Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

1$2 CXCn. OESZÁGOS ÜLÉS (Decz. 17. 1867.) koznak a törvényjavaslatnak, a melyek az adózási, a fogyasztási kérdésre vonatkoznak, melyekre nézve épen törvényjavaslat fog a ház elé terjesztetni. Én ezen nézeteknél fogva tehát a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen) Perczel Mór : Tisztelt ház! Azt mondják, hogy nemzetünk szellem-erkölcsi vagy anyagi tehetsége ezen utóbbi 18 év folytán nem változott, nem fogyott. Őszintén bevallom, ez magamra nézve nem áll. Nagyon is érzem, hogymint physikai, ugy szellemi valóm nagy metamorphosison ment keresztül, elgyengült testem, megcsillapult lelkületem. De ugy tapasztalom, hogy ilyesminem csupán velem történt meg, mertime Trefort Ágoston képviselő urnák lelki hangulata szintén tetemes változásnak örvend. Ugy hagyám el őt vagy húsz éve, mint igen békés, prudens et circumspectus férfit, kinek ereiben csak egy csepp se folyt a forradalmiság véréből. Most pedig ugy találom Őt, mint egy minden perczben elsülésre kész töltött petárdát. Mindig haragos, s folytonos izgatottságban irgalmatlanul leczkézi a bal oldalt. Pedig a haragosság igen rósz tanácsadó a parlamentális vitatkozásokban, és mihozzánk.aggastyánokhoz épen nem is illik. Egyébként folytonos hibákba és ellenmondásokba téveszti az embert, így járt a tisztelt képviselőtársam minapi és tegnapi szónoklataival. Mikor pár napja a quótáról s az államadósságok elvállalásáról volt szó, a t. képviselő ur ugyan egy kissé hosszasban értekezett, mint tegnap, de ki kell mondanom, hogy sok politikai okoskodásokat ada elő, mig financzialis érvelése igen csekély volt. Egyben azonban mesternek bizonyitá magát, tudniillik az intésben, tanításban. Haragosan inté, tanitá a nemzetet is, különösen ezen bal oldalnak fordulva, hogy dolgozzék, tanuljon. Bizony szörnyű lőn: szinte rettegünk, ha már csak fel is kél! Fel kellett tehát tennie a nemzetről és a bal oldalról, hogy tudatlan és lusta is. (Felkiáltások: Eláll! A bal oldalon derültség.) Már most csak megengedi nekem, hogy az nem kis praesumptio egy ily magyar testületnek hasonló dolgokat szemébe kiáltani, még pedig oly emphasissal, mely szerint fel kellé ismét nekünk tennünk ő róla, hogy 8 csakugyan fajunkat lustának, tudatlannak hiszi. Ellenben tegnapi beszédében épen az ellenkezőt bizonyitá. Annyira tudósnak és dereknek tárta már akkor mindenkit, hogy felette megharagudott a bal oldaliak tanulási készségén. (Derültség.) Nem tagadom , sehogy sem szeretem az ilyféle eljárást. Az már csakugyan rendkívüli múlttal és érdemekkel, kell hogy bírjon, ki "egy egész nemzethez professori hangon akar szólani.. (Halljuk!) Kétségen tul hasznosb lett volna, ha a tisztelt képviselő ur, mint elismert szaktudós, a fenforgó tárgy érdeméhez részletesebben, bővebben hozzászólott volna; ha kimutatja a vámtariffák lényeges positióit és az előnyöket, melyek azok fentartásából a nemzeti közgazdaságra, iparra, földmivelésre és kereskedésre haramiának. A tisztelt képviselő ur szomszédságában ül Pulszky Ferencz hazánkfia. Tőle alapos és hiteles fölvilágosítást kérhetett és nyerhetett volna arra nézve, hogy vám- és kereskedelmi szerződés kötésekor hogy és mit tesznek a más nemzetek ? és pedig olyanok, melyek nem csak helyes politikai szabadsággal birnak, de a melyeknek ipara, kereskedelme a tökély tetőpontjáig ért, és a melyeknek nem kell félni a concurrentiától. Pulszky Ferencz képviselőtársunk utolsó beszédében fölemiitette , hogy ö több éven át Angliát is lakta és többször találkozott Cobden Rikhárddal. Nem ütközném meg rajta, ha a tisztelt ház mosolygana, midőn hallania kellett, hogy mi a hontalanságból visszatérők minduntalan a külföldre hivatkozunk, és felemlegetjük, hogy Angol-, Francziaországban, Amerikában, sőt talán még Chinában is megfordultunk. Magam iskaczagok rajta, mert ilyenkor mindig eszembe jut a híres komikus Nestroy, ki a bécsi szinpadon számtalanszor megnevettette a publikumot az által, hogy szerepében szünetlen elmondogatja : „Ich war zwei Jahre in Paris." Pulszky Ferencz képviselőtársunk emiitett beszédében szintén nem mulasztá el az országot figyelmeztetni, hogy okuljon, mivel csak okulással boldogulhat. Ugyan megjárta szegény nemzetünk : fiai közül még meg is leczkézi sok olyan. kik magok se tanultak még eleget. Tehát a tisztelt képviselő ur Cobden Rikhárddal is értekezett: ez szép dolog. Isten mentsen, hogy az értekezés leírását akár kétségbe vonjam, akár a képviselő urnák külföldön való cselekvőségét bonczkés alá vegyem. Nem tartozik ez a dologhoz. Hanem engedje meg nekem, hogy ha ő nekie volt alkalma Anglia egyik jeles emberével érintkezni, nem maradhatott ismeretlen előtte Cobdennek azon működése, melynek folytán Anglia és Francziaország között az utolsó vám- és kereskedelmi szövetség létrejött. Nekem is volt szerencsém Cobdent látni és vele néhányszor hazánk ügyei iránt, értekezni. Bizony derék egy férfi volt Cobden. A miként régebben a gabonabeviteli vámok eltörlésétinditványozá és keresztülvivé,mertaz ország agriculturája a non plus ultrát elérvén, nem kellé azt többé védvámok által pártfogolni; e mellett pedig