Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

194 CXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) dali t. képviselőtársaimnak. Kimondhatlan érdekes és nagybecsű ezen bizottság jelentése, és különösen mind az. mit, gondolom, Hock báró tanácsos ez alkalommal nyilvánita. Oly drastikus kifejezésekkel ecsetelte, s oly határozottan kárhoztatta 6' Ausztriának kereskedési politikáját és Magyarország ellenében mostoha viseletét, miként azt ^a legtüzesb magyar patrióta sem tehetné élesebben. Azt mondja többek között, miként épen nem > csodálja, hogy a magyarok folytonosan halálos • ellenszenvvel viseltettek Ausztria irányában, mert j hiszen ezen vámszabályzata, ezen kereskedelmi rendszere Ausztriának ölte el Magyarországban ugy az iparnak, mint az agriculturának és kereskedelemnek felvirágzását és okozta teljes elszegényülését. Megengedem, hogy történt ez irányban változás, de még ez is csak egy pár év előtt. Azon 18 vagy helyesebben hát 16 évi gazdálkodás alatt, melynek eljárását e törvényjavaslat most majdnem szorul szóra elfogadja és megerősíti, oly irányban vezettetek és ugy kezeltetek a közgazdaság, hogy, azt hiszem, Kautz Gyula képviselő ur maga is kénytelen azt Magyarországra nézve kárhozatosnak, sőt gyilkolónak jelölni. És ha talán Hock báró nem használta is az én kifejezéseimet, mivel az exclnsive osztrák státusférfiunak óvatosan kellé nyilatkoznia; de érdemileg ugy szóla, a hogy én azt fölemlítem. Már most kérdem tisztelt képviselőtársunkat, meri-e azt állítani itten, hogy azon vámtariffákban az utóbbi 2 vagy 3 év folyama alatt oly lényeges módosítások és alábbszállitások történtek, melyek lehetővé teszik hazánkban az iparnak keletkezését, mert nekünk még csak keletkezőben is alig van gyáriparunk? meri-e azt állítani, hogy ezen vámrendszer mellett a belforgalom ezen legnevezetesebb factora a belipar és gyárak teremtésének és gyarapításának illó' és a kivánt mértékben foghat növekedni és fokoztatni? Én ezt sehogy sem hiszem. Ausztriával kereskedelmi forgalmunk szaporodhatik, de nem ugy a belforgalom. Osztrák gyártulajdonosok, külföldi capitálisták alakithatnak itt nálunk is fiókgyárakat, építhetnek vaspályákat; de nem ám mi. És másodszor kérdem, meri-e azt állítani határozottan, hogy Ausztria lemondott nem a prohibitió, hanem a protectió systemájáról ? hogy csakugyan bona fide áttért a free trade ösvényére, és nem tartja többé szükségesnek saját iparát, gyárosait, kézműveseit védeni a külföld concurrentiája ellenében? Minő boldog illusiók, minő szerencsétlen ámítás! Határozottan kijelentem, Ausztria, bár belipara ugy mint földmivelése igen magas fokon áll, még most sem hagyta el a védvámrendszert, és ha tariffáit némely áruezikkre nézve módositá is, eleget fentarta, mi iparüzletét a külföldről elárasztás ellen biztosítsa és megvédje. És mi magyarok ezután is, mint eddig, drágán veszszük Ausztriától ipari szükségletünket, és comparative olcsón kényszerülünk eladni nyers termékeinket az illő concurrentia hiánya miatt. Egyébként tegyük fel, hogy ugy van, miként Kautz képviselő ur állítja, és hogy jobbra fordultak a dolog, dato non concesso: de hát mért nem méltóztatik beleegyezni azon egyetlen módba, mely ezt kibizonyitaná és a nemzetet és minket ez oldalon megnyugtatna? Miért nem terjesztetik vámtariffa a ház elé? (A jobboldalon.- Hisz logyisiü van !) Tagadom, hogy itt van: nem láttuk azt, sem a külfölddel kötött szerződéseket! Miért nem akarnak önök ott tul beleegyezni az előleges vizsgálatba, és ugy eljárni, miként azt más népek, miként azt közelebb is Ausztria maga Angliával és Francziaországgal való szerződései kötésénél követé? Noha csak néhány czikkbe-^és kiviteli vámzatának alábbszállitására szorítkozott a transactio: mégis holnapokon át alkudoztak, és enqueteket tartottak és felszólították, igénybe vették a közvetlen érdeklett iparosok és kereskedők értekezletét felvilágosításul. Csodálom, hogy önök, ügyök igazságában oly makacsul bízók, ugy tartanak az enquettől. Már most kérem, midőn egy sok száz áru- és iparczikkre szóló vámtariffának öt évre megállapítása kívántatik tőlünk, mi itt, a nemzet képviselői, se azt nem tudjuk, hogy mik a be- és kiviteli vámtételek az egyes tárgyakra nézve, se arról nem birunk tudomást, hogy vajon saját termelőink vagy iparosaink meg vannak-e a fenálló vámszabályzattal elégedve. Oh igen! nem csak részletes, okadatolt, de még superficialis tanulmányozási vizsgálódást sem tettünk és informatiót nem szereztünk. Neki megyünk vakon a világnak. Nem lett volna-e illő, nem lenne-e még ma is szükséges a közgazdasági szakértőket, a kereskedelmi és egyéb társulatokat, főkereskedőket, gyárosokat kihallgatni, megkérdezni, sőt még magokat a földmivelőket és a gazdasági egyesületeket, hogy így a képviselőház ismerhetné véleményöket, és tudhatná, vajon ők is csakugyan oly nyugodtak és nagyhitüek e tekintetben, mint Trefort és Kautz képviselő urak ? Nem lett volna-e illő, sőt szükséges elkérülhetlenül a bécsi dunagőzhajózási társulatnak hazánkban roppant befolyása és nyerészkedése iránt a kis magyar dunagó'zhajózási társulatot megkérdezni, és megtudni, bir-e emez concurrálni amaz óriással, mely mintegy valóságos boa eonstrictor materialis és nemzetiségi érdekeinket egyaránt agyon szorongatja és talán sikeresebben öli el hazánk jövőjét, mint az absolutismusbáimely politikai adniinistrativ experimentatiója ? Nem kellett volna-e mindenekelőtt Fiumét is felszólítani, vajon érdekében van-e hajózási fejlődésének,