Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

202 CXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) Azt kérdé a t. képviselő ur, vajon a közgazdasági miniszter és magyar kormány igérheti-e azt a képviselőháznak és a nemzetnek, hogy mind azt, a mit az anyagi és kereskedelmi téren, összefüggőleg a nemzet önállásával és anyagi érdekeivel, szükségesnek tart, a magyar kormány keresztül fogja-e vinni vagy nem ? Ez a kérdés egész lényegét foglalja magában. Az előttünk fekvő kereskedelmi szövetség főkép azon viszonyt intézi, melynek a két államterület közt kell alakulnia. E tekintetben a kereskedelmi szövetség kimondja a forgalmi és kereskedelmi szabadságot; a másik vonalon — és erre a kormány nagy súlyt fektet — a közös vámsorompót állítja fel. Miként áll a kérdés a közös vámsorompókra nézve ? ugy áll-e, hogy az egyes vámtételek felállítása, az öszszes kereskedelmi rendszer megállapítása, magának a nemzetnek, sőt többet mondok, talán a monarchiának hatalmában van ? Koránsem. A kivitelnél a nemzet meghatározhatja az egyes vámtételeket ; de mi fog történni azon áruczikkekkel a szomszéd határnál? azt megállapítani a nemzet hatalmában nincs. (Tetszés a középen.) Mi ennek a következése ? Következése az, hogy igenis beáll az internationalis, a nemzetközi szerződések feltétele. Ha a kérdésben enquéte-bizottságnak méltóztatnék ezen tárgyat előlegesen kiadni, ha a t. ház nem nyugszik meg az előterjesztett szerződésben: talán felteszi azt is, hogy a kormány egyes szakértőket, egyes érdekelteket egyik és másik, de talán minden pont iránt nem hallgatott meg? Azt hiszi-e a t. ház, hogy ily szerződéseknek, melyek léteznek, s melyeknek fenállását nem mi, hanem az 1867. XII. t.-czikk mondotta ki, nemzetközi utón való megváltoztatása oly könnyen eszközölhető ? (Tetszés a középen.) Vagy azt gondolja a t. ház, hogy midőn -<z egyes vámtételeket érdekünkben fogadjuk el, mint elvet azok lejebb szállítására, az-e a nemzetnek feladata, hogy ezen lejebb szállításért, azon előnyökért, melyet az ország a külnemzeteknek nyújt, maga számára semmi engedményeket ne követeljen? Ez széles e világon sehol sem történik. (Élénkhelyeslés a középen.) T. ház! Méltóztassék azt, mint elvet felvenni, hogy igen is a jelenleg fenálló vámtételekben és a kereskedelmi rendszerben vannak oly szabványok, melyek Magyarországra nézve nem hasznosak. Vajon, t. ház, mi következik ezen feltevésből? Az-e, hogy azt jelenleg azonnal szüntessük meg ? vagy addig is, míg ennek megváltoztatását kieszközöljük, nyissuk meg a tért az összes világnak? nyissuk meg nemzetközileg minden szomszédainknak, a birodalom másik felében ép ugy, mint magunknál? (Tetszés a középen.) Ezen kereskedelmi szerződés azt nem akarhatta, mert a kormány e nemzetnek és az országgyűlésnek feladatai és kiinduláspontjai közé nem sorozhatta azt, hogy itt az összes kereskedelmi rendszer változtattassék meg. A kormány ugy ítélte meg ezen kérdést, mint az az 1867-diki törvényben valósággal le van fektetve, hogy t. i. a szerződés értelmezze és irja körül azon módot, mely által mindazon tételek, melyeket az idő, a tapasztalás Magyarország iparára és kereskedésére nézve károsaknak fog mutatni, nemzetközi szerződés vagy a két törvényhozás utján megváltoztathassanak: és ez az, amivel a nemzet eddigelé, legalább tényleg, nem bírt. (Igaz! Uyy van! a középen) Mivel tehát e szerződés a jelenleg fenálló egész kereskedelmi rendszert nem akarja megváltoztatni, hanem csak ki akarja jelölni azon módot, mikép eszközöltessék annak az idő és a tapasztalás folytán szükségesnek mutatkozó megváltoztatása: ez az enquüte összehívását is fölöslegessé teszi. (Helyeslés a középen.) De menjünk át az e kereskedelmi szerződésben foglalt egyes részletekre, és vegyük figyelembe, vajon ezeknél szükséges lesz-e ezen enquéte összehívása ? (Halljuk !) Tegnapi felszólalásom alkalmával már megemlékeztem az első szakaszokról, melyek a kereskedelmet átalában illetik. Itt a 3-dik szakaszban meg van mondva, miként történjék a szerződés megkötése. A 4-dik szakasz a jelenleg fenálló törvényeket szentesíti. Az 5-dik meghatározza a módot, miként szedessenek a vámok, azután szól a magyar tengerpartról, a folyamokról, hajózásról, vasutakról, a consulátusról, szól a statistikai adatokról, szól a pénz- és sulyrendszerről, a megtelepedésről, üzleti szabadságról és házalásról, és igy tovább. Vajon mindezen kérdések nem lelik-e már megoldásukat az 1867. XII. törvényczikkben ? Mondhatnám, majdnem egytől egyig, kivéve tán a kisebbeket, a házalást, az árubélyeget, a szabadalmi pátenst, stb. Mire nézve volna tehát szükséges az enquéte? Igenis, van még egy tárgy, egy pontozat, melyre nézve elismerem, hogy lehetne, sőt talán kellene is enquéte-bizottságot összehívni; de ezen kérdések nem döntetnek el részletekben, egyes intézkedésekben, a törvényhozás által jelenleg, hanem el fognak döntetni akkor, midőn az ezek iránti javaslatok a kormány által a törvényhozás elé fognak kerülni. Azonfölül benne foglaltatik ezen jintézkedésekben több oly tárgy, melyekre nézve az enquéte a kormány által már valóssággal meg is tartatott. Ilyen, hogy többet ne említsek, a súly- és mértékrendszer kérdése. Erre nézve az egyes iparkamarákkal, több kereskedelmi testületekkel, gazdasági intézkedésekkel, a magyar akadémiával közöltettek a tervezetek a törvényjavaslat iránt, melyet a kor-