Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-193
214 CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 18. 1867.) tettük, kitűnik abból, hogy színeink és ezimerünk a másik félével tökéletesen egyenjogú. E szempontból véve föl a kérdést, mihelyt vámszövetséget kötünk, a külföld irányában egy lobogónknak kell lenni, és e lobogón a mi színeinknek és a mi czimerünknek ép ugy van helye, mint a másikénak. (Elénk tetszés a középen) Klapka György: Tisztelt ház ! Azt hiszem, a lobogó egy nemzet függetlenségének, és lételének jele. Norvégia azon viszonyban van Svédország irányában, mint mi Ausztria irányában, és mégis megvan Norvégiának saját lobogója. A dunai fejelemségek suzerain országok, a török konzulságok és követek által képviseltetnek , külföldön mégis megvan külön lobogójok. Megvan a kis Samos szigetének és Jaffának, Jeruzsálem városa kikötőjének is saját lobogója. Én megvallom, nem látom át, miért ne viselhetnék a magyar hajók a magyar lobogót: és azért Somossy képviselőtársammal szavazok. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Bánó Miklós: Tisztelt ház! Meglehetősen kifejtette felhozni akart nézetemet a pénzügyminiszter ur. Azért akartam én is a minisztérium javaslatát pártolni, s mely indokból pártolja a pénzügyminiszter ur, t. i. a szövetkezés eszméjénél fogva. Azon tónynél fogva, hogy Ausztriával szövetkeztünk, nem vehetjük rósz néven esnem mondhatjuk . hogy jogaink sértetnek, midőn Ausztria épen annyit áldoz fel nekünk, mint mi viszont Ausztriának. A lobogót illetőleg tehát a törvényjavaslatot pártolom. De van egy scrupulusom, melynek folytán a törvényjavaslatot módosíttatni kívánom. En szeretném magam is a törvényjavaslatot praecisebben és értelmesebben kifejezve és szerkesztve látni; szeretném azon szellemben szerkesztve látni, a mint azt a kereskedelmi miniszter ur maga kifejtette. O ugyanis azt monda, hogy a lobogó kérdését ugy kell érteni, hogy az egészen egyforma mezőkre fog felosztatni. Ezen eszmét a törvényjavaslatban kifejtve nem. láttam; az csak azt mondja : „mindkét fél kereskedelmi hajói egy és ugyanazon lobogót használnak, mely az eddigi jelvényekkel a magyar korona országainak színeit és czimerét egyesíti/' Lehetne tehát sok embernek azon scrupulusa, hogy a magyar színek és czimer alárendelt kis részét fogják a lobogónak képezni: és azért e pontot ugy akarnám bővíteni, hogy ezen szavak után: „színét és czimerét 4 * ezen intercisum jönne be: „két külön mezőn egymás mellett. u Ha ez bele jönne, akkor a dualismus és paritás eszméje tökéletesen képviselve lenne. (Zaj.) Ivánka Imre: T. ház! {Halljuk!) A lobogóknak használata iránt oly röviden és szabatosan foglalta össze az ügy állását Klapka György t. barátom, hogy ahhoz alig tehetek ujat; körülbelül ugyanazon érveket akartam felhozni én is; én is Svédés Norvégországok viszonyát egymáshoz akartam, megemlíteni. De ha visszaemlékeznek t. képviselőtársaim az 1848—49. előtti időkre, mindazok, kik az időn jártak külföldön és nézték kikötőkben a nemzeti lobogókat mutató táblázatokat, ott találták az átalánosan elismert tengeri lobogók közt a magyar lobogót is. Ez átalánosan világszerte elismertetett a, tengeren, és ez nem szűnt meg, csak 1850-ben, mikor az osztrák kormány— külügyminisztere által — a magyar lobogót megszűntnek hirdette. Azon állásnál fogva, melyet e tekintetben mindenkor elfoglaltam, szükségesnek és mulhatlannak tartom, hogy a magyar lobogó mindenütt ismét visszahelyeztessék azon helyre, mely őt megilleti. Sajnosán látom, t. ház — s talán jelzett álláspontom költi föl bennem ez érzelmet — hogy már itt a többségnél átalánossá válik az, hogy Magyarország nem is állam, hanem egy másik államnak részecskéje. (Ellenmond i-^ jobbról. Ugy van! balról.) Ezen aggodalmaim azokból származnak, a miket itt hallottam a jobb oldal szónokaitól, sőt a miniszter uraktól: p. o.: „az osztrák birodalom egyik fele;" „a közös lobogó ; a „az összállam;" „nem lehet Magyarországnak külön tengeri lobogója." Mind ez azt mutatja, hogy a többség azt véli, hogy már az országnak külön lobogója nem is lehet többé; pedig, uraim, oly ország, a mely saját színeit és czimerét felmutató lobogót nem hasz 1 nálhat, az már nem külön állam, az más államnak csak része. (Mozgás a jobb oldalon.) Véleményemet nem ingatja meg azon állitás, hogy ez csak kereskedelmi, egy vámterületet kitüntető lobogó akar lenni. Azon állítás, melyet kereskedelmi miniszter ur is mondtott, a mint a sík tengerre kimegy a hajó, már akkor az megszűnik a magyar miniszter hatósága alatt állni és a közös külügyminiszter hatósága alá kerül, némileg az 1867. XII. t. ez. 8. §-ával ellentétben áll, a melyben ki van mondva, hogy a közös külügyminiszter csak a mi kereskedelmi miniszterünk hozzájárulásával és egyetértésével intézkedhetik ; tehát nem fogadom el azt, hogy a közös külügyminiszter mindent maga és külön intézhet el, hanem követelem, épen a közösügyi törvény értelmében, hogy ily esetben a mi miniszterünkkel egyetértve intézkedjék; s így a mi kereskedelmi miniszterünknek hatósága nem szűnik meg, ha a hajó kijutott a sik tengerre, hanem folytatja azt mindig ugy, a mint kifejezte Bónis Sámuel igen t. képviselőtársam, a magyar király nevében. Én csak két módot tudok és ismerek, a memelyek közül az egyiket választaniok kell. Vagy azt méltóztatnak elfogadni, hogy a magyar szinek. j a nemzeti czimer és lobogó egy valóságos magyar
