Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-193
CXCIH. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz, 18. 1867.) 219 kötőből eltávozik, már nem áll többé a mi hatóságunk alatt, hanem az osztrák alatt, mert a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése közös ügynek mondatik. Igenis, elismerem, hogy a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése közös ügy; de ez ki nem zárja azt, hogy nekünk abban részünk ne legyen. A külföldön levő konzulságok épen ugy képviselik a magyar királyságot ő felsége többi tartományaival, s azért, habár kisebbségben leszek is ezen egy inditványnyal, mégis azt bátorkodom indítványozni, hogy a konzulságok a külföldön a magyar színeket is viseljék. A mi pedig Zsedényi képviselő urnák azon megjegyzését illeti, hogy más, mint a közös külügyminiszter, nem is szólhatna külügyi dologhoz , erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az nem áll: mert ha méltóztatott volna a tisztelt képviselő ur az illető törvény 8. át egészen elolvasni, ott megtalálta volna, hogy a külügyek, a konzulok s más egyéb ügyek nem mind a közös külüpyminiszter hatásköréhez tartoznak, hanem azokra nézve mindkét fél minisztériumának beleegyezése és jóváhagyása föntartatik. Nem áll tehát az, mit a külügyekre nézve mondani méltóztatott. Egyébiránt Somossy képviselőtársam indítványát pártolom. Justh JÓZSef: Nem akarom sokáig untatni beszédemmel a t. házat, mert ez sokkal komolyabb kérdés, mintsem élczeléssel lehetne harczolni. Tudom, mit képvisel e szerződés ,* mit kell képviselnie, azt is tudom; sőtazt is tudom, hogy a vám szerződéseknél első tekintet az, hogy mind a két szerződő fél az igazság és paritás alapján tegye meg a szerződést egymással. Elismerem egész készséggel, hogy lehet oly eset, hogy az egyik vagy másik fél képes lemondani a másik kedveért bizonyos előnyökről. De azt, megvallom, meggyőződésemmel nem vagyok képes megegyeztetni, hogy egy vám- és kereskedelmi szerződésben egy nemzet a legpraegnansabb jelvényéről, mely nemzeti egyéniségét kifejezi, lemondhasson. Azért Somossy indítványát pártolom. (Elérik helyeslés a hal oldalon.) Jámbor Pál: Tisztelt képviselőház! Nem akartam e tárgyhoz szólni, mert nincs kedvem a tisztelt kereskedelmi miniszter ur elé gátakat emelni, hisz ugy is elég gátot emelnek elébe Bécsben, annál kevésbbé, mert neki, mint kereskedelmi miniszternek, egy világot kell meghóditnia;de ha e világot csakugyan meghódítja, óhajtom, hogy azt magyar lobogó aegise alatt tegye. Semmi sincs szentebb valami, mint egy nemzetnek lobogója. Ez a nemzet büszkesége, ez a nemzet dicsősége, ez a nemzet jó és rósz napjainak tanuja. Mi a lobogó? Kérdjétek meg 1848-at: megmondják azt Szent Gellért hegyének ormai,Mi a lobogó? Kérdjétek meg az osztrák hadsereget, mely tisztelettel volt kénytelen előtte meghajolni. (Elénk tetszés.) Mi a magyar lobogó ? Kérdjétek meg Petőfit, ki e lobogónak árnyéka alatt vérzett el. Azt mondja Kerkapoly képviselőtársam, hogy a viz nem viz, hanem föld. Én is azt mondom, ez n zászló nem zászló, nem a mi zászlónk, mert pékünk csak egy zászlónk van, s ez a tricolor. Uraim, adjunk oda mindent; de ne adjuk oda a lobogót: mert ha eztoda^adtuk, nem lesz a nemzetnek mi után menjen. (Elénk helyeslés a bal oldalon. Szavazzunk!) Tisza Kálmán :T. ház! Igen sajnálom, hogy a szavazást kívánóknak nem engedhetek. Igen sajnálom, hogy most, midőn at. ház, ugy látom, nem igen szívesen hallgat már az okoskodásokra, szólani mégis kénytelen vagyok azért, mert hallottam oly dolgokat felemliteni, melyeket felelet nélkül hagyni nem akarok. (Halljuk!) Azt mondotta egy t. képviselő ur, hogy a jelvényeknek azt kell jelezni, a mi tény, jeleznie kell tehát a hajónak hazáját, ,,a mely most az ujonan született egész." Én megvallom, eddigelé azon illusióban voltam, hogy a jog és törvény ellen erőszakkal egy egészszé lánczolt két fél a most legközelebb történtek nyomán ismét mindenik visszanyerte saját egyéniségét; s igen szomorúan hat rám annak hallása, hogy ezzel ellenkezőleg most alakult egy uj egész. Azt fogják tán mondani erre, hogy a képviselő ur csak arra értette, hogy most alakult egy egész vámterület; de ezzel azt, hogy egynek kell lenni a lobogónak, indokolni még nem lehet. Voltak már máskor és másutt is egy kereskedelmi egészet képező vámterületek; ott volt például a német vámszövetség, melyhez tartozott egyes államok hajói hogy kizárólag saját lobogójukat használták, azt Dunánkon is szemlélhettük. Ha tehát olyan uj egész van itt, melynélfogva nem lehetne a magyar lobogót használni, azon egész nem csak a kereskedelmi, nem csak a vámterületre vonatkozik. Azzal vigasztalt ugyan a t. miniszter ur, hogy hiszen , ha a magyar hajó nem lelné föl a védelmet, a magyar minisztérium tudni fogja kötelességét és a védelmet meg fogja szerezni a magyar hajónak. Egyátalában nem kétkedem, hogy a t. miniszter ur ezen irányban mindent meg-fog tenni. De mi lesz annak az útja? Fog fordulni, s jöhet idő, folyamodni, és meglehet. . . . Gorove István közgazdasági miniszter: Rám nézve a folyamodás ideje soha sem fog bekövetkezni. (Eltnk közJulyeslés.) Tisza Kálmán: . . . s meglehet, eredmény nélkül azon közös külügyminiszter, kit se a t. miniszter ur, se Magyarország országgyűlése feleletre nem vonhat. Jókai t. képviselőtársam érvelése ellenében 28 *