Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-192
CXCIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz 17. 1867.) 197 Bejártam én azon időben Tolnát, Fehért, Baranyát. De ezt tevék többi társaimis más megyékben, íme ott pillantám meg Besze János képviselőt is. És hirdettük az evangéliumot. Sőt miután mindig szemünkre vetették, hogy mi csak idealisták vagyunk, csak is politikával foglalkozunk : tehát általtértünk az anyagi javítások terére is. íme, uraim, most jövök a dologra. [Helyes!) Mi tudtuk, hogy mi a valódi gyöngéje az osztrák absolutismusnak: pénzrendszere, vámszabályzatai. Elkezdők tehát ezeket feszegetni, ostromolni és exordium gyanánt megindítók a „védegyletiét, azon védegyletet, melyet Hock báró fenidézett hivatalos jelentése is igazolt annyiban, mennyiben elismeri, hogy az osztrák gazdálkodás ürügyet szolgáltata a védegyleti agitatióra. Egy osztrák államférfitól ennél többet ki kívánhatna ! Jól emlékszem reá, hogy 1842. január első napjaiban Salamon Lajos barátommal kiindulva Pestről, elmentünk Fehér vármegyébe, és ott indítványt tevék az osztrák bankrendszer ellen, indítványt tevék az osztrák vámszabályzatok revideálására, a fiumei kikötő kiépítése végett, egy az ország szivéből, Pestről kiinduló vaspályahálózat iránt és a Dunagőzhajózás privilégiuma ellenében; szóval practice akartunk mi is részt venni Magyarországnak anyagi regeneratiójában. Indítványomat Tolna, Baranya, Fehér vármegyében iparkodtam érvényesíteni, terjeszteni ; és működésünk nem is volt hasztalan, sőt hamar teljes siker is koronázta. Az 1843. országgyűlésen 36 megyei többségünk volt 14 megyei kisebbség ellenében. Itt van, t. ház, genesise azon nagyszerű mozgalomnak, mely Magyarországban érvényesíteni akarta azt, mit más országok beliparuk felvirágoztatására vagy teremtésére nézve használtak. Már most, t. ház, ha a magyar nemzet abban az időben, akkor, mikor neki több éven át alkalma volt ezen dolgokat tanulmányozni és kedve is lehete azokkal foglalkozni, ha akkor, mikor én magam is, és talán minden itt j"elenlevő hajdani képviselőtársam avatottabbak voltunk a f.nforgó kérdésekben, és szebb, derekabb beszédeket is mondtunk el a gyűléseken és egyletekben, mint a minők ma vagy tegnap elszaval tattak. még akkor is szükségesnek tartottuk — miként az 1843-ki országgyűlésen is — a több hónapi áttanulmányozást, tárgyalást: most, 18 évi kínlódás után, most, midőn annyit kellé felednünk, annyi roszat tapasztalnunk és kizárólag csak is politikai szabadságaink helyreállításán vitatkozunk, fáradozunk, most egyszerre rögtönözve tanultunk volna annyit és erőködtünk volna fel annyira, hogy a képviselőház jogosítva és képesítve érezhesse magát csak ugy per Bausch és Bogén elfogadni az előterjesztett törvényjavaslatot ? Az ellenfél egy idő óta sok ellentétest állita. Egyszer s az egyik azt mondja, Francziaországban, Belgiumban, Svecziában kereskedelmi szabadság létezik; máskor és a másik ismét, hogy Ausztriának vámszabályzata liberálisabb, mint amazoké. Nincs bizony se ott, se itt valódi „free trade", valódi kereskedelmi szabadság. Mindenki a külforgalmat, a vámszabályzatot saját érdekei iparának és egyes gyárczikkeinek érdekei szerint alapitá meg a rendezé. És szükséges is, hogy mindenki azt tegye; mert a vámrendszer normativumát és zsinórmértékét csakis a belipar minő lábon állása, ; kisebb vagy nagyobb tökélye határozza meg. Es mégis mi szerencsétlen szegény magyarok, kik alig mutathatunk fel mást, mint a gácsi posztógyárt — a mely pedig maga bomlásnak indult — mi merünk kereskedelmi szabadságról álmodozni ?! Hát csakugyan azt hiszik képviselő urak, hogy a jelen szerződés és az általa megerősített vámszabályzat kereskedelmi szabadságot biztosit és hazai belipart teremt? Igen, ha az elénk terjesztett törvényjavaslat azt tartalmazná, hogy miután beleegyezünk a kormány azon önkényes intézkedésébe, mely szerint a közbenső vámsorompókat eltávolitá és aharminczadot megszűnteié, egyúttal az egész birodalmat körülövező vámkorlátok is lehullanak és teljes kereskedelmi szabadságot élvezendünk az egész világgal, a nagy Németországgal ép ugy, mint Olasz- és Francziaországgal: ugy lelkes készséggel fogriók azt itt mindnyájan aláírni. Hanem ilyen vámszövetséget kötni — minő szatíra a mi viszonyainkban maga ezen kifejezés: kötni — ez már csakugyan túlmegy a kényszerűség dictálta politikán. Önök ott tul egyszer azt mondják, hogy közi tünk és Ausztria közt felbonthatlan szövetség létezik ; máskor ismét, hogy most kötünk szövetséget. Egyik azt állítja, hogy szabadok és törvényhozásra illetékesek volnánk. Pár nap előtt még azt is definiálták előttünk a végre, a mit nem is lehet definiálni, valamint magát az Istent, az igazságot sem: a szabadságot. Nyomban Pulszky Ferencz viszont az állitá, hogy meg kell vásárolni a szabadságot, és e végre elvállalni az osztrák államadós! ságok egy részét. Rabok vagyunk, uraim, még ma is. És a kényszerűség, a „neeessitas frangit legem" az egyedüli helyes érv. mely a majoritás eljárását igazolhatja vagy mentheti. Minden egyéb okoskodása hamis és alaptalan. Mi submittálunk, denemlegislálunk 1 Hol látták a képviselő urak a történelemben, hogy népek szabadságukat megvásárolták volna? A szabadságot pénzért csak eladni lehet.
