Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

212 CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 18. 1867.) jesztését. Jelenleg azonban a kormány még ennél is tovább ment és teljesíteni akarta egész mértékben törvénves kötelességét, és a ház asztalára nem egvszerü szerződést tett le , hanem törvényjavaslatot, mert ezen szerződés mint törvény fog a magyar törvénykönyvben íregjelenni. I)e visszatérve magára a lobogó és az ország czimére használatának kérdésére, engedje meg a t. ház, hogy egy megjegyzést tegyek arra, amit az egyik t. felszólalóul'emiitett. Mit fog e lobogó, mit fog ezen jelvény képviselni jövendőben? Azt mondtam, képviselni fogja a jelen helyzetet, a monarchia alakulásának mostani képét, a minek következtében el fog távolittatni azon lobogó, melyet Ausztria eddig mindig használt, és helyébe az fog kitüzetni, mely a jelen helyzetnek és a törvényhozás azon intézkedésének felel meg, hogy a mint az ausztriai területet a hajó elhagyja és neutrális területre lép, a külüsrvminiszter ótalma alá tartozik. Bónis Sámuel képviselő ur azt monda, hogy igenis a magyar királynak van külügyminisztere. Ez kétséget nem szenved. Van az ausztriai császárnak is külügyminisztere ; és én azt mondom, hogy ha jelen alakulás tisztán a personal-unio alapján történt volna, akkor is megállhatna a kérdés egyszerű megoldása, mert kifelé a fejedelmi souverain csakugyan nem fogja magát kétfélekép képviseltetni. (Helyeslés.) Az nem áll, hogy a magyar királynak nincs külügyminisztere. Igenis van, hanem egyesítve az osztrák császári külügyminiszterrel, és ezen közös külügyiminiszter ép ugy köteles külföldi érintkezéseiben és viszonyaiban Magyarország törvényeinek érvényt szerezni, és épen ugy köteles Magyarország hajóinak és lobogójának ótalmat adni, mint tenné azt a magyar királynak külügyminisztere. A czimerek és lobogók kérdésének ilyetén megoldása megfelel a törvényhozások által jelenleg elfogadott rendszernek, és nézetem szerint előhaladás. Tekintve azt, hogy a jelenleg használt osztrák lobogó eltávolittatik: ez valóságos vívmány. Kérem tehát a törvényjavaslat szövegének elfogadását. (Helyeslés a középen.) RadiCS Ákos: T. ház! Azokhoz, a miket hallani szerencsém volt. részemről csak azt akarom még hozzá tenni, és ezt határozottan állithatom is, hogy az egész magyar tengerpart óhajtja, hogy a magyar lobogó használata helyreállittassék. Az én vélekedésem szerint nem is lehet ily ideiglenes szerződés által egy fenálló szentesitett törvényt megváltoztatni ; s ezért pártolom Somossy Ignácz képviselőtársam módositványát. Bernáth Zsigmond: T. ház! Nem napok, nem hetek, nem hónapok, hanem esztendeje is van már annak, mióta, valamely kérdés előfordult a ház asztalán, mindig azzal volt a felelet megoldva, hogy milyen boldogság néz ránk, hogy fog virágozni a haza, mint fog a kereskedelem előhaladniAzt hiszem, hogy nincs a t. házban senki, aki csodálkozni fogna rajta, hogy, midőn már révpartján volnánk annak, a mit reményleni, a mit várni lehet és kell azok után, a miket oly sok fényes, gyakran elragadó szónoklatokban hallottunk, hogy épen ekkor mindazokat, a miket valami tárgyban figyelemre méltóknak tartunk, tán kissé tüzetesebben, tán kissé hosszabban is előadjuk. Ugy vagyunk mi ezzel, mint a római költő irja azokról az utasokról, a kik egy révparthoz értek és a boldogságot a túlparton látták: azt mondta rólok: „Tendebantque manus ad ripas ulteriores" így nyulunk mindnyájan a boldogság után, és bizony azt a boldogságot még most is igen távol látjuk; sőt némelyikünk nem is akarja hinni, hogy látja a túlparton azt. A törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, volna hát megoldása annak a boldogságnak? ezek a ezikkek volnának azok, a melyek azt számunkra meghozzák ? Megvallom, hogy ilyen szembekötve még soha törvényalkotásban részt nem vettem, mint most. Szembekötve, mondom, mert mind azon okmányok, melyek az osztályok tanácskozmányaiban is kérettek a minisztériumtól, mindeddig nincsenek a ház asztalán. Azt mondják: ott vannak a ház könyvtárában : olvassa el ez a 400 ember, ha neki tetszik. Ezt én nem tartom azon módnak, mely mód szerint a törvénynek anyagát összeszedhetné a törvényhozó : mert ez csak tapogatódzás , és nem olyan világos tétel, mely világos tételből lehozhatná egy tiltó vagy parancsoló törvénynek alkotását. Ezen szakaszra megyek át, hogy a többiekről már ne szóljak: mert határozatot bontani czélom ugy sem volt; czélom csak az, hogy kimondjam azon kivül, miszerint Somossy Ignácz képviselőtársam módositványát egész mérvben pártolom. Erre pedig az az ok vezetett, melyet t. miniszter űrtől hallottam. A t. miniszter ur azt mondja, hogy nem lehet lobogókat változtatni. Én azt hiszem, hogy épen nem lehet lobogókon lévő czimereket. Nem azt mondom, hogy távolittassék el minden hajóról az ausztriai lobogó : mert ez annyi volna, mint megtámadni a szomszéd azon jogát, melyről mi mindig óvatosan beszéltünk, s melyet mi terjeszteni, nem kevesbíteni akarunk. Igen is, maradjon az ő lobogójok. Ugy is, eszembe jut — hanem csalatkozom, ha híí emlékezetem — hogy a t, előttem indítványozó azt mondta, hogy a melyek magyar hajók, tisztán magyar birtok, azokra más lobogó ne kelljen, hanem csak egyedül a magyar. Ezt nem pártolni lehetetlen, merthogy az én tulajdonomra, arra, a mi az enyém, azon jelvényt tegyem, mely engem megillet, mely jogos jelvényem : azt megtagadni nem lehet.