Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

200 CXCI1. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) hogy a nemzet lépett volna a forradalom terére, midőn a nemzet mindig azt vallja, és a história is azt fogja bizonyítani, hogy a magyar nemzet a forradalom terére soha sem lépett, hanem a hatalom által az önvédelemre kényszeríttetett. (Szavazzunk /) Ezen kifejezést én el nem fogadhatom ; és nem csodálnám, ha egy osztrák centralista mondaná, hogy a magyar nemzet zavarta be az osztrák kormányt a forradalomba és az államadósság jelenlegi nagyságába. (Szavazzunk !) A szőnyegen levő tárgyra ki kell jelentenem, megvallom őszintén, hogy kereskedelmi kérdésekben igen is gyenge vagyok. (Igaz!) Tessék csak nevetni: őszintén bevallom ezt ; de egyszersmind azt is, hogy ezen ház tagjainak többsége kevéssel tud többet ezen tárgyról, mint én. vagy épen semmivel sem. Tehát ezen oknál fogva is, de egyszersmind azért, mert tisztelt Kautz Gyula képviselőtársam szavaiból azt következtetem, hogy többféle czikkekre a vámkedvezés ki nem terjesztetett a behozatalnál, hogy pedig ez mennyire előnyös avagy hátrányos hazánkra nézve és menynyire nem terjed tul a méltányosságon a netalán részünkre is,mit p. o. vas- iparra nézve fentartott kedvezések irányában, ezt szakértők alaposabban megitélhetvémmint mi: ennél fogva pártolom az inditványt. Várady Gábor: Tisztelt ház! Azok után, a miket Tisza Kálmán, Bónis, Nyáry, Ghyczy Kálmán és legutóbb Perczel Mór t. képviselőtársaim és elvbarátim indítványomra vonatkozólag elmondottak, számomra igen kevés mondani való maradt még hátra. A miket Kautz Gyula tisztelt képviselő ur a kereskedelmi szabadságról, vámokról , kivitelről elméletileg és 'elvontan elmondott, és némely pontokban gyakorlatilag megvilágosítani törekedett, azokat közülünk senki kétségbe nem vonta; nem tette azt Tisza Kálmán barátom sem, ki ellen a t. képviselő ur, ugy látszik, beszédének élét intézte volt. Egyébiránt köszönettel tartozom at. képviselő urnák azon érvekért, a melyeket állítása támogatására felhozott, mert ezekből felfogásom szerint azt következtethettük volna, hogy az én indítványomat fogja pártolni. A t. képviselő ur ugyanis taglalásába bocsátkozott a vámtörvényekés rendszabályoknak, és bennünket érzékenyen, csaknem fájdalmasan emlékeztetett arra, hogy mi ezen törvényeket és rendszabályokat jelenleg nem tárgyalhatjuk nem csak azért, t. ház, mert a hivatott szakértők nyilatkozatai, véleményei előttünk nem fekszenek, hanem azért sem, mert azon hivatott rendszabályok és törvények sem fekszenek előttünk, és igy parlamentalis és jogi fogalmak szerint azoknak tárgyalásába nem bocsátkozhatunk. Trefort t. képviselő ur azt hozta fel ezen törvényjavaslat mellett és az én indítványom ellenében, hogy ezen törvényjavaslat részletes intézkedéseket nem tartalmaz ; és én csupán a t. képviselő urat kérdezem, — mert ugy hiszem, hogy a t. ház a képviselő ur ezen állítását nem fogja pártolni"—- kérdem a t. képviselő urat, a ki bizonyára gondosan tanulmányozta ezen törvényjavaslatot és ezért lepett meg engem említett nyilatkozata, hogy a vámrendszabályok és törvények az üzletrend és üzletszabályok s más ide vonatkozó törvények nem egészen részletes intézkedéseket tartalmaznak-e'? és midőn ezen törvények ide beigtatattnak, vajon nem részletes intézkedéseket teszünk-e? (Igaz!) A t. képviselő ur azt is állította , hogy azonesetben,ha nem a házban ülő szakértők is ki fognának hallgattatni, az szegénységi bizonyítvány lenne a házra nézve. Hivatkozhatnám a t. képviselő ur ellenében más polgárosult államok példájára, a melyekben minden hasonló nagyfontosságú kérdésben, különösen a szaktudományba vágó tárgyakban, enqgte-bizottságok szoktak kihallgattatni ; hivatkozhatnám ezen t. ház példájára is, melynél fogva sokkal csekélyebb, mindnyájunk által alaposan tudott és értett kérdésekben is szakértők alkalmazása Ion megrendelve, mint pl., hogy' csak egyet említsek, a közintézetek tárgyában kiküldött bizottság tárgyalásainál is. De én ezekre nem hivatkozom, elégségesnek tartván a t. képviselő urnák ujolag felmutatni az általam már felolvasott 21. czikkét ezen előttünk fekvő javaslatnak, melyben maga a t. kormány is szakértőket hoz javaslatba. Távol van tőlem még csak szándéka is annak, hogy a t. képviselő urat azzal akarnám gyanúsítani, mintha az igen t. minisztériumot azzal vádolta volna, hogy midőn ezen 21. czikket javaslatba hozta és ezen czikk szerint a szakértők kihallgatását indítványozta, hogy akkor, mondom, a t. minisztérium a képviselőháznak szegénységi bizonyítványt kívánt volna kiállitani. (Helyeslés a balon.) Bánó Miklós t. képviselő ur beszédének azon részére, mely az előttünk fekvő tárgygyal nézetem szerint semmi összefüggésben nem áll, nem felelek. Azonban beszédemnek egy részét nem helyesen fogta föl, mert nem tehetem föl róla, hogy annak világos értelmét öntudattal kívánta volna félremagyarázni. Azt mondotta ugyanis, hogy én a törvényjavaslatot csak forma tekintetében támadtam meg, és azt mondotta, hogy csupán tág, homályos kifejezésekről tettem említést. Ha ez állana, t.-képviselőház, akkor a t. képviselő urnák igazat kellene adnom, mert a homályos és tág kifejezéseket talán módosításokkal is lehetett volna javítani. Azonban én okmányokra, szerződésekre hivatkoztam, melyek előttünk nem feküsznek; én törvényeket, rendszabályokat emlitettem, melyeknek tárgyalásába nem bocsátkozhatunk , mert nincsenek