Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 18. 1867.) 221 Részemről még csak azt kívánom kijelenteni, hogy az eddigi terhek elfogadásához csakis azon feltétel alatt járultam, ha összes anyagi érdekeink terén, minden kül befolyástól menten, teljesen függetlenül és szabadon intézkedhetünk , szabadon és függetlenül intézkedhetünk főleg a vasutak és kereskedelmi tengerészet kérdésében, mely kérdések anyagi fejlődésünknek elsőrendű alaptényezőit képezi. Meg vagyok győződve, hogy csakis ily utón fogjuk létre hozhatni azon eszközöket, melyek az elvállalt, bizonyára tetemes terhek elbirhatására képesíthetnek. Mert ne ringassuk magunkat illusióban, t. képviselőház: Magyarország kukoricza-, búza-, szóval gabona-terméséből •e terheket még csak rövid időre sem fogja fedezhetni. (Helyeslés.) E rövid indokolásomat előre bocsátva, van szerencsém elfogadás végett a következő módositványomat terjeszteni a képviselőház elé. (Olvassa:) „Módositvány a 140-ik számú törvényjavaslat Vl-ik czikkének8. és 9-ik pontja helyett. Az „ausztriai Lloyd" czim alatt működő magán hajózási vállalatnak 187l-iki deczember 31-ig szerződésileg biztosított államsegélyezéséhez, a magyar korona országai évenkint azon arányban fognak hozzájárulni, a mely aráidban a nevezett magán hajózási vállalat ezen országok kereskedelmi érdekeit elomozditandja. Az ekként biztosított államsegélyezési járulékok mindkét kereskedelmi minisztérium költségvetésének külön tételeit képezendik." NiCOliCS Sándor: Tisztelt képviselőház! Az 1867. XII. törvényczikk csak is a kül- és hadügyet mondja közösügynek, mely a delegatiók hatásköréhez tartozik, és minden más országos ügy elintézését Magyarország törvényhozásának tartja fön. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban a közös ügyeket egy harmadikkal toldja meg, a trieszti Lloyd-társulat segélyezésével. Valóban meglepő, hogy egy 10 év tartamára kötendő vám- és kereskedelmi szerződésben csak ugy mellékesen egy idegen társulat segélyezése a közös ügyek sorába igtattatik, és oly szerződésben, mely a szövetkező felek, illetőleg a két országgyűlés elhatározása következtében változásoknak van kitéve, oly intézkedés emeltetik törvény erejére, mely a közös ügyekhez tartozván, jövőben már nem ezen országgyűlés, de a delegatiók illetősége alá fog esni. Nem oly csekély dolog ez, t. ház, mint a milyennek látszik azon szerény helynél fogva, melyet a vám- és kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatban elfoglal. Két milliónyi évi segélyről van itt szó, mely a t. ház által elfogadott hányad szexint Magyarország pénztárát évenkint 600 ezer írttal fogja terhelni. Ily nagy összeg éven kinti fizetésének törvénybe igtatása, ugy hiszem, behatóbb tanulmányozást érdemel. Ha a t. minisztérium a Lloyd-társulatot hazánkra nézve áldáshozónak tartja, miért nem tarjesztett külön törvényjavaslatot a ház elé ? miért nem nyújtott i adatokat, hogy a haszon és áldozat mérlegezésével meggyőződhettünk volna arról, hogy a Lloyd-társulat a segélyezésre kívánt összeget valóban kiérdemli, és hogy ezen összeg megfelel azon haszonnak, a melyet a Lloyd-társulat hazánknak hajt ? Tudom én jól, t. képviselőház, hogy ily vállalatok állami segély nélkül fen nem állhatnak, hogy Anglia ily hajózási társulatait 26 millió frankkal és Francziaország 24 millió frankkal segélyezi; de tudom azt is, hogy ezen segélyezések tetemes része posta-vitelbér-alakban azon államok pénztáraiba visszaszivárog, és azon kikötőkben, honnan a hajók indulnak, a kereskedés csakhamar nagy kifejlést nyer, mi azon államok jóllétének előmozdítására szolgál. A Lloyd-társulatnak azonban, a melynek segélyezésére Magyarország részéről 600 ezer frt. kívántatik évenkint, főkikötóje Trieszt, és az általa eszközlött postai vitelbérek nagyobb része ő felsége többi országainak pénztárait gazdagitja. Nem akarok most e tárgyba mélyebben bele bocsátkozni, sem a Lloyd-társulat működése felett Ítéletet mondani; azonban nem tartózkodom kijelenteni, hogy gyanús szemmel nézek mindent, mi a volt bécsi kormány részéről emlékül fenmaradt. Ismeri mindenki a bécsi kormányok szándokait és czéljait; tudja mindeki, mint igyekeztek Magyarországot kiéheztetni és igy megpuhítani j látta mindenki, mint iparkodtak eltávolítani mind azt, a mi által Magyarországnak anyagi jólléte kedvező lendületet nyerhetett volna. Mily előszeretettel pártolták Triesztet a magyar termények olcsóbb tengerhez szállítása rovására a magyar tengerpart kárára! Régi igazság, hogy a pénzt a pénz vonja magához, a kereskedést a virágzásnak induló kereskedés. Egy véletlen, egy kedvező kereskedelmi conjunctura megállapítja néha valamely kitötő fölényét más szomszéd kikötő felett: menynyivel inkább egy részrehajló kormány pártfogolása. Kettős czéí lebegett a bécsi kormány szemei előtt mindig : emelni Triesztet, és tönkre tenni Velenczét és a magyar tengerpartot. E kettős czélt el is érte: bizonyítja azt Fiume kereskedésének hanyatlása és Adria egykori királynéjának elszegényedése. Mennyire segítette a Lloyd-társulat ezen czélzatokat, és ennéfogva mily haszonban részesült, nem kutatom. De, mielőtt a Lloyd társulat subventióját közös ügynek jelentjük ki, mielőtt Magyarország pénztárát évenkinti 600 ezer frttal terheljük, ugy hiszem, jogunk van kérdezni — de ez nem csak jogunk, hanem kötelességünk is — mily hasznot hajt ezen társulat hazánkra, és a haszon a kívánt segélyezésnek megfelel-e ? Indítványozom ennélfogva, hogy a vám- és