Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10. 1867.) 13 kérdésben levő, productiv semmi esetre sem lehet, a lehető legkisebb mértékre kivánom leszállítani, és annak mennyiségét pontosan kivánom körvonalozni, és mindenféle solidaris kötelezettségtől mindenkorra menekülni: ez, azt hiszem, szoros kötelezettség. (Elénk helyeslés balról) Hivatkozva Anglia példájára, ezen tisztelt urak megfeledkeztek két dologról: tudniillik arról,hogy ott van Anglia mellett, a boldog és gazdag Anglia mellett, a szegény nyomorult Irland, és ott vannak a roppant Indiák, melyeket Anglia saját javára zsákmányol ki. A mi helyzetünk most körülbelül olyan, hogy mi is ki akarunk jutni az indiai helyzetből; de vajon az által, hogy egyesitjük a parlamentet, elérjük-e a czélt, esnem járunk-e ugy, mint a szegény irlandusok, a kik az egyesülés utján sem boldogultak? ez a jövő kérdése. (Tetszés balról) Tisztelt barátomnak, Kemény Gábornak némely humoristikus észrevételére vagyok bátor még megjegyzést tenni. Azt méltóztatott mondani, hogy „a gazdag ember többet fizethet," és továbbá, hogy „nem volt az a baj, hogy az adó sok. de hogy kevés a jövedelem." Ha a tisztelt képviselő úr ezt komolyan vette, akkor nem várhatunk mást, mint hogy maholnap a ház asztalára egy progressivadó-törvényjavaslatot fog terjeszteni. (Ugy van! bal/elöl.) Arra nézve : miként lehessen a jövedelmet rögtön annyira fokozni, hogy positiv terheket nagy mérvben, és nagyobb mérvben mint eddig elvállalhassunk : ezt, mondom, elvárom, hogy képviselőtársunk megteendi mielőbb a tervezetet, mert én legalább — gyönge eszemmel —ily mód feltalálására képes nem vagyok. Még mélyen tisztelt cultusminiszter úr egy mondatához vagyok bátor valamit hozzá tenni. Azt méltóztatott mondani igen tisztelt cultusminiszter úr, hogy „teher elvállalására, ha az nem szükséges, jogunk nincs." En ehhez még csak azt teszem: hogy „nagyobb terhet elvállalni, mint a mennyit elbírunk, jogunk nincs;" (Helyeslés a bal oldalon) és épen azért, hogy képesek legyünk megítélni, vajon az elvállalandó teher annál nem nagyobb-e? azért pártolom Tisza Kálmán tisztelt barátom abbeli indítványát, hogy terjesztessék előbb a ház elé, az állam-bevételek és kiadások kimutatása; s ennek következtében pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés bal felöl.) Sebestyén László: Tisztelt ház ! (Nagy zaj.) Én nagyon méltánylom azon aggodalmakat, melyek sokak keblében emelkednek, attól tartván, mintha e törvényjavaslat elfogadása esetében Magyarország annak súlya alatt okvetlen összeroskadna; méltánylom, de nem osztom, sőt ellenkezőleg, én ezen törvénjavaslattól feltételezem Magyarország anyagi emelkedését, mit ezennel indokolni kivánok. {Zaj.) Az osztrák kormány hagyományos politikája Magyarország beolvasztása volt, és hogy eme szennyes czélját elérje, kész volt az ország anyagi fejlődését nem csak elő nem mozdítani, hanem inkább megakadályozni, és igy Magyararszágot a depauperatio örvénye felé sodorni; és valóban, hog-y Magyarország már e század elején el nem merült, azt nagy részben a gondviselésnek kell köszönni, mely feltámasztott egy nagy férfiút, a ki a dermesztő álomba merült nemzetet felébresztette, mondván : Magyarország nem volt, hanem lesz. (Zaj.) Es ki tagadhatná, hogy ez időtájban Magyarország egy negyedszázad alatt inkább haladott mind anyagilag, mind szellemileg, mint azelőtt századok alatt? Miért szakadt meg ezen örvendetes haladás, mindnyájan tudjuk; valamint azt is, hogy legújabb időkben az osztrák kormány elvetvén j az álczát, nyílt sisakkal, a rémuralom pajzsa alatt folytatta beolvasztási politikáját. Azt is tudjuk, mit tett Magyarország ily körülmények között: hasonlóan cselekedett t. i. az élő fákhoz, melyek a zordon téli időkben, minden nedveiket a gyökérben öszpontositják: Magyarország is visszavonulva bár, de meg nem hajolva a nyers hatalom előtt, minden erejét öszpontositá oly téren, a melyen működnie némileg szabad volt, t. i. anyagi fejlődésének terén — és nem lehet tagadni, hogy az imént lefolyt években Magyarország, nevezetesen a gazdasági téren, nem kis haladást tőn. Én tehát ugy vélekedem, ha képes volt Magj^arország oly mostoha körülmények között, egy idegen, absolutistikus kormány alatt, némi haladást anyagi fejlődése körül, felmutatni : valóban nem tévedhetek, ha azt állitom, miszerint nagy lesz azon fejlődés, egy nemzeti, alkotmányos, oly kormány alatt, mely nem csak magasztos hivatását, hanem önérdekénél fogva is mindent, ami Magyarország jólétét előmozdítja, felkarolni, előmozdítani és istápolni fog. Én tehát azt állitom, hogy Magyarország anyagi jóllétének kedvező fejlődése azon mentő eszköz, mely Magyarországot a törvényjavaslatban foglalt súlyos terhek alatti összeroskadástól egyedül képes megmenteni; mivel pedig azt hiszem, hogy az imént említett nagy mérvű haladás, illetőleg Magyarország még rejtett kincseinek kellő kiaknázása csupán és egyedül e jelen állapotok consolidatiojátol függ ; a jelen állapotok szilárdsága pedig, nagy mértékben, eme fontos kérdésnek, melynek szirtéin Magyarország már egyszer hajótörést szenvedett, a méltányosság alapján történendő kedvező megoldásától föltételezhető : ezen megoldást a törvényjavaslatban feltalálván, azt elfogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nagy IgnáCZ: Engedje meg a t. ház, (Zaj. Elnök csenget) hogy előleg némi észrevételeket te-