Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-194

250 CXG1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 19. 1867.) veszély nem származhatik belőle, hanem csak tisztább a dolog. (Helyeslés a bal oldalon) Deák FerenCZ: A magyar királynak pénzveretési joga nem ezen XII-ik szakaszon alapul, s annak tárgya se lehet. Régi törvényeinktől kezdve egészen a legujabbig, s különösen az 1867. XII. t. ez. 66. szakaszában világosan ki van mondva: „magában értetődvén, hogy a pénz verésére és kibocsátására nézve a magyar király fejedelmi jogai teljes épségükben fenmaradnak." Hogy ezen törvény teljesedésbe menjen, nem kérdjük a lajtántuliaktól; ha nem megy teljedésbe, a magunk minisztériumát vonjuk feleletre, mert ennek kötelessége ezen törvényt föntartani és életbe léptetni. A mit magunk hatalmával megtehetünk, minek mulasztásáért a magunk minisztériumát vonhatjuk feleletre, azt uj szerződésbe bele tennünk nem kell, mivel ezen jogunk kétségbe vonatalához a szerződő másik félnek legkevesebb joga sincs. Azt hiszem, hogy ezen eljárással csak gyöngitenők és nem erősitenők a fejedelem jogát. {Elénk helyeslés a középen) Halász Boldizsár: Hazai törvényeinkben benne van, hogy a magyar hazának vannak jelvényei, vannak jogai, van önállósága; hisz az is benne volt törvényeinkben, hogy a magyar királynak az osztrák császárral közös ügye nincs. (Fekiáltás jobbról: Az nincs benne .') Egyébiránt a mi illeti a törvény világos kifejezését, hogy a magyar pénzen magyar jelvények legyenek, annyival inkább szükségesnek látom ennek beigtatását, mert hiszen maga a pénzügyminiszter ur is azt monda , hogy megteszi az intézkedést- ha tehát megteszi az intézkedést : miért ne tegyük bele ? Sőt többet mondok : azt is szükségesnek tartom világos szavakkal kifejezni, hogy a magyar bányatermékeket, az aranyat, ezüstöt nem szabad rudakban kivinni az országból, hanem itt kell pénzzé veretni. Nem látom okát, hogy miért ne lehetne ezt tisztán kifejezni. BÓnis Sámuel: Ha itt nem pénzverésről volna épen szó, a váltópénzverésről, akkor igen természetesnek találnám, hogy a magyar király pénzveretési jogai itt helyet ne foglaljanak. De midőn pénzverésről van szó, nem látom fölöslegesnek, hogy belejöjjön a megemlités. Az 1848-iki törvényekben is benne volt a magyar lobogó használata, s a kereskedelmi szerződésből a magyar lobogó kihagyatott. (Többen jobbról: Nem áll! Nem maradt ki!) Ivánka Imre: T. ház ! Igen mélyen tisztelt előttem szóló képviselő ur arra hivatkozott, hogy meggyengitjük ezen törvényt, ha egy másikra hivatkozunk, mert hiszen mi fogjuk a törvény értelmét magyarázni. •. Deák FerenCZ: Egyszóval sem mondtam, hogy magyarázni fogjuk! Ivánka Imre: . . . mi fogjuk felelőssé tenni a mi miniszterünketa törvény végrehajtásáért. (Zaj. Közbekiáltások: Nem ugy mondta!) Olyan nagy zaj van, hogy alig érti az ember egymás * szavát. En legalább igy hallottam: hogy, miután a XII- t. czikk 66. §-ának végszavai rendelkeznek, nem szükséges ujabban rendelkezni, mert minisztériumunknak meg lesz hagyva, hogy ahhoz tartsa magát, (2aj) és mi fogjuk felelősségre vonni a minisztert, ha a pénzverésről szóló törvényt nem teljesiti. Ez pedig, és az, hogy „atörvény végrehajtásátfogjuk követelni," — szerintem — értelmére mindegy. (Zaj.) Ha nem igy volt mondva, nem jól értettem. En különbséget teszek azon törvények és rendeletek közt, melyeknek magyarázatát függetlenül, magunk tehetjük meg a magyar országgyűlésen, és azon törvények közt, melyeknek magyarázata nem egyedül tőlünk fog függeni. Epén e napokban volt alkalom erről meggyőződni. Itt az mondatott, hogy az államadóssági törvényt mi ugy magyagyarázzuk, hogy abban nincs solidaritás: méltóztassék már most elolvasni a bécsi reichsrath mind alsó, mind felső házának erre vonatkozó tárgyalásait : ott ugy magyarázzák, hogy van benne solidaritás. Azért mi hijába fogjuk mondani, hogy nincs benne solidaritás, mert ennek magyarázata többé nem kizárólag tőlünk függ, hanem azoknak is van hozzászólásuk. Ennélfogva kérem, fogadjuk el t. barátom Pcdmaniczky Frigyes módositványát, hogy világos legyen a szöveg és félreértés ne történhessék. Somogyi LáSZlÓ: Ha a XII. t. ez. fentidézett 66-dik szakaszának tartalmára visszamegyünk, hol az mondatik: „Ha pedig az igy megállapított intézkedések megváltoztatása vagy uj pénzrendszernek és pénzlábnak megállapítása utóbb szükségesnek vagy czélszerünek mutatkoznék, az a két minisztérium kölcsönös egyértésével s a két országgyűlés helybenhagyásával fog történni," s összeveszem a 12-dik czikk első részletével vagyis úgynevezett rubrumával :ez t. i. az ausztriai értéket akarja szabályozni, azon 66-dik szakasz pedig épen ezen pénzértékre vonatkozik. A második bekezdése pedig tisztán a pénz bizonyos nemeiről rendelkezik: mert már az 1867. XII. t. ez. 66-ik szakasza világosan kimondja, hogy a pénzverés kizárólag a fejedelem joga, törvénj^es joga a magyar királynak. Ennélfogva nem is lehet azt másképen érteni, csak a mit a törvény akar : hogy az ausztriai érték középérték marad, és üzleti pénzt, és pedig másikat is, verethet. Én nem értem, hogy ezt másképen lehessen magyarázni, a nélkül, ha csak nem akarjuk, hogy a lajtántuliak számára egy hátsó kapu ne maradjon fen, hogy kétségbe vonhassák a magyar királynak pénzverési fogát. Böszörményi László: T. ház! Deák Ferencz képviselő ur méltóztatott hivatkozni régibb