Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

CXCII. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) 193 még a külföldi gabona behozatala az iparüzlet számára is nagy előnyöket tett kilátásba: ugy később is, pedig még az 18ő9-ki olasz-osztrák hadjárat előtt már, megkezdé az izgatást és munkásságot egy Franczia- és Angolország között nem csak politikai, de előlegesen' már egy, a politikainak alapul szolgáló vám- és kereskedelmi szövetség megkötésére, és pedig a szabad kereskedés, a „free trade" elveinek alkalmazásával. Osvénykészitésül számtalan röpiratokat, hirlapczikkeket irtak ők is, | mint elvrokonaik. Sőt ő maga személyesen átkelt a csatornán és meglátogatá a francziák hatalmas mesterét a Tuileriákban, A képviselő ur épen oly jól tudja, mint én magam, mennyi elővizsgálatok, enquétek vitettek véghez ezen időszakban. Meghivattak, kihallgattattak Francziaország minden vidékeinek kitűnőbb iparosai, gyárnokai, testületei, szaktudósai: a végre, hogy kimutathassák, hogy a francziák iparának., kereskedésének már oly kevéssé van szüksége protectióra s még kevésbbé prohibitiv rendszerre, mint az angolokénak, és hogy mind a két nemzet industrialis tekintetben oly egyforma magaslatra emelkedett, miszerint a kereskedelmi szabadság mindkettőnek csak hasznára váland és mindkettő' benne szépen megférhet. A íraneziák hatalmas császára, maga is régi kedvelője e magasztos világeszmének, felkarolta, magáévá tette az ügyet, és mindent elkövete. hogy roppant előnyeinek elismertetését a franczia nép között átalánossá tegye. És mégis, mi lett több évi ernyedetlen fá- J radozásaiknak az eredménye ? Történt ugyan j elöhaladás , néhány áruczikkekre nézve mérsékeltettek a vámok', történt tehát egy kis előkészülés, meg lőn vetve az alap, kijelölve a czél. i De igen csalatkoznék, a ki azt hinné, hogy Francziaország megszűnt beviteli vámozat által ipa- j rát védeni és lemondott legfontosb gyártmá- ' nyaira nézve a protectio rendszeréről. Még Anglia sem tévé ezt végkép és nem egy kézmű vagy áruczikk súlyos beviteli vám által terheltetik. Francziaország pedig még kevésbbé. Itt bizony még csak igen szerény lépések történtek a vámles zállitásra nézve, és még távolról sem érkeztek a szabad kereskedés EldorádójáJioz. Már most miért tartathatnék egy oly országra nézve tanácsosnak és sietősnek a kereskedelmi szabadság elfogadtatása, melynek nyomorult műipara alig teng, gyárai nincsenek és még agriculturájában is hátra van, inkább pusztulásban mint virulásban ? Szegény bizony, koldus, szegény, szerencsétlen hazánk ; de nem ám szellemileg, legalább nem itt az én oldalomon, hanem anyagilag. Sehogy se birok megnyugodni benne, hogy igy elmaradt, kizsarolt országunk egyszerre minden előleges s kellő informatio nélkül és mindazon KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. VI. intézkedések, kutatások mellőzésével, minőket más, nálunknál szabadabb, erősebb, gazdagabb és virágzóbb népek felhasználnak, egy oly vámszabályzat fentartatását elfogadja, mely eddig a nemzeti közgazdaság minden ágaira nézve károsnak ismertetett föl. Ha ezt tenné nemzetünk, ugy csakugyan bebizonyítaná, hogy múlt szenvedésein nem okult még eléggé. Es még ha az valóságos kereskedelmi szabadság lenne, a mivel megkináltatik ! Kautz Gyula t. képviselőtársam tegnap igen röviden értekezett. En nem csak tisztelem az ő szakavatottságát a financziákban, ép ugy a kereskedelmi és vámdolgokban, sőt mondhatom, több szónoklatait nagy kedvteléssel hallgattam, és sok tanulságot merítettem belőlök. Tegnap azonban ugy látszik, valami nyomasztó körülmény uralma alatt volt, és nem fejthette ki oly mértékben tehetségét és tudományát, mint azt talán az ügy fontossága megkívánta volna. Nem akarok én visszaélni e tekintetben, hanem mégis szükséges állítására némelyeket megjegyeznem. Lássuk, mit mondott ő? Egymás mellé állította a protectiót és prohibitiót. Tudom, hogy ő is, mikép én. érti, hogy a vámszabályoknál és a kereskedelmi külforgalom tekintetében a prohibitio és protectio közt végtelen nagy különbség létezik. Az osztrák vámrendszerben, melyet a legközelebbi időkig és pedig a legszigorúbb következetességgel alkalmazott Magyarország ellenében a zsarnok hatalom, volt aprotectiónak egy bizonyos neme, mely egészen a prohibitiónak természetével és hatásával bírt: azon neme t. i>, hogy az osztrák kormány nyíltan ugyan nem tiltotta ki, teszem azt az angol, franczia, belga gyártmányok és kézművek behozatalát, hanem oly magas vámot vetett az importra, hogy lehetetlenné vált a kereskedelemnek azokat az országba szállítani. Es igy nem mondta ki ugyan Ausztria a prohibitiót, hanem nyíltan bár csak protectiót gyakorolván, alattomban mégis prohibitiót űzött. Csak is ily vámszabályzat segitségével monopolizálhatta Ausztria Magyaroszág rovására a kézművek és gyáripar kifejlődését és aljasithatá le hazánkat coloniává. T. barátomKautz Gryula azt is méltóztatott emteni, hogy 1853 vagy 1852 óta lényeges módosulást szenvedett az osztrák kormánynak iránya a vámszabályzati eljárásra nézve. Bocsássa meg, ha szavait egy igen jeles osztrák státusférfiunak csak pár év előtti hivatalos jelentéséből leszek bátor megezáfolni. Nincs előttem az okmány, csak emlékezetemből idézem elő az egy pár szót, a mint azt. a külföldön hírlapokból olvastam néhány év előtt. Grondolom, az angolokkal és francziákkal kötendő szerződésre nézve egy bizottságot küldött ki Ausztria, s nagy és hosszas enquéte tartatott f mit ismét bátor vagyok figyelmébe ajánlani tulol, 25