Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

CXCIII. ORSZÁGOS ULES. (Decz. 18. 1867.) 211 külön indítványt előterjeszteni: inert csak ily in­dítvány elfogadása után lehet magára a szerződés vonatkozó pontjára nézve határozni. Bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni még egy más körülményre is, t. i. arra, hogy törvény­javaslatnak, ugy a mint elő van terjesztve, elfoga­dása által, a színekre és czimerre vonatkozólag, sértést ejtünk társországainkon, melyek itt képvi­selve nincsenek: mert az 1848-diki törvényezikk 2. szakaszában az van mondva, hogy a kapcsolt részeknek — melyek alatt a társországokat érteni — szabadságukban hagyatik , hogy az ország szinei és czimerei mellett saját czimeröket is használhatják; a jelen szerződési tervezetben pe­dig az van, hogy csupán Magyarország- czimerét kell használni, és csak a különböző szinek hasz­nálhatása engedtetik meg. Minthogy pedig nem lehet czélunk társorszá­gainkat e tekintetben sem sérteni: azért pártolom a beadott módositványt. Tisza László: Tisztelt ház! Ámbár átlátom, hogy az igent, miniszter ur által ajánlott kettős lo­bogó a kettőben egyet, a két félben egységes monar­chiát jelent: nem volt czélom ebben a kérdésben felszólalni; kötelez azonban erre, t. ház, egy szent emlék, kötelez egy szent emlék 1848 iránt, kötelez egy szent emlék egy férfi iránt, a ki akkori miniszté­riumának gépezetében egy igen csekély szegnek lenni magamnak is szerencsém volt. Kötelez e szent emlék kimondanom, mit tőn ez ügyben a magyar minisztérium akkor, mit tőn azon férfiú, ki az akkori kereskedelmi minisztériumnak élén állott. Azon helyzetben vagyok, miszerint kinyilatkoz­tathatom, hogy a magyar lobogóra vonatkozó akkori miniszteri köriratot a külföldi konzulsá­gokhoz — talán, mert esetleg ezen nyelvben jár­tasságom volt — franczia nyelven nekem volt sze­rencsém föltenni. Nem hallgathatom el tehát, hogy a magyar lobogó iránt nem nekünk kell most elő­ször intézkednünk, hanem a magyar lobogó iránt alkotmányos intézkedés már történt. Fölkérem a t. házat ezennel, méltóztassék figyelembe venni, a mi akkor e tekintetben történt, s ebből kiindulva in­tézkedni tovább. Szavaim bizonyitására nincs miért hivatkoznom másra, mint akkori főnökömre Trefort Ágoston t. képviselőtársunkra, ki e do­logban sokkal részletesebb felvilágosítást fog adni, mint én azt akkori csekély állomásomból kifolyó­lag tehetném. {Elénk tetszés a bal oldalon?) BÓniS Sámuel: Megvallom, hogy engem a kereskedelmi miniszter ur előadása, a mit t. i. mint nehézséget hozott föl az indítvány ellen, teljesség­gel nem elégített ki. 0 azt monda, hogy a magyar hajók, midőn elhagyják a kikötőt, nem állnak többé azon hatóság alatt, mely alatt ezelőtt álltak, hanem a külügyminiszter hatósága alatt. Minthogy a magyar király ugyanaz, ki egyszersmind auszt­riai császár; minthogy a magyar király letette az esküt a törvények megtartására : azon magyar királynak, ki egyszersmind ausztriai császár, kid­ügyminisztere bizonyára köteles lesz azon törvé­nyeket respectáltatni, a mely törvényekre az ő fejedelme az esküt letette. Tovább megyek. Előttem még az is feltűnő', a mit a kereskedelmi miniszter ur a törvények változtatásáról előhozott. Azt monda, hogy a tör­vény megváltoztatására a háznak joga van. Ta­gadhatlan joga a háznak a törvényeket megvál­toztatni ; hanem a fönálló törvények megváltozta. fásának megvan a maga szokott útja és módja: ezt mellesleg tenni, szerződés által -- a mely szer­ződés mellett, mikor ellene felszólalunk, az hozatik föl, hogy az két nemzet közti szerződés és így az I ellen szólni nem lehet — ez szerintem nem helyes. Ha a törvényt meg akarja változtatni a miniszté­rium, beadja módosítványát a törvény változtatá­sára : akkor a törvényt a ház vagy elfogadja, vagy nem fogadja el; de ezt szerződésben tenni meg, ugy per tangentem, — mikor a szerződés mellett még olyan okok is hozatnak fel, mint a melyet a központi bizottság előadója hozott föl, hogy az ily nemzetközi szerződést a háznak nem lehet megvál­toztatni— ez szerintem nem correct eljárás. Engem ezen törvényjavaslat feletti eljárásnál, megval­lom, sok aggaszt. Az mondatik, hogy ez két nem­zet közti szerződés, melyen változtatni bajos. Mint az imént is mondám, a törvényhozás az országgyű­lésé, és ennélfogva ez a törvények változtatását is föntartja magának. De látjuk, hogy ezen tör­vényjavaslaton is lehet változtatni: mert a lajtán­túli országok megváltoztatták némelyekben ezen szerződést és a mi minisztériumunk egész készség­gel elfogadta a módosítást, sőt ugy módositva ter­jesztette a ház elé. Egyébiránt, ezeket előre bocsátva, a módo­sitványt pártolom. Gorove István közgazdasági miniszter: A mit legfontosabbnak tartok, az, a mi a törvény megváltoztatására vagy alkotására vonatkozik. En azt mondom, igenis, ha a kormány egyszerzü szer­ződést terjesztett volna a t. ház elé, oly szerződést, a milyeneket előbb-utóbb lesz alkalma elfogadás végett a törvényhozás elé terjeszteni: állana azon nézet, melyet a t. képviselő ur előhozott; ámbár egész mérvben, oly mérvben, mint a melyet ő' neki tulajdonított, még akkor sem állana: mert mi a törvény alkotásának vég czélja ? Az, hogy a törvényhozástól semmi el ne vonassák, a mi oda tartozik: egyes törvény értelmezése, egyes tör­vény magyarázása. El lehet-e ez ügyet a törvény­hozástól vonni? Nem. 'De ez maga nem kívánja különös törvényjavaslat vagy módosítvány előter­27*

Next

/
Thumbnails
Contents