeleink, kikkel egyezkednünk kell, és tudja meg az ország lakossága, hogy minő körülmények közt kell ily súlyos terheket elvállalni. Én ezen számításhoz még sokat adhatnék. Megemlíthetném különösen, hogy ha mi osztozni vagyunk kénytelenek a szabadsági harczunk miatt származott osztrák státusadósságokban, akkor bizonyosan az osztó igazság szerint az eldöntendő sommába bele kellene vétetnie azon sokkal kisebb összegnek is, a melybe nekünk került az önvédelem azon időben; és az is tenne vagy 62 milliót: mert, tisztelt képviselők, azon 62 millió frt királyi szentesítés által van biztosítva, és az mint törvényes pénz fogadtatott el az illetők által, a kiknek talán most is el van rejtve szekrényeikben. Ezek irányában sokkal inkább áll az, hogy nem maradhatnának ki a computusból, mint azok irányában, a melyeket sokszor egyes emberek ferde politikája és még ferdébb financzpolitikája halmozott össze: mert ezen pénzt az országgyűlés törvényjavaslatban terjesztette ő felsége elé, és ő felségének helyettese, a nádor szentesitette ezen pénz kinyomatását. Midőn, tisztelt ház, sokan oly könnyen számolnak milliókkal, és annyira hivatkoznak a méltányosságra, az adott szó szentségére, magyar lovagiasságra, bizony mondom, akkor egy úttal nagyon helyén volna megemlitni a valódi igazságot. Tisztelt ház! ez a szótartás, az ígéret megtartása önök részéró'l nem bír értelemmel. A minek bizonyítására önök felhozzák e szót, uraim, az Magyar országot a múltban, se közel, se régibb múltban nem kötelezi. Az országgyűlés soha nem igérte azt. hogy mi több terhet viselünk: egyszer közös terhet, másszor, hogy több államadóssági terhet vállalunk el, mint a mennyivel az absolut hatalom terhel bennünket. Azt, hogy mi épen 30 vagy 32 millió államadósságot viseljünk, önök soha sem ígérték meg, és bámulom önöket, hogy az adott szó szentsége annyira kötelezi önöket, hogy mindig erre hivatkoznak. Ha az adott szó szentségére lehet hivatkozni, az önöket inkább az ország jogainak szigorúbb védelmére kötelezi, (lgciza szélsőbal oldalról.) Pia 1861-re nem megyek is vissza, hanem csak 65-re és magára 67-re, önök a feliratokban ugy szóltak az államadósságban részesedésről, mint szabad ország, szabad országgal szemben,-mint önálló ország. (Ugy van!) Jegyezzék meg önök, hogy ezen nyilatkozatnál visszahivatkoztak önök a 61-iki feliratra; azon feliratban pedig még nincsen benne ezen deleg-atiós szabadság. (Zaj.) Ha önök azt emlegetik, hogy azon 61-ben a választások már ezen delegationalis alkotmány ismeretével történtek meg, kötelességök lett volna a 61-ki első feliratban kimondani, hogy olyan lesz azon delegatiós állapot. De én állítom, hogy önök közül nagyon kevesen lehetnek, kik 61-ben, sőt 66 végén is gyaníthatták volna, hogy a közösügyes állapot a jelen stádiumába fog megérni, nem hogy két évvel előbb tudhatták volna. Épen azért, tisztelt ház, az ily hivatkozástól nagyon kell óvakodni, és én nem olvasom fel, hanem csak felemlítem, hogy 61-ben ugy fejezte ki a túlsó oldalnak vezére az ország teljes helybenhagyásával: mi készek vagyunk s-3giteni, de mint szabad ország, és pedig, mint ország, melynek gyakorlatilag is külön pénzes katonai rendszere volt. De, kérem önöket, akkor azt is kifejezték, hogy 1848-ból egy hajszálat se engednek, 6 l-ben legalább még e mellett Ígérkeztek. Igaz, hogy ezen törvényben már a delegatiók mellett ígérkeztek, de akkor csak eddig ki-