Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

§22 CXCIIL OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 18. 1867.) kereskedelmi szerződési törvényjavaslat 6-ik ezik­kének utolsó előtti és utolsó kikezdése következő­kép módosíttassák. (Olvassa:) „Az ausztriai Lloyd czlm alatt fenálló tengeri hajózási vállalatnak segé­lyezése iránt, figyelemmel arra, hogy ezen válla­lat mennyiben mozdítja elő a magyar korona országainak érdekeit, külön egyezmény fog a mi­nisztériumok által a két országgyűlés elé terjesz­tetni. " Ajánlom módositványom elfogadását. Gorove István közgazdasági miniszter: T. képviselőház! Röviden lesz szerencsém e tárgy­ra vonatkozólag szólani. (Halljuk!) Először azon társulatnak, mely „Lloyd" czim alatt ismeretes, viszonya az állam irányában nem a kereskedésre, hanem a posta-szállitásra van alapítva. A subven­tiót ezen társulat nem azért húzza az államtól, hogy a kereskedelmi érdekeket egy vagy más irányban mozdítsa elő; hanem viszonya alapul azon, hogy a monarchiának postaszállitását mind a Közép, mind a Fekete tengeren eszközli. Ezen szerződés még négy évig fog fönállani, végét éri 1871-ben. Másrészt ott van ezen szakaszban, hogy ezen nemzetközi tengeri postaszállító és hajózási válla­lat a külügyi miniszter vezetése alatt áll, ki az ezen intézetet illető tengerészeti és postaügyekben a két kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg fog eljárni. Tehát nincs kizárva, sőt tökéletesen bizto­sítva van a magyar kereskedelmi miniszter bele­szólása ezen ügyekbe, a mennyiben az a postákat illeti. Hogy miért vétetett fel ezen szakasz, annak oka az, hogy a „Lloyd" postaszállító intézet, a külföldi posták pedig a konzulságoknak vannak alávetve. Ezek irányában se az osztrák, se a ma­gyar kereskedelmi miniszter közvetlen hatóságot nem gyakorol. Még azon előadásokra, melyeket egy részről Nicolics Sándor képviselő ur, a jobb oldalon pedig Radics Ákos képviselő ur felhoztak, részemről azon nyilatkozatot tehetem a t. képviselőház előtt, hogy a minisztériumnak kötelességei közé fog tartozni ezen társulat ügyeit kellő arányba hozni azon áldozattal, melylyel még néhány évig Magyaror­szág hozzá járul. {Helyeslés.) Mi fog később tör­ténni? Erre nézve a törvényhozás fog intézkedni, és a magyar minisztérium kötelessége lesz ezt tel­jes öszhangzásba hozni ezen szerződés alapelveivel és Magyarország anyagi érdekeivel. (Helyeslés a jobb oldalon.) Manojlovics Emil: T. ház! Én már előbb akartam a 7-dik alineához szólani; miután azon­ban Radics Ákos képviselőtársam a VIII. és IX-ik alineák taglalásához megelőzőleg fogott, fentartom magamnak a jogot, hogy a kereskedelmi miniszter urat a Vll-ik szakaszra nézve később interpellált­kassám. Ezt megjegyezve, most a Lloyd segélyezésére nézve akarok némi megjegyzést tenni : mivel sze­rintem az, ki az ausztriai Lloyd-társulat genesisét s történetét egyrészt, másrészt pedig a fiumei ki­kötők exportját ismeri, az nem csak nem fogja elismerni annak helyességét, mi a tárgyalás alatt levő szerződés VIH-ik pontjában mondatik, t. i., hogy az ausztriai Lloyd mindkét fél, tehát Ma­gyarország forgalmi érdekeit is előmozdítja; ha­nem ellenkezőleg ezen állítást legkeserűbb iróniá­nak fogja tekinteni. Mert tapasztalás szerint épen a Lloyd-társulat az, mely a magyar-horvát tenge­részeti érdekeket leginkább gátolja az által, hogy minden ujabb tengeri vállalatot már csirájában elfojt,azon kivül pedig az egész tengeri kereskedel­met székhelyén, Triesztben, concentrálni igyek­szik. Tények ezek, melyeket tagadni nem lehet, és melyeket nem is fog tagadni senki, ki a körül­ményeket közelebbről ismeri. Ez volt a bécsi kor­mánynak is czélja akkor, midőn néhai Bruck mi­niszter közbenjárása következtében a Lloydot, mely 18 éven keresztül subventio nélkül fenállt, 1851-ben először egymillióval, 1858-banazonban már 2 millió forint subventióval ellátta; sőt 1864­ben ezen snbventiót még szaporítani is akarták, mi ellen azonban a bécsi reichsráth maga is tilta­kozott, és ezen subventiónak fölemelését meggá­tolta. De nem csupán a subventio az, mi által az osztrák Lloyd a concurrentiát lehetlenné teszi. Az ausztriai Lloyd még más oly nevezetes kiváltsá­gokban is részesül, melyek tökéletesen lehetlenné teszik minden ujabb vállalat létrejöttét. Ezen auszt­riai Lloyd t. i. nem fizet konzulsági illetményeket, noha már rég megszűnt személyszállító hajókat járatni, és most rendesen sok millió értékű terhe­ket is szállít. Nem fizet konzulsági illetményeket nem csak azon 32 hajótul, melyek tulajdonképen postaszállitók, de nem fizeti azokat egyéb hajói után sem, noha mintegy 70 hajóval ú'zi a világ­kereskedést. Nem fizet tulajdon correspondentiá­jáért postabért; nem semmit az úgynevezett Sa­nitatsgebühre-k fejében, de sőt a contumaciát is rövidebb ideig köteles tartani, mint bármely más hajó. A legjobb kikötők birtokában van, és e tekintetben biztosítással bir, hogy a legjobb kikö­tők birtokában főn is fog tartatni. És van még egy igen lényeges privilégiuma az által, hogy az államtól pengő 3,000,000 frtot 1 csekély kamatra kölcsön bir. (Nagy mozgás a jobb ! oldalon.) Tessék engem kihallgatni, én is meg j fogom hallgatni az ellenvetéseket. Ismétlem, az I államtól két-három millió forintnyi kölcsönt bir, | melytől a legközelebbi időig csak három perczen-

Next

/
Thumbnails
Contents