Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-193
CXCIII. ORSZÁGOS ULES. (Decz. 18. 1867.) 211 külön indítványt előterjeszteni: inert csak ily indítvány elfogadása után lehet magára a szerződés vonatkozó pontjára nézve határozni. Bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni még egy más körülményre is, t. i. arra, hogy törvényjavaslatnak, ugy a mint elő van terjesztve, elfogadása által, a színekre és czimerre vonatkozólag, sértést ejtünk társországainkon, melyek itt képviselve nincsenek: mert az 1848-diki törvényezikk 2. szakaszában az van mondva, hogy a kapcsolt részeknek — melyek alatt a társországokat érteni — szabadságukban hagyatik , hogy az ország szinei és czimerei mellett saját czimeröket is használhatják; a jelen szerződési tervezetben pedig az van, hogy csupán Magyarország- czimerét kell használni, és csak a különböző szinek használhatása engedtetik meg. Minthogy pedig nem lehet czélunk társországainkat e tekintetben sem sérteni: azért pártolom a beadott módositványt. Tisza László: Tisztelt ház! Ámbár átlátom, hogy az igent, miniszter ur által ajánlott kettős lobogó a kettőben egyet, a két félben egységes monarchiát jelent: nem volt czélom ebben a kérdésben felszólalni; kötelez azonban erre, t. ház, egy szent emlék, kötelez egy szent emlék 1848 iránt, kötelez egy szent emlék egy férfi iránt, a ki akkori minisztériumának gépezetében egy igen csekély szegnek lenni magamnak is szerencsém volt. Kötelez e szent emlék kimondanom, mit tőn ez ügyben a magyar minisztérium akkor, mit tőn azon férfiú, ki az akkori kereskedelmi minisztériumnak élén állott. Azon helyzetben vagyok, miszerint kinyilatkoztathatom, hogy a magyar lobogóra vonatkozó akkori miniszteri köriratot a külföldi konzulságokhoz — talán, mert esetleg ezen nyelvben jártasságom volt — franczia nyelven nekem volt szerencsém föltenni. Nem hallgathatom el tehát, hogy a magyar lobogó iránt nem nekünk kell most először intézkednünk, hanem a magyar lobogó iránt alkotmányos intézkedés már történt. Fölkérem a t. házat ezennel, méltóztassék figyelembe venni, a mi akkor e tekintetben történt, s ebből kiindulva intézkedni tovább. Szavaim bizonyitására nincs miért hivatkoznom másra, mint akkori főnökömre Trefort Ágoston t. képviselőtársunkra, ki e dologban sokkal részletesebb felvilágosítást fog adni, mint én azt akkori csekély állomásomból kifolyólag tehetném. {Elénk tetszés a bal oldalon?) BÓniS Sámuel: Megvallom, hogy engem a kereskedelmi miniszter ur előadása, a mit t. i. mint nehézséget hozott föl az indítvány ellen, teljességgel nem elégített ki. 0 azt monda, hogy a magyar hajók, midőn elhagyják a kikötőt, nem állnak többé azon hatóság alatt, mely alatt ezelőtt álltak, hanem a külügyminiszter hatósága alatt. Minthogy a magyar király ugyanaz, ki egyszersmind ausztriai császár; minthogy a magyar király letette az esküt a törvények megtartására : azon magyar királynak, ki egyszersmind ausztriai császár, kidügyminisztere bizonyára köteles lesz azon törvényeket respectáltatni, a mely törvényekre az ő fejedelme az esküt letette. Tovább megyek. Előttem még az is feltűnő', a mit a kereskedelmi miniszter ur a törvények változtatásáról előhozott. Azt monda, hogy a törvény megváltoztatására a háznak joga van. Tagadhatlan joga a háznak a törvényeket megváltoztatni ; hanem a fönálló törvények megváltozta. fásának megvan a maga szokott útja és módja: ezt mellesleg tenni, szerződés által -- a mely szerződés mellett, mikor ellene felszólalunk, az hozatik föl, hogy az két nemzet közti szerződés és így az I ellen szólni nem lehet — ez szerintem nem helyes. Ha a törvényt meg akarja változtatni a minisztérium, beadja módosítványát a törvény változtatására : akkor a törvényt a ház vagy elfogadja, vagy nem fogadja el; de ezt szerződésben tenni meg, ugy per tangentem, — mikor a szerződés mellett még olyan okok is hozatnak fel, mint a melyet a központi bizottság előadója hozott föl, hogy az ily nemzetközi szerződést a háznak nem lehet megváltoztatni— ez szerintem nem correct eljárás. Engem ezen törvényjavaslat feletti eljárásnál, megvallom, sok aggaszt. Az mondatik, hogy ez két nemzet közti szerződés, melyen változtatni bajos. Mint az imént is mondám, a törvényhozás az országgyűlésé, és ennélfogva ez a törvények változtatását is föntartja magának. De látjuk, hogy ezen törvényjavaslaton is lehet változtatni: mert a lajtántúli országok megváltoztatták némelyekben ezen szerződést és a mi minisztériumunk egész készséggel elfogadta a módosítást, sőt ugy módositva terjesztette a ház elé. Egyébiránt, ezeket előre bocsátva, a módositványt pártolom. Gorove István közgazdasági miniszter: A mit legfontosabbnak tartok, az, a mi a törvény megváltoztatására vagy alkotására vonatkozik. En azt mondom, igenis, ha a kormány egyszerzü szerződést terjesztett volna a t. ház elé, oly szerződést, a milyeneket előbb-utóbb lesz alkalma elfogadás végett a törvényhozás elé terjeszteni: állana azon nézet, melyet a t. képviselő ur előhozott; ámbár egész mérvben, oly mérvben, mint a melyet ő' neki tulajdonított, még akkor sem állana: mert mi a törvény alkotásának vég czélja ? Az, hogy a törvényhozástól semmi el ne vonassák, a mi oda tartozik: egyes törvény értelmezése, egyes törvény magyarázása. El lehet-e ez ügyet a törvényhozástól vonni? Nem. 'De ez maga nem kívánja különös törvényjavaslat vagy módosítvány előter27*