Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

CXCI1. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) 201 előttünk, nem terjesztettek elő a t. minisztérium által. Ugy hiszem, t. ház, ez lényeg és nem forma. (Helyeslés a balon.) Szakái Lajos t. képviselő ur beszédében egy érvet hallottam, melyet szó nélkül nem hagyhatok. Azt mondotta ugyanis t. képviselő ur e törvényjavaslat támogatására, hogy Ö felsége többi országai birodalmi tanácsában ezen törvényjavaslat csak 5^ illetőleg 6 és V

2 évre fogadtatott el; tehát nekik nem egészen tetszik, mert nem merték ezen törvényjavaslatot 10 évre elfogadni. Ebből az tűnik ki a t. szónok szerint, hogy a mit a birodalmi tanácsban képviselt országok talán rosznak, hátrányosnak tartanak, az reánk nézve már mindenesetre hasznos. Ha ez áll , ha ily szembe szökők, t. ház! az érdekek a t. szónok felfogása szerint: akkor annyival több okunk van a törvényjavaslatot alaposan megbírálni, és megkérdezni, hogy azon öt év is vajon nem káros-e reánk nézve? (Helyeslés a bed oldalon?) Besze János t. képviselő ur azt mondotta, hogy mi bezavartuk Ausztriát az államadósságokba. Azt hiszem, t. ház! hogy azon méltó megbotránkozás, melylyel e t. ház minden tagja ezen nyilatkozatot fogadta. (Igaz! a jobb oldalon, átalános helyeslés) azon indignátió, melylyel ezen az igazságokkal és tényekkel homlokegyenest ellenkező' nyilatkozat ellenében tiltakozott, felold engem azon kellemetlen tehertől, hogy neki feleljek. (Átalános helyeslés.) Mi itt a bal oldalon nem akarjuk az időt elmulasztani, sőt épen az időnyerésre van indítványom irányozva, minthogy egy munkálat alapos kidolgozásával csak idő lesz nyerve ; az ezzel ellenkező' tény idővesztegetés. Nem akarjuk az alkalmat elszalasztani, melyet igen t. pénzügyminiszter ur ez előtt pár nappal szerencsének méltóztatott nevezni; hanem mindenek előtt meg akarjuk tudni, hogy azon alkalom, mely kinálkozik, az a szerencse , melyet előttünk a kormány föltüntet, vajon valósággal szerencse-e? (Helyeslés a bal oldalon.) 'Mélyen hatottak rám a t. kereskedelmi miniszter ur szavai, melyekben hazánkra nézve ezen törvényjavaslat elfogadása által szebb, jobb jövőt helyezett kilátásba. Hiszen, t. képviselőház, még a közönséges jövendőmondóktól is, kik kártyákból, vagy a tenyérből jósolják a jövőt, örömmel halljuk, a midőn gyász, csapás, halál helyett csak szerencsét, örvendetes dolgokat jósolnak nekünk. (Derültséy, tetszés a bal oldalon.) Annyival jobban esett lelkemnek, hogy a tisztelt kereskedelmi miniszter ur által, tehát e házban a legilletékesebb helyről igértetik nekünk dús, szép jövendő; hogy az igen tisztelt kereskedelmi miniszter ur a mi szomorú helyzetünket szépen festette, de mindenesetre KÉPV. H. SAPLÖ. 186%. vi. csak festette, virágokkal betakarni igyekszik. (Helyeslés a balon.) Vajha teljesülne a tisztelt kereskedelmi miniszter ur ezen szép jóslata! vajha soha sem volnék kénytelen az előttünk álló tíz vagy öt év alatt őt figyelmeztetni ezen törvényjavaslat elfogadása által kereskedelmünkre és nemzetgazdaságukra háramlóit hátrányokra! és vajha kénytelen volnék beismerni az előttünk álló 5 év leforgása után, hogy midőn e pillanatban mindkettőnk lelke előtt hazánk sorsa lebegett, ő volt a látnók és én csak rémképeket láttam! Vajha igy legyen! és higye el a t. miniszter ur, hogy ha igy lesz, örömmel fogom ezt előtte is ünnepélyesen elismerni. Ujolag kérem a t. házat indítványom elfogadására. (Helyeslés a bed oldalon.) Gorove István közgazdasági miniszter: T. ház! Előadásomat épen azon szavakhoz kötöm, melyekkel előttem szólott képviselőtársam beszédét bevégezte. Azt állitá a tisztelt képviselő ur, hogy én tegnapi előadásomban a nemzet részére a kereskedelmi és vámszerződés következtében Ígértem fényes jövendőt, hogy azt mondottam volna, hogy a nemzet anyagi nagyságának alakulását ezen kereskedelmi szerződéstől várom. Bocsásson meg a t. képviselő ur, én igy fejeztem ki magamat, igy értelmeztem szavaimat, s igy óhajtanám, hogy értse a nemzet: azt mondottam, hogy ezen szerződés is egyike azon kérdéseknek, melyeknek megoldása a nemzet sorsát önkezébe helyezi; (Igaz ! a középen) azt állítottam, hogy a feladatok ily szerencsés megoldása a további folytatást a nemzet kezébe teszi le; s igy főkép kettőre alapítottam reményemet: először a munkára, másodszor az egyetértésre. Nem is mondottam ujat a munkáról, csak azt mondottam, a mit évezredek óta hirdet a^ egész emberiség: „dii laboribus omnia vendunt;" s az egyetértést illetőleg csak arról szólottam, a mi e jelszónál fogva nemzeteket tettnagygyá: „concordia paivae res crescunt." (Tetszés a középen.) Ez az, t. képviselőház, a mi e nemzetet jelenlegi feladatának megoldásában fogja, és kell, hogy vezérelje ; erre építettem hitemet és reményemet. A vám- és kereskedelmi szerződést pedig csak egyik eszköznek tekintem ezen czélok elérésére. De, t. képviselőház, hogy magához előttem szólott t. képviselő ur indítványához szólhassak, meg kell említenem, hogy azt hittem, nem lesz az egyéb, mint egyszerű formakérdés, mely abban fogja megoldását lelni, vajon az úgynevezett vizsgáló vagyis enquéte-bizottság megelőzze-e e szövetség elfogadását vagy sem. Azonban a tárgyalások folyama e forma-kérdésen fölül, mely foi-mailag sem állhat meg, mikép alkalmam lesz bővebben kimutatni., magára a lényegre vitte át a vitát, különösen azon kérdés felvetése által, melyet Komárom városa t. képviselője intézett hozzám. 26